A cerebrális parézis (CP = cerebral palsy) az egyik leggyakrabban észlelt mozgászavart okozó központi idegrendszeri rendellenesség. Az izomtónus megjelenési formái szerint megkülönböztethető feszes (spasztikus), laza (hipotón), túlmozgásos (athetosisos), ataxiás és kevert formájú típust.
Az akaratlagos mozgás, a testtartás, illetve a motoros tanulási képességek zavara a fejlődő agy károsodása nyomán alakul ki, és a születéstől kezdve minőségileg eltérő mozgásfejlődést mutat. Az agyi sérülés állapota az életkor előrehaladtával nem változik, a tünetek az eltérő fejlődésmenet következtében felerősödni látszanak, a tipikus fejlődésmenetű gyermekekhez képest az eltérés egyre jobban érzékelhető.
A korai tünetek leggyakrabban a végtagok erőteljes feszességében, és/vagy aszimmetrikus tartásában jelentkeznek, illetve hason fekve 3-4 hónapos korban az alkartámasz kialakulása késlekedik, a fej emelése nehézséget okoz a csecsemő számára. (Koraszülöttség esetén a gyermek képességeit korrigált életkorának figyelembevételével értékeljük. A korrigált életkor a valós életkornál annyival kevesebb, amennyivel hamarabb született a gyermek.)
Eltérő mozgásfejlődés az alábbi területeken:
• A fejlődési mérföldkövek késlekedő megjelenése (pl. tárgy után nyúlás és megfogás, hasról hátra és hátról hasra forgás, kúszás, mászás, felülés stb.)
• Izomtónusbeli eltérések:
Feszesség: kezét erőteljesen ökölbe szorítva tartja, nehezen nyújtható ujjak, öltöztetéskor és fürdetéskor nehezen lehet térdét behajlítani, könyökét kinyújtani, a végtagok aszimmetrikus mozgása megfigyelhető a két testfél működése során
Csökkent izomtónus: a „rongybaba” tünet, a fej és a végtagok csökkent tónusa miatt gyermek megemelésekor a fej és a végtagok külső támaszt igényelnek 3 hónapos kor után is
• A fej- és törzs tartásának rendellenességei, hason fekve a felegyenesedési folyamatok késlekedése (3-6 hónapos életkorban hason fekve fejét még nem emeli, vagy csak 1-2 másodpercig képes megtartani, felső végtagját hason fekve támaszkodásra nem használja)
Eltérések a figyelem és viselkedés területén:
• Vizuális és akusztikus figyelem eltérő fejlődése (a csecsemő környezetét nem tanulmányozza, 6 hónaposan a kezében megtartott tárgyat egyáltalán nem nézegeti, anyja hangjára nem figyel)
• Táplálási nehezítettség (gyenge szopástechnika, nyálcsorgás, éhségét nem jelzi, gyakran az etetési időt átalussza)
• Alvászavar, alvás-ébrenlét ritmusának felbomlása (aluszékonyság, vagy állandó nyugtalanság), a napi ritmus kialakulásának hiánya 3 hónapos életkort követően is
Több tünet, figyelemfelkeltő jel együttes megléte esetén szükséges szakemberhez fordulni. Felmerülő gyanújeleknél a védőnővel való konzultáció után házi gyermekorvoshoz, háziorvoshoz vezet tovább az út, aki elsősorban gyermekneurológushoz irányít tovább.
A maradványtünetek funkciókiesést eredményeznek, nem gyógyíthatóak, a működési zavarok azonban fejlesztéssel, neveléssel mérsékelhetőek. A neurológiai eltérés tartós, a kísérő tünetek befolyásolják a fejlesztést. A járulékos problémák, társult működési zavarok, az értelmi fejlődés eltérő minősége, a tanulási zavarok, hallási és látási, táplálási problémák intenzív, folyamatos fejlesztést igényelnek. Ezen tünetek tartósan hatással vannak a gyermek szocializációjára, a mindennapi élet funkcióira, illetve az életminőségre, a gyermek állapota pedig meghatározó a család működése szempontjából.
Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, CSBO Nonprofit Közhasznú Kft., 2020.
Gruber Mónika és Futó Gabriella
