Menü
A szülők és a szakemberek többnyire egyetértenek abban, hogy kora gyermekkorban a gyermekek idegrendszerének szüksége van a pihenésre. Az elegendő alvás a testi, értelmi és érzelmi fejlődéshez elengedhetetlen. A tapasztalati úton szerzett információk beépülése, megszilárdítása, valamint az érzelmek feldolgozása történik ebben az időszakban.
Hároméves korban a gyermekek többsége még több órát alszik délután. Az óvodák kialakítják az ehhez kapcsolódó rituálékat, megteremtik a feltételeket, a nyugodt, ingerszegény környezetet. Mindezek ellenére az óvodába lépést követően előfordul, hogy a nagyon fáradt kiscsoportos gyermek nem tud elaludni, melynek következtében estére teljesen kimerül, esetleg túlpörög és nyűgössé válik. A beszoktatás idején ez természetes, hiszen nem minden kisgyermek érzi biztonságban magát az új környezetben: egyszerűen nem mernek elaludni, mert nem tudják, mi fog történni közben – attól tartanak, hogy megérkezik az édesanyjuk és nem veszik észre. Átmeneti jelenségről van szó, ami nem jelenti azt, hogy a gyermeknek már nincs szüksége alvásra.
Az életkor előrehaladtával, jellemzően a nagycsoportos, illetve a további egy évig óvodában maradó 6-7 éves gyermekek már elérhetik a kognitív fejlettségnek azon szintjét, amikor számukra már egy hosszabb éjszakai alvás is elegendő a napi információk feldolgozásához. Az óvodák nagy részében azonban minden korcsoport számára azonos a napirend. Az egyéni fejlődési ütem eltérő, de a gyermekek többségének szüksége van a délutáni alvásra, és az intézmények lehetőséget biztosítanak erre.
Sok szülő problémaként kezeli az óvodai pihenést, mert a gyermeket este csak később tudja lefektetni. Néhányan elkövetik azt a hibát, hogy az esti konfliktusok elkerülése érdekében egyszerűen megtiltják a gyermeknek, hogy elaludjon az óvodában. Mások az ebéd utáni hazajárásban látják a megoldást. Az utóbbi opció azonban nem mindenki számára egyeztethető össze a munkahelyi elfoglaltságával, így további konfliktusokat generálhat. Legcélravezetőbb minden esetben az óvodapedagógussal folytatott nyílt, őszinte párbeszéd. Különösen azért, mert előfordulhat, hogy az idősebb, napközben otthon már egyáltalán nem alvó gyermek a kötött napirend, az óvodai szabályok és a sok inger hatására elfárad, és az óvodában még szívesen alszik ebéd után. Az óvodapedagógus tanácsot is tud adni az esti, időben történő alvás támogatásához, az ideális feltételek megteremtéséhez.
Természetesen amelyik gyermek már nem igényli a délutáni alvást és nem is akar elaludni, azt nem szabad és nem is lehet erre rávenni. Kérdésként merülhet fel, hogy szükséges-e ennek ellenére pihennie? A napközbeni alvásigény fokozatos csökkenése, majd megszűnése nem jelenti azt, hogy az idegrendszernek már nincs szüksége pihenésre. Elcsendesülésre, nyugalomra, inaktív vagy kevésbé aktív, pihentető tevékenységre még 6-7 éves életkorban is szükség van. Éppen ezért nem ajánlott délutáni fakultatív tevékenységekkel vagy különórákkal kiváltani a csendes pihenőt. Az alvás ellen tiltakozó, vagy korábban ébredő gyermekek számára nyugodt körülmények között felajánlott, csendben végezhető, alternatív tevékenységek jelenthetik a megoldást. Ilyenek például a képeskönyvek nézegetése, a rajzolgatás vagy a puzzle játékok rakosgatása. Vannak olyan intézmények, ahol az idősebb gyermekek átmehetnek egy másik csoportszobába tevékenykedni. Ezt azonban a tárgyi és a személyi feltételek hiánya miatt sajnos nem mindenütt lehet megvalósítani.
Tévhit, hogy annak a gyermeknek, aki nem mutatja a fáradtság jeleit, vagy kijelenti, hogy nem álmos, nem akar és nem hajlandó aludni, nincs szüksége pihenésre. Az óvodapedagógusokkal együttműködve, számára is megteremthetők a legmegfelelőbb körülmények.
Fontos, hogy a pihenést ne kényszerként élje meg a gyermek. Ha ugyanis negatív élmények társulnak az alváshoz, annak éppen a pihentető voltát veszítjük el.
Hajduné Holló Katalin