A folyamatot segítik a külvilágból érkező visszajelzések, amelyek kidomborítják a gyermek egyedi vonásait. Az ikreknél ez a folyamat körülményesebb, különösen akkor, amikor a környezet főként párként és nem külön-külön személyként kezeli őket. Ezért számít sokat a megszólítás is. Hányszor halljuk keresztnevük helyett úgy emlegetni őket, mint „az ikrek”! Nevezzék őket a keresztnevükön, ne többes számban szóljanak hozzájuk!
Annak érdekében, hogy ne csak a „mi” tudatuk legyen erős, hanem megéljék saját egyediségüket is, szülőként érdemes tudatosítani és hangsúlyozni a gyerekek közötti különbségeket. A következő kérdésekre adott válaszok segítségükre lehetnek ebben:
Fontos figyelni arra, hogy időnként megéljék az ikertestvértől való különlétet. Ez jelenthet más-más sporttevékenységet, hobbit, óvodai foglalkozást. Helyes eljárás, ha egymástól független baráti kapcsolatok kialakítására bátorítjuk őket. Ilyen esetekben mindig figyelembe kell venni, milyen mértékű az a távolság, amit még egymás hiánya, illetve a biztonságélmény elvesztése nélkül képesek elfogadni.
A kérdésre nem létezik egyértelmű válasz, számos szempont végiggondolásával és mérlegelésével lehet megfontolt döntést hozni. Az alábbi szempontokat ajánlott figyelembe venni:
• Az óvodai élet számos új helyzetet hoz a kisgyermek életébe. Ismeretlen személyekkel találkozik, szokatlan a környezet, az ismertekhez képest más elvárások és szokások veszik körül, ráadásul a szülőket is el kell engedni néhány órára. Ez önmagában is óriási változás, ám ha még az ikertestvérétől is meg kell válnia, szinte minden biztonságot nyújtó támaszt elveszít. Jól működő testvérkapcsolat esetén ajánlott egy csoportba helyezni őket, ezzel támogatható leginkább az új helyzet elfogadása és a közösségbe illeszkedés.
• Az egymáshoz különösen ragaszkodó ikertestvéreknek szintén az azonos óvodai csoport jelenthet megoldást. Időnként előfordul a páros elszigetelődés, amikor az ikerpárok mindenkit kizárva csak egymás társaságát fogadják el. Szélsőséges esetben még ’sajátnyelvet’ is kialakítanak, amit csak ők ketten értenek, így a kommunikáció szintjén is kirekesztik a külvilágot. Első lépésként a csoportba való integráció felé tehetnek a pedagógusok lépéseket. Ha ez nem vezet sikerre, ajánlott pszichológus segítségét kérni, az ő javaslatai nyomán kezelni a helyzetet.
• A versengő ikreknél túlzottá válhat a vetélkedés. Megfontolandó, hogy ilyen esetekben mi az előrevivőbb. Amennyiben egy csoportba járnak, az egymásnak nyújtott biztonságélmény megmarad, ám az óvodai idő alatt is jelen lesz a versengés, amely nemcsak inspirálja őket, hanem nagy terhet is ró rájuk. Külön csoport esetén a biztonságérzet ideiglenesen meginoghat, de lehetőség nyílik új viszonyítási helyzetek megtapasztalására, és bennük másfajta kapcsolódási minta megismerésére. Minden esetben mérlegelni kell az előnyöket-hátrányokat, majd ennek alapján meghozni az adott ikerpár számára legjobb döntést.
• Hasonlóan megfontolást igényel a szélsőségesen domináns-alárendelődő ikertestvérek elhelyezése. Az együttmaradás mellett az egymásnak nyújtott biztonságérzet szól. Ha viszont külön csoportba kerülnek, a visszahúzódóbb testvér is kibontakoztathatja személyiségét, kiléphet testvére árnyékából. A pedagógus segíthet a visszahúzódóbb gyermeknek a megnyílásban, a közösségbe való hatékonyabb beilleszkedésben, míg a domináns ikernek az alkalmazkodásban és együttműködésben.
Az iskolakezdésnél újból felmerül ez a kérdés. A gyermekek személyisége, valamint a köztük lévő kapcsolat alapján újból mérlegelni szükséges a lehetséges megoldásokat. A tapasztalatok szerint ekkor már előnyt jelent külön osztályba helyezni őket, a gyermekek tanulási és szociális fejlődését ez a felállás befolyásolja hatékonyabban, jóllehet ebben az esetben a szülőkre több teher hárul (két szülői értekezlet, külön tananyag stb.)
Amennyiben a családtagok és a környezet megpróbálja külön-külön személyként, és nem párként kezelni az ikreket, akkor esély van arra, hogy kiegyensúlyozott személyiséggé váljanak.
Amennyiben ez nem sikerül és állandósulnak a konfliktusok az ikerpár tagjai között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, elsősorban gyermekpszichológus segítségét kérni. Az óvodai és iskolai elhelyezéssel kapcsolatban kikérhetjük a pedagógusok véleményét is, hiszen ők azok, akiknek lehetősége van egész nap megfigyelni a gyermekek viselkedését.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
