Hatékony kommunikáció házastársak között (I. rész)

  Hatékony kommunikáció házastársak között (I. rész)

Írásunkban a hatékony kommunikáció összetevőiről és azokról a kommunikációs eszközökről ejtünk szót, amelyek révén elérhető, hogy a kapcsolat színvonala javuljon, bensőségesebbé váljon, létrejöjjön az együttműködés és problémák esetén kölcsönösen kielégítő megoldások születhessenek.

A hétköznapokban nehézséget okozhatnak a nem megfontoltan megválasztott szavak, vagy a gesztusokban megjelenő, a mondottakkal ellentétesen ható érzelmek. A rossz kommunikáció (nem pontos, felszínes, hiányos, negatív) stresszt, konfliktust, félreértéseket okoz és betegségek megjelenéséhez is vezethet. A jó kommunikáció hozzájárul a kapcsolattal való elégedettséghez, a jóllétérzéséhez, a családi harmóniához. A szavaknak is hatalmas ereje van, de még nagyobb hatása annak, ahogyan kommunikálunk. Ez azt jelenti, hogy nemcsak arra kell odafigyelnünk, hogy mit mondunk, hanem arra is hogyan közöljük a kívánságainkat, véleményünket, érzéseinket. A jó kommunikációhoz szükség van tapintatra, empátiára, nyitottságra, felelősségtudatra és humorérzékre. Érdemes időt szánni a kommunikációs szokásaink és stílusunk átgondolására, értékelésére: Kéréssel, javaslattal és útmutatással fordulunk társunkhoz, vagy követelés esetleg ultimátum árad szavainkból? Mennyire van jelen a kommunikációnkban a megértés, az együttérzés, a figyelem és a másik iránti őszinte érdeklődés?

Aktív figyelem

A hatékony kommunikáció egyik legfontosabb összetevője a meghallgatás képessége. Az aktív figyelem, amit hívhatunk értő figyelemnek vagy aktív hallgatásnak is, segíti a beszélőt abban, hogy kifejezze az érzéseit, megfogalmazza gondolatait, feltárja problémáit és megtalálja a megoldásokat. Az aktív figyelem egy sajátos odafordulást jelent, amelyben egy biztonságos teret adunk a másiknak arra, hogy kifejezze mindazt, ami benne van. Osztatlan figyelemmel meghallgatjuk, türelmes kivárással követjük (nem szakítjuk félbe) társunk gondolatait, érzéseit. Miközben hallgatjuk őt, nem foglalkozzunk semmi mással. Figyelünk a szavakra és a mögöttük meghúzódó érzésekre, igényekre. Ilyenkor az a cél vezérel, hogy minél jobban megismerjük és megértsük társunk gondolatait és érzéseit. Tartózkodnunk kell a vádaskodástól, önigazolástól vagy attól, hogy saját álláspontunkat hangoztassuk. Nagyon sokszor az okozza a konfliktusokat vagy éppen a sértődést, hogy félreértjük társunk jelzéseit, szavait. Mindenki egy külön univerzum, más a szubjektív valóságunk, saját szűrőnkön keresztül értelmezzük a körülöttünk lévő világot, ezért fontos azzal tisztában lennünk, hogy ugyanaz a szó vagy tartalom mást jelenthet a társunk számára, mint nekünk. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor sérülhet a megértés. Az aktív figyelem során lehetővé válik a másik pontos megértése, és általa elkerülhetők kommunikációs torzulások.

Amikor a társunk a mondanivalója végére ért, foglaljuk össze a hallottakat. Visszatükrözhetjük a hallottak szó szerinti és/vagy érzelmi tartalmát. Fontos, hogy ne tegyünk hozzá semmit (pl.: új információt), ne ítélkezzünk, ne faggatózzunk. Ha igazán jó hallgatók vagyunk, akkor érzékeljük a kommunikáció érzelmi aspektusát is. Az érzelmek visszatükrözése az, amikor a másik érzelmeit, lelkiállapotát szavakba öntjük. A kommunikáció arra irányul, hogy bemutassuk, hogy átérezzük a másik adott témával kapcsolatos érzelmeit, érzéseit. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Milyen érzelmeket él át most a társam?” Ha megtaláltuk a választ, adjunk visszajelzést. Például: „A szavaidból úgy veszem ki, amiatt aggódsz, hogy…” Ezzel esélyt adunk neki, hogy tisztázza a saját érzéseit, másrészt értésére adjuk, hogy figyelmesen hallgatjuk, amit mond. Mind a mondanivaló összefoglalásánál, mind az érzelmi visszatükrözésnél fontos visszajelzést kérni arról, hogy jól értettük-e a másik érzéseit, mondanivalóját. Ha úgy érezzük, hogy további információkra van szükségünk a megértéshez, akkor tegyünk fel nyitott kérdéseket. A nyitott kérdésekre a válasz nem csupán igen vagy nem lehet, hanem tág teret nyújt a másik félnek.

Melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák az aktív figyelmet?

- Amikor eszünkbe jut valami azzal kapcsolatban, amit a másik mondott, akkor gondolataink letapadnak, így már nem arra figyelünk, amit mond, hanem saját emlékeinken merengünk.

- Ha valami sértőt találunk abban, amit a partnerünk mondott. Ilyenkor már nem a mondanivaló egészét figyeljük, hanem annak egy részén rágódunk.

- Már előre arra készülünk, hogy mit fogunk mondani (pl.: érvek, tanács).

Empátia

Ha a kapcsolatból hiányzik az empátia, akkor nem tudunk jól kommunikálni egymással, aminek következménye az elégedetlenség, a hiányérzet vagy egy konfliktusokkal terhelt kapcsolat. Az empátiának két fontos alappillére van: az önmagunkkal és a másikkal szembeni empátia. Az önmagunkkal szembeni empátia többek között azt jelenti, hogy képesek vagyunk a saját nézőpontunkat, érzéseinket valamint az érzéseinket tápláló szükségleteinket felismerni, megnevezni, és mindezt megfelelő módon feltárni. Ha így teszünk, akkor sokkal mélyebben fog megérteni bennünket a partnerünk. Ugyanilyen fontos, hogy mi is nyitottan és ítélkező gondolatok nélkül meghallgassuk a társunkat, sőt, ha szükséges, biztassuk, hogy mondja el, mi él benne a témával kapcsolatban. Az empátia segít megismerni a másik ember nézőpontját. Legyünk nyitottak arra, hogy változtassunk annak hatására, amit hallottunk. Hiszen csak akkor hallgatjuk meg valóban figyelmesen a másikat, ha nyitottak vagyunk az ő szempontjaira. Láthatjuk tehát, hogy aktív figyelem empátia nélkül nem lehetséges.

A negatív kommunikáció hatástalanítása (puhítása)

A párkapcsolati kutatások arra világítanak rá, hogy stresszhelyzetben a párok hajlamosak figyelmüket a negatív eseményekre szűkíteni, és nem rendelkeznek a partner viselkedésével szembeni megértés képességével, valamint a stresszesebb fél negatív kommunikációjának az ellensúlyozásával. Ez azt jelenti, hogy stressz hatására gyakran jelennek meg destruktív kommunikációs mintázatok, ilyen például: az agresszív hibáztatás, a megsértődés, a kritika, a gúny, a vádolás és a védekezés, a támadás vagy a helyzetből való kilépés. Ezek közül egyik sem vezet hatékony problémamegoldáshoz vagy az indulatok lecsillapodásához.

Mit tehetünk, ha partnerünk egyáltalán nem tűnik empatikusnak, esetleg stresszállapotban van?

A kiegyensúlyozott házasságok fontos jellemzője, hogy az egyik fél képes hatástalanítani a kommunikációs szempontból negatív érzelmet abban a pillanatban, amikor a párja azt először kifejezésre juttatja. Egyes kommunikációs aktusoknak konfliktusfékező hatása van. Például amikor a másik fél megérzi a nyitottságunkat, empátiánkat, akkor mindig egy lépést ő is közelít ehhez. Ha például nagyon dühös volt, akkor egy kicsit kevésbé lesz dühös, ha nyugtalan volt, akkor egy kicsit megnyugszik. Ha egy beszélgetés rossz irányba halad, mert nagyon nem értjük egymást, akkor hallgassunk el, és próbáljuk meg azt a testhelyzetet, pozíciót felvenni, amiben a másik éppen van, így segítve az egymásra hangolódást.

A negatív kommunikációs körök hatástalanítása érdekében használhatjuk az átkeretezés technikáját is. Ennek során társunk közlését átalakítjuk oly módon, hogy semlegesebb, kevésbé konfrontatív (ellentéteket kiélező, védekező vagy támadó) nyelvezetet használunk. Például amikor párunk azt mondja, hogy „átvertél”, ennek egy lehetséges átfordítása: „úgy gondolod, hogy nem azt kaptad, amit vártál.” Az átkeretezés során perspektívaváltás történik, és más nézőpontból is megnézzük a helyzetet. Az új értelmezés megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését, és így a viselkedést, a reakciót is.

Vádaskodás és követelés helyett tanuljunk meg kérni

Házastársunk nem lát bele a gondolatainkba és nem is várhatjuk el, hogy olvasson bennük. Be kell avatnunk legbensőbb vágyainkba, és tudomására kell hoznunk, hogy miből érezzük leginkább a szeretetét. Egyértelműen fejezzük ki, és világosan fogalmazzuk meg a szükségleteinket, vágyainkat, igényeinket, ne célozgassunk rájuk. Azonban az sem mindegy, hogy milyen formában fejezzük ki ezeket. A vádaskodás vagy vágyaink követelés formájában történő megfogalmazása gátolja az együttérzést, elillan a meghittség, és éket verhet a kapcsolatba. Ha értékítéletet szövünk a mondandónkba, az kritikaként hangzik és ellenállást fog kiváltani. Ha állandóan bírálgatjuk, hibáztatjuk társunkat, lehet, hogy megteszi, amit akarunk, de ebben nem a szeretete fog kifejeződni. Szükségleteink legmegfelelőbb kifejezése, ha utasítás helyett kérünk, de emellett természetesen az is fontos, hogy kölcsönösen figyelembe vegyük egymás kéréseit.

Olvasnivalók a témában: Noel Burch, Dr. Thomas Gordon: Emberi kapcsolatok Hogyan építhetjük, hogyan rontjuk el; Patricia Evans: Szavakkal verve Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban; Mihalec Gábor: Ketten együtt, magabiztosan Párkapcsolat-építő kommunikáció

(Bajor Anita)