ADHD

ADHD

„Majd kinövi, az apja is ilyen volt kiskorában! Nem baj az, csak egy kicsit mozgékonyabb!”

De mit is takar a bűvös ADHD (attention deficit hyperactivity disorder) betűszó? Milyen viselkedésjegyek jellemzik ilyenkor a kisgyermeket? Milyen módszerekkel kezelhető? A hátrányok mellett van-e, és ha igen, mi az előnye? Rossz nevelés miatt alakul ki, vagy öröklés útján? És még sokáig folytathatnánk a szülőkben megfogalmazódó kérdések végtelen sorát.

Néhány szó az ADHD hátteréről

Ez nem „rossz gyermek” vagy „neveletlen gyermek szindróma”. A túlzott aktivitásnak és a figyelem zavarának a hátterében genetikai és idegrendszeri okok húzódnak meg, valamint bizonyos kémiai anyagok (például a dopamin) zavara, amelyek az idegsejtek közötti ingerületet továbbítják. ADHD esetén ezek az anyagok kiáramolnak a sejtekből, de túl gyorsan térnek vissza oda. A tünetekért olyan agyi területek a felelősek, amelyek nem állnak tudatos kontroll alatt. A gyermek nem nem akar, hanem nem tud másképp működni!

A diagnózishoz sohasem elegendő egy tünet, a figyelemzavar és a hiperaktivitás köréből legalább 6 tünetnek kell tartósan fennállnia, és az is feltétel, hogy súlyosságuk akadályozza a kisgyermek napi működését, a beilleszkedést és az alkalmazkodást. A gyermekpopuláció közel 5%-át érinti, nagyobb részben a fiúkat. Nem csak a környezetüknek, a gyermekeknek sem jó ez az állapot. Túl sok kritikát kapnak (a szüleikkel együtt), és a rokonoktól kezdve a barátokon és ismerősökön át mindenki meg akarja „szerelni és nevelni” őket, ami aláássa önértékelésüket.

A viselkedés jellemzői

A nagy aktivitás, a sok mozgás, azaz a túlzott mozgási szükséglet már az anyaméhben is megjelenik,. Később a csecsemő sokat hánykolódik, lerúgja a takarót, fordítav ébred, mint ahogy lefektették a kiságyban, mozgás- és beszédfejlődése gyors. Gyakran láthatjuk, hogy esésében benne van a felkelés mozdulata, a járás megtanulása után pedig szinte futva közlekedik. Olyan, mintha felhúzták volna, keze lába jár, izeg-mozog, fészkelődik, nem tud egy helyben nyugton maradni, megülni.

Sokat és hangosan beszél, „tele van vele a ház”, de alig hallja meg, ha hozzá beszélnek. Állandóan új ingereket, tevékenységeket keres, de ezekbe nem tud belemerülni, előbb abbahagyja, semmint sikert érne el, örömét lelné benne. Mindig valami újat szeretne, de ha megkapja, nem lesz elégedett, újabb kihívás izgatja. Sem a játékban, sem az evésben nem tudk elmerülni. Gyors, impulzív, félbeszakít másokat, folyton közbekiabál. Nehézségei vannak a tevékenységek megszervezésében, állandó ellenőrzést igényel. Óvodáskorban a kudarc elviselésének nehézsége miatt – nem tud veszíteni – könnyen agresszívvá válhat.

A figyelemzavara miatt nem hallgat végig utasításokat, a szülői instrukciók felénél már kiszáll a kapcsolatból, de játékhelyzetben sem tud tartósan figyelmet fenntartani. Nem követi az instrukciókat, nem várja meg, hogy rá kerüljön a sor, figyelme könnyen terelődik, félbehagy dolgokat. Nem veszi figyelembe mások igényeit, szükségleteit, ezért gyakran önzőnek tűnhet.


Együttélés az ADHD gyermekkel

A szülő leginkább úgy tud segíteni, ha a kisgyermekét feltétel nélkül elfogadja, de ez nem azonos az adott viselkedés elfogadásával. Az eset súlyossága alapján van, amikor az egyértelmű szabályok, a rendszeres visszajelzés, az „egyszerre egy instrukció” javít a helyzeten. Egyszerre lehetőleg csak egy feladatot adjunk – a többire úgysem fog emlékezni, ezért azokat nem is csinálja meg. Ezek a szülő kompetenciájába tartoznak. Van, amikor a pszichológiai módszerek segíthetnek, és az óvoda vagy szakszolgálati pszichológus segítségét kell igénybe venni. Más esetben gyógyszerek segíthetik a gyermeket a helyzetével való megküzdésben, gyermekpszichiáter felügyelete és irányítása mellett.

A teljes család számára nagy kihívás az ADHD, mivel a szülők gyakran szintén kudarcosnak élik meg magukat, azt gondolják, hogy nem elég jó szülők, és tehetetlennek érzik magukat, mert nem tudnak hatással lenni a gyermekükre. Az „ezerszer elmondtam és mégsem azt csinálja” helyzettel naponta kell szembesülniük. Ugyanakkor minden figyelem és törődés ellenére a gyermek rendszeresen veszélynek van kitéve, képes a saját lábában elesni, gyakran szenved el kisebb- nagyobb baleseteket „csak úgy”, miközben tényleg nem csinál semmit.

Néhány szó az előnyökről

Ha elismerik tevékenységét, szárnyakat kap, és bármit hajlandó megcsinálni. Azokban a helyzetekben, amikor számára értelmes, érdekes tevékenységbe vonjuk be, igen hosszú ideig oda tud figyelni. AZ ADHD-s gyermekek általában kedvesek, szerethetők, segítőkészek, és magas empátiás képeséggel rendelkeznek. Jó kommunikációs képességük miatt többnyire sikeresen alakítanak ki és tartanak fenn kapcsolatokat.

(Szabó Győzőné Magdi)