Menü
Az óvodakötelezettség teljesítése alatt a spontán fejlődés, az érési folyamat, valamint az óvoda és a család összehangolt nevelése eredményeképpen a gyermekek többsége eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget. Nem válnak egyik napról a másikra iskolaéretté, hanem elkezdődik fejlődésüknek egy újabb szakasza, amelyben játékos óvodásból lassan és fokozatosan iskolássá szocializálódnak.
Az egészségesen fejlődő, 6-7 éves gyermekek egyre több szabályhoz tudnak alkalmazkodni, fokozatosan alakul feladattudatuk, feladattartásuk, kitartásuk, munkatempójuk és önfegyelmük. Ebben az életkorban már képesek szándékosan irányítani a viselkedésüket.
Óvodáskor végére a legtöbb gyermek testileg és lelkileg is alkalmassá válik az iskolai életmódra.
Testarányaik megváltozása mellett folyamatosan erősödnek, nő az állóképességük és megkezdődik a fogváltásuk is. Nagymozgásuk egyre összerendezettebb, képessé válnak az iránykövetésre, az alapvető térbeli távolságok és viszonyok felmérésére, térben jól tájékozódnak. Finommozgásuk fejlődésének eredményeképpen jól irányítják ujjaik mozgását, három ujjal fogják a ceruzát. Mozgásigényük még igen nagy, de már képesek várni arra, hogy azt kielégíthessék.
Mások számára is jól érthetően, folyamatosan kommunikálnak, minden szófajt használnak, különböző mondatfajtákat alkotnak. Végig tudják hallgatni és megértik mások beszédét. Ismerik és betartják a társas kommunikáció alapvető illem- és udvariassági szabályait. Értik és használják az elvontabb gondolkodást mutató, a térbeli és időbeli tájékozottsággal kapcsolatos fogalmakat. Meg tudják fogalmazni gondolataikat, vágyaikat, kívánságaikat. Többféleképpen el tudnak mondani valamit, beszélgetés során képesek a témákat váltogatni. Elemi ismeretekkel rendelkeznek önmagukról és környezetükről, meg tudják mondani a teljes nevüket, életkorukat, a szüleik nevét, foglalkozását, lakcímüket.
Ismerik a lakóhelyük környezetében élő növényeket, állatokat, kialakulóban vannak a természeti és társadalmi környezet megóvásához szükséges szokásaik. Értik az idő fogalmát, felismerik a napszakokat. Ismerik az évszakok főbb jellemzőit, felismerik az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Betartják és gyakorlatban is alkalmazzák a gyalogos közlekedés alapvető szabályait.
Folyamatosan fejlődő nyelvi képességeik egyre inkább képessé teszik őket arra, hogy tapasztalataik feldolgozásával problémákat oldjanak meg. Problémamegoldás során képesek több szempontot is mérlegelni. Elemi fogalmi gondolkodásuk is kialakulóban van.
Óvodáskor végére megjelenik a szándékos emlékezeti bevésés és felidézés, folyamatosan nő a megőrzés időtartama. Képesek rövid verseket, mondókákat szó szerint elmondani, és a néhány nappal korábban elmesélt történet tényeit is fel tudják idézni. Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem terjedelme, egyre könnyebbé válik a megosztása és átvitele is. A gyermekek egy feladatra tudják összpontosítani figyelmüket még olyan helyzetben is, ha egyidejűleg sok más környezeti inger éri őket.
Ebben az életkorban már érdeklődést mutatnak a számokkal, mennyiségekkel, írással kapcsolatos tevékenységek iránt. Szeretik a kihívást jelentő feladatokat, vágynak az elismerésre.
A harmonikusan fejlődő gyermekek óvodáskor végére kedvelik a csoportos helyzetekben való részvételt, együttműködésre törekszenek, kíváncsiságukkal és kezdeményezőkészségükkel készen állnak az iskolába lépésre.
A lassú átmenethez szükséges idő gyermekenként eltérő lehet – ennek biztosítása a család és az iskola közös feladata.
Hajduné Holló Katalin