A gyermek mozgásfejlődésében szakaszok figyelhetők meg, melyek egymásra épülnek, genetikailag kódoltak, tipikus fejlődésmenet esetén adott sorrendben követik egymást: fordulás, gurulás, kúszás, mászás, felülés, felállás, járás 15 hónapos korig. Bár minden gyermek mozgásfejlődési üteme más, mégis bizonyos időhatárokon, fejlődési mérföldköveken belül ugyanazokat a mozgásformákat (kúszás, mászás stb.) képesek teljesíteni.
Az eltérő ütemű vagy megkésett mozgásfejlődésű gyermeknél egyes mozgásformák kimaradnak, felcserélődnek. Ezek jelzésértékűek, ezért fontos, hogy időben felismerje a szülő, a védőnő, esetleg a házi gyerekorvos. Szakszerű fejlesztéssel elérhető, hogy az a csecsemő, aki korábban eltérést mutatott, kövesse a tipikus fejlődésmenetet. Az első két életév szenzitivitásának (fogékonyságának) köszönhetően a terápiák igen hatékonyak, pozitív hatásuk tetten érhető a gyermek további fejlődésében, tanulási képességeinél, szociális magatartásánál.
Újszülöttkorban a szopómozgásokat, a szopás-nyelés-légzés összehangolt, koordinált működését figyeljük. Amennyiben ez az összehangolt működés valamilyen zavart szenved, a gyermek etetése nehezítetté válik, ez megzavarhatja a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását és kihathat a gyermek mozgásfejlődésére is.
Korai életkorban gyakoriak az izomtónus eloszlási problémák, aszimmetriás tartások, melyeknek az okai születés körüli eredetűek lehetnek, pl. enyhe oxigénhiány vagy méhen belüli tartási rendellenesség. Ezek a különböző izomtónusbeli eltérések kedvezőtlenül befolyásolják a mozgásfejlődés folyamatát. Az izomtónus fokozódása (spaszticitás: kóros izomösszehúzódás, rigiditás: izommerevség) vagy csökkenése motoros funkciók eltérő fejlődéséhez vezetnek, lassítják, megváltoztatják a hely- és helyzetváltoztató mozgások (mászás, járás) minőségi kialakulását, a mozgáskoordináció és az egyensúly fejlődését.
A látásfunkciók kialakulása fontos tényezője a zavartalan mozgásfejlődésnek. A gyermek térbeli tájékozódását segíti, hogy hason fekve a fejét megemelve nézelődik, tekintetét a fej mozgásához igazítva egy-egy pontra fixálja, vagy a fejemelés mellett tekintetével (akár fejfordítás kíséretében) követő szemmozgást végez. A finommozgások kialakulását a célirányos nyúlás bizonyítja, a csecsemő az érdekes játékok megszerzésére törekszik. Mindezen mozgások hiánya figyelemfelkeltő jel lehet, felmerül a látás sérülésének gyanúja.
Amennyiben a megismerő (kognitív) funkciók – azok az agyi folyamatok, melyek segítségével információkat szerzünk a világról, megismerjük és megértjük környezetünk működését – valamilyen idegrendszeri károsodás vagy működési zavar miatt eltérnek a tipikus fejlődésmenettől, a gyermekek mozgásfejlődését késleltethetik, akadályozhatják.
Minden csecsemő a legkorábbi életkortól szakszerű ellátásban részesülhet, ha a jeleket a védőnő, a házi gyermekorvos, a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és a köznevelés területén dolgozó szakemberek és a szülők felismerik, gyanújukat jelzik, ezért fontos a legkorábbi életkortól a figyelemmel kísérés, gondozásba vétel.
Ehhez nyújtanak segítséget az itt leírt fejlődési szakaszok, melyek bemutatják a csecsemők tipikus és eltérő mozgásfejlődésének elemeit.
0-3 hónapos újszülött
A tipikus fejlődés jellemzői:
- az újszülött hajlítva tartja a karjait, keze ökölbe szorítva van;
- a hátán és a hasán is szeret feküdni, fejét mindkét oldalra elfordítja;
- fejemelés 6 hetesen;
- támaszkodás alkaron;
Figyelemfelkeltő jelek:
- gyakran megfeszíti magát, túl erős a hajlított kar helyzete;
- aszimmetria a testtartásban vagy a végtagoknál, illetve az arcon;
- fejét hátra feszíti, ha felemeljük;
- nehezen szopik vagy nyel;
- mindig csak az egyik irányba fordítja a fejét;
- aszimmetrikus redők a combon;
3-6 hónapos csecsemő
A tipikus fejlődés jellemzői:
- törzse háton fekve szimmetrikus;
- hason fekve szimmetrikus alkartámasz;
- fejét a vállától függetlenül is tudja mozgatni;
- ülésbe húzva fejét emeli, nem esik hátra;
- a kezébe adott tárgyat megfogja;
- gurulás, forgás;
- hason, nyitott tenyérrel biztosan támaszkodik, fejét emeli;
- szemével követi a mozgó tárgyakat;
Figyelemfelkeltő jelek:
- nem emeli a fejét sem hason fekve, sem ülésbe húzásnál;
- fejét mindig egy irányba fordítja;
- nem szeret hason feküdni, sír, ha hasra tesszük;
- nem lazult az ökölbe szorult kéz;
- izomtónuseloszlási zavar;
- aszimmetria a tartásban, mozgásban, kézhasználatban;
6-9 hónapos csecsemő
A tipikus fejlődés jellemzői:
- mindkét irányba fordul;
- szabályosan váltott lábbal-kézzel kúszik;
- mászik;
- felül;
- kezd önállóan kézzel enni;
- két szótagból álló szavakat mond;
- kezeit képes egyszerre és külön mozgatni;
Figyelemfelkeltő jelek:
- nem kúszik, nem mászik;
- nem emelkedik négykézlábra;
- környezet tárgyai iránt nem érdeklődik, nem igyekszik elérni azokat;
9-12 hónapos csecsemő
A tipikus fejlődés jellemzői:
- mászik;
- felül;
- feltérdel, esetleg kapaszkodva feláll;
- kapaszkodás nélkül egyedül rövid ideig áll;
- hüvelyk-mutató ujjal csipeszfogást alkalmaz;
- két szótagból álló szavakat használ;
- önállóan iszik pohárból;
Figyelemfelkeltő jelek:
- izomtónus-eloszlási zavar;
- sarkai felemelkednek;
- tartási, funkcionális végtag aszimmetria;
- rágási-nyelési nehézség;
12-15 hónapos gyermek
A tipikus fejlődés jellemzői:
- kapaszkodva, majd önállóan jár;
- kapaszkodás nélkül guggol;
- szívesen próbálja ki a játékokat;
- kanalat a szájához emeli;
- gyakran használja a megtanult szavakat;
Figyelemfelkeltő jelek:
- amikor feláll, lábujjhegyen áll;
- térdei hátra hajlanak;
- gyakran elesik;
- nem utánozza környezetét, gesztusokat;
- érzelmek kifejezése nem jellemző;
15-18 hónapos gyermek
A tipikus fejlődés jellemzői:
- önállóan, biztonságosan jár;
- futás közben koordinálatlan mozgás;
- lépcsőn mellélépve, kapaszkodva közlekedik;
- elesés után egyedül, kapaszkodás nélkül feláll;
- szem-kéz koordináció játék közben megfigyelhető;
Figyelemfelkeltő jelek:
- önállóan nem jár;
- széles alapon, kapaszkodva, bizonytalanul jár;
- sarkai felemelkednek;
- önellátásban, öltözésködésben nem vesz részt;
- nem játszik önállóan;
- utasításokra nem reagál;
- nincs beszédkésztetése, szavakkal nem fejezi ki magát;
Amennyiben a figyelemfelkeltő jelek tartósak, és többet is észlelünk egyszerre, beszéljünk a védőnővel, aki segít a legkorábbi kivizsgálás irányába elindulni.
Vannak korai kezdő és későn induló gyermekek, ezért érdemes a jellemző tüneteket közösen, a védőnővel a szülői kérdőív alapján kiértékelni, és ha szükséges, jelezni a gyermekgyógyász szakorvosok, gyermekneurológus felé. Az időben felismert eltérés és a szakszerű fejlesztés hatására a csecsemő képes lehet a tipikus fejlődésmenetet követni.
Az első komplex felmérés a pedagógiai szakszolgálatban vagy alapítványi, egyházi fenntartású, szakszolgálati feladatot is ellátó korai fejlesztő központokban, illetve egyéb, összetett diagnosztikát alkalmazó intézményben történhet.
A motoros funkciók eltérő fejlődésének terápiáját a probléma súlyosságának és típusának függvényében több szakember (pl. gyógytornász, gyógypedagógus, konduktor), különböző módszerek alkalmazásával végezheti. Az időben megkezdett, célzott fejlesztés, a nagymozgások begyakorlásán keresztül serkenti az agyféltekék közötti kapcsolatok kiépítését. Ennek köszönhetően a későbbi életkorokban kialakuló koordinációs problémák és tanulási nehézségek (diszlexia, diszgráfia) elkerülhetőek.
Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, CSBO Nonprofit Közhasznú Kft., 2020.
Gruber Mónika
