Gyakran egy párkapcsolatban is nehéz egyetérteni ebben a kérdésben, hiszen más lehet a pár értékrendje, a hozott családi minták, a gyermekkori tapasztalatok. Másként gondolkodhatnak a gyermeknevelés érzelmi, anyagi oldaláról, másként a gyermek társas kapcsolati szükségletéről is. Az anya munkája, az apa szerepvállalásának mennyisége, minősége, a nagyszülők jelenléte, támasznyújtása szintén befolyásoló tényező lehet. A válaszokat minden párnak magának kell megtalálni, de van, hogy az eredeti döntést felülírja a gyermek testvér iránti vágya, vagy az anya megváltozott egészségi állapota, a család anyagi helyzete, az első gyermek nevelése során megélt örömök, vagy éppen nehézségek.
Az egy gyermeket vállaló szülők gyakran a gyermekvállalás anyagi és időbeli terhei miatt döntenek így, bár tudnunk kell, hogy a két vagy három gyermek anyagilag sosem jelent kétszeres, háromszoros terhet, és az idő, amit a gyermekkel töltenek, sem kétszereződik, vagy nem lesz háromszoros. Sok szempontból a legdrágább az egy gyermek nevelése.
Az első gyermek nevelése, gondozása során a szülőpár nagyobb fokú szorongást élhet meg, ami a tapasztalatlanságból, az új szerep tanulásából is adódik. Ilyenkor a szülők gyakran olvasmányélményeiknek, a fantáziájukban élő szülőszerepnek, vagy a környezetük által támasztott szerepelvárásnak akarnak megfelelni. Találkozhattak a jó szülői mintával, ilyenkor a fiatal pár merít a gyermekként megtapasztalt élményeiből, a rossz szülői minta esetén pedig inkább elkerülni igyekeznek azt.
Az anyagi jóllét, nemcsak előny, hátrány is lehet, például a gyermek szocializációjában, amikor nemcsak szükségletei azonnali kielégítését tanulja meg, hanem még a meg sem fogalmazódott igények kielégítését is megkapja, amely a szükségletek kommunikációjának megtanulásában hátráltatja, a későbbi életkori szakaszokban okozva nehézséget.
A gyermek szempontjából a testvér nélküliség aktuálisan ugyan előny, hosszabb távon azonban hátrányt is jelenthet. Egy nagyobb testvérnek a babavárás során egyre inkább megváltozó körülményekkel kell szembenéznie. Nem lehet az anyával ugyanúgy játszani, mint eddig, fokozatosan negatív érzések alakulhatnak ki, amely a testvér születésével egyidejűleg megélt veszteségélményben, az anyai törődés kizárólagosságának elveszítésében ölt testet. Ennek hatása igen különböző a testvérek közötti életkor különbsége alapján. Jelentősen mérsékelhető a testvér érkezésére való felkészítéssel, a közös várakozás örömének megosztásával, valamint a gondozási folyamatokba való bevonással, a gyermek nemétől függetlenül.
Az anyukák gyakran „túlféltik” a csecsemőt a nagyobb testvértől: „ne szorítsd meg, ne hajolj hozzá közel, ne fogd meg a kezét”, amivel frusztrálják a nagyobbat, s ennek következtében agressziót válthatnak ki a kisebb testvér irányába. Ha az anya szorong a csecsemő táplálása, fejlődési üteme miatt, ez a szorongás szintén áttevődhet a nagyobb gyermekre, aki nehezen birkózik az anyától nem megszokott érzelmi reakciókkal. A szülőpártól nagy tapintatot és odafigyelést igényel ilyenkor a nagyobb gyermek, amiben elsődlegesen az apákra hárul nagyobb feladat, hiszen az édesanya a csecsemővel van elfoglalva.
Legfontosabb azt tudni, hogy minden gyermek más, egyedi, egyáltalán nem biztos, hogy az Ön gyermeke ugyanígy reagál a testvére születésére! A későbbiekben ezek a hatások ráadásul sokat változnak, a csecsemő növekedésével egyenrangúbbá válik a helyzet, játszótársi kapcsolat alakul ki, a gyerekek egymás társas támaszai lesznek.
Több gyermek vállalása esetén a szülői oldalon számolni kell azzal, hogy ez „többemberes” feladat. Az anya pszichés jóllétéhez nélkülözhetetlen, hogy a napi 24 órás „szolgálat” alól olykor mentesítést kapjon. Legyen saját ideje, lehetősége önmaga testi-lelki egészségével foglalkozni. Továbbá a gyermekeinek és a párjának is tudjon „saját”, csak vele töltendő minőségi időt biztosítani. Ez a szülőpár mindkét tagjától nagyobb erőfeszítést igényel, és gyakran külső segítség – nagyszülők, gondozónő – bevonását is igényli. Ugyanakkor az értékrend kialakításában a szocializációban, a társas készségek fejlődésében a nagyobb testvér segítség is lehet.
Az, hogy a testvérek a gyermekkorban és azon túl milyen barátai, támaszai lesznek egymásnak, nagyrészt a megélt közös élményektől függ, ami pedig nem pusztán jelenléttel, a testvéri állapot tényével, hanem a minőségi jelenléttel, megfelelő szülői neveléssel adható meg.
Tanulnunk kell a szülőpár döntésének elfogadását, és elengedni a saját vélemény megfogalmazást nagyszülő-, barát- vagy főnökszerepben egyaránt. Minden helyzet egyedi, nem lehet tudni a döntés valamennyi okát, amelyek nemcsak szubjektívek, hanem objektívek is lehetnek, csak az érintettek nem feltétlen kívánják ennek részleteit publikussá tenni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabó Győzőné Magdi
