Az ortopédus szakorvos és a gyógytornász

Az ortopédus szakorvos és a gyógytornász

Ki az ortopédus szakorvos?

Az ortopédus a tartó- és mozgató szervrendszer (azaz a csont- és izomrendszer) veleszületett és szerzett rendellenességeivel és azok kezelésével foglalkozik. Az ortopédiai betegségek kezelési lehetőségei rendkívül széleskörűek. A terápia állhat gyógyszeres kezelésből, történhet gyógyászati segédeszközökkel, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő injekciókkal, fizioterápiával (pl. gyógytorna, masszázs) vagy fizikoterápiás kezelésekkel (pl. elektroterápia, ultrahang) kiegészítve.

Milyen problémák esetén fordulhatunk hozzá?

Gyermekek esetében a legfontosabb problémák, amelyekkel az ortopédus foglalkozik:

- csecsemő- és gyermekkori csípőbetegségek (pl. veleszületett csípőficam);

- gyermekkori veleszületett és szerzett lábbetegségek (dongaláb-deformitás, flexibilis és fixált lúdtalp-betegség);

- fejlődési rendellenességek (végtagrövidülések, tengelydeformitások, végtaghiány);

- mozgássérült, elsősorban a szülés körüli agyi károsodás miatt kialakult spasztikus mozgássérülés;

- gyermekkori csont- és lágyrészdaganatok;

- a gyermek mozgásában változást észlelünk, pl. sántítani kezd, vagy bizonyos mozdulatokat nem végez.

Az ortopédiai kezelések célja minden esetben a gyermek mozgáskészségének javítása, illetve a fájdalommentes mozgás biztosítása.

Ki a gyógytornász?

A gyógytornász különböző mozgásszervi betegségek kezelését, rehabilitációját végzi. Feladata egyrészt a megelőző egészségmegőrzés, melynek során tartásjavítást, helyes mozgásmintákat és az életmódra vonatkozó tanácsadást nyújt. Másrészt kezeli a tüneteket, lehetőség szerint megszünteti a probléma okát, és lassítja a már kialakult betegségek súlyosbodását. A mozgásrendszer funkcionális vizsgálata után egyénre szabott mozgásterápiás beavatkozásokat végez egyéni vagy csoportos formában, szárazon és vízben.

Hol kaphatunk gyógytornász ellátást?

A gyógytornász számos területen dolgozik az egészségügy területén, ilyen például a neurológia, a sebészet, az ortopédia, a reumatológia, a traumatológia, a kardiológia, a pulmonológia, a szülészet- és nőgyógyászat. De a köznevelési intézményekben, így a pedagógiai szakszolgálatnál, és a szociális szakellátásban is alkalmaznak gyógytornászt, ahol megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs munkát végez, pl. a fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában, rehabilitációs intézményében.

A pedagógiai szakszolgálatoknál egyrészt a korai fejlesztésben vesz részt, a gyermekek optimális izomállapotának kialakítását, a mozgáskoordináció és a szenzoros, motoros képességek fejlesztését végzi. Másrészt a gyógytestnevelés területén dolgozik, ahol azokat a gyermekeket látja el, akik állapotuk miatt teljes felmentést kaptak testnevelésből. A harmadik terület, ahol a gyógytornásszal találkozhatnak az a sajátos nevelési igényű mozgáskorlátozott gyermekek ellátása. A terápia célja az izomtónus befolyásolása, az izomerő-egyensúly helyreállítása, az izomerő és az erő-állóképesség fejlesztése, valamint a kompenzációs technikák tanítása és gyakoroltatása, továbbá a mozgást támogató segédeszközök használatának megtanítása és gyakoroltatása.

Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft., 2020.

Szabóné Harangozó Andrea