A család fejlődésének legfontosabb állomásai a gyermek hatéves koráig (I. rész)

A család fejlődésének legfontosabb állomásai a gyermek hatéves koráig (I. rész)

A család az élet során fordulópontokhoz jut: az első gyermek megszületése, majd a bölcsődébe, óvodába kerülése stb. Ezek a fordulópontok mindig újfajta problémahelyzetet jelentenek, de a család együttműködésének folyamatos fejlődésével is együtt járnak. Az egyes életciklusok közötti átmenet alkalmazkodást, rugalmasságot igényel. A család fejlődése a gyermek iskolás koráig öt szakaszon megy keresztül. Két részes írásunkban azt mutatjuk be, mi történik a családdal ezekben a szakaszokban, milyen konfliktusok, kihívások jelentkezhetnek, és mely tényezők segítik elő a harmonikus családi élet megalapozását.

Első szakasz: a párkeresés és a pártalálás időszaka

A párkeresés időszakában elengedhetetlen tisztában lennünk azzal, hogy mit is szeretnénk az élettől, hogyan képzeljük el a jövőnket, kivel akarunk kapcsolatba lépni. A szerelmi alap az egyik legbiztosabb garancia a házasság fennmaradásának. A hűség, a felelősségérzet, az erős szövetség szerelmi megalapozottságot kíván, legalábbis a mi kultúránkban. A pártalálást követően az elköteleződési hajlandóság mértéke és a személyiség érettsége az, ami meghatározza, hogy a kapcsolat hogyan és merre fejlődik tovább. A felnőtt és kapcsolatra érett személyiség az alábbi alaptulajdonságokkal rendelkezik: elköteleződni tudás, felelősségvállalás, alkalmazkodási készség és az adni tudás képessége. Ebben a fázisban feszültségforrást jelenthet az egyoldalú érzelmi kötés, vagy ha nincs megegyezés a házassági kötelékre nézve; az egyik fél esküvőt szeretne, a másik viszont elutasítja ezt.

Ha a pár úgy dönt, hogy elköteleződnek egymás mellett és a kapcsolatukat tovább építik, akkor nagyon fontossá válnak a közös beszélgetések és egymás értékrendszerének megismerése. Ki, hogyan képzeli el a közös életet? Ezeknek a feltáró, tisztázó beszélgetéseknek azért van kiemelt jelentőségük, mert hosszú távon a legnagyobb konfliktusforrást az okozza, ha a pár nem dolgozza ki az együttélés közös megegyezésen alapuló szabályrendszerét. Ez lehet, hogy feleslegesnek tűnhet a kezdeti felhőtlen időszakban, azonban a kapcsolat fejlődésével, illetve amikor már a mindennapok kihívásaival szembesül a pár, komoly nézeteltérések bontakozhatnak ki a homályban maradt értékrendek, a ki nem mondott igények és a felelősségteljes elköteleződés hiánya miatt.

Az alábbiakban sorra veszünk néhány fontos területet (és példaként hozzájuk kapcsolódó kérdéseket), amelyeket célszerű átbeszélni, letisztázni vagy velük kapcsolatos szabályrendszereket felállítani. Nézzük meg, hogy mely területeken tudtunk teljesen egyetérteni és van-e esetleg olyan kategória, amelyre nem akarunk választ keresni, ez utóbbiakra később érdemes visszatérni.

Témák:

- Munkafeladatok megosztása

- Pénzügyi kérdések, munkahely

- Szexualitás

- Kapcsolattartás a családtagokkal

- Barátok

- Szabadidő

- Gyermek

Második szakasz: a házasság időszaka

A házasság azt is jelenti, hogy a két fél – mindketten egy-egy külön univerzum – most már nem azt mondja, hogy „én és te”, hanem „mi együtt"-ként azonosítja magát. Ideális esetben a kapcsolat egyenrangú (mindkettőjüket azonos jogok és tisztelet illeti meg). Fontos, hogy a friss házasok hagyjanak egy kis időt maguknak az egymáshoz illeszkedésre, ettől fejlődhetnek. Ha túl hamar születik a gyermek, az összecsiszolódás sérülhet.

Ahogy telik az idő, a szerelemből szövetség lesz, amiből folyamatosan lehet töltekezni. Nézzük meg, hogy mely összetevők jellemzik a teherbíró kapcsolati szövetséget. Mi mindenben szükséges az összhang, hogy ennek alapján a kapcsolat tartós és minőségében is jó legyen.

Kutatásokat végeztek, amelyekben elégedett párokat kérdeztek meg – egymástól függetlenül – azzal kapcsolatban, hogy szerintük mi az, amitől tartós és jól működő a kapcsolatuk. Az eredmények alapján a teherbíró kapcsolati szövetség legfontosabb tényezői a következők:

Nagyon fontos, hogy a pár mindent meg tudjon beszélni, hogy egymás barátai legyenek. A baráti viszony, a tisztelet, a felelősségvállalás érzése, a jövőre irányulás azonossága, a hasonló tervek és célok, a kapcsolat sikerességének a vágya, az érzelmi összhang (együtt sírás, együtt nevetés) képezik az alapot a teherbíró, időtálló szövetséghez.

A párkapcsolatért mindkét félnek dolgoznia kell. Nincs tökéletes kapcsolat, csak folyton megújuló, és ennek a megújulásnak az eléréséért együtt kell fáradozni, mert így lehetséges a nehézségeken és a konfliktusokon átsegíteni egymást. Minél inkább fel tudjuk venni a társunk szempontjait, annál nagyobb az esélye a boldogságnak. A legfontosabb cél, hogy az OTTHON egy védelmet nyújtó, békés fészek legyen, és mindkét fél tudja azt, hogy mindig számíthat a másikra, mert közösen vállalják az élet terheit.

Bajor Anita