Autizmus spektrumzavar

Autizmus spektrumzavar

Az autizmus spektrumzavar egy egész életen áthúzódó atipikus fejlődés, amely széles skálán, minden értelmi szint mellett előfordulhat. A társas kommunikáció, és a szociális interakciók sérülését jelenti, amely speciális viselkedési elemekben jelenik meg. A súlyos, halmozott fogyatékossághoz éppúgy társulhat, mint egy jó intellektuális fejlettséghez, esetleg egy-egy területen nyújtott magas teljesítménnyel párosulva. A jellemzők súlyossága igen különböző, az előfordulás gyakorisága alapján feltételezhető, hogy az olvasónak egy vagy több olyan ismerőse is van, aki ezen atipikus fejlődés valamilyen mértékével rendelkezik.

Amit érdemes tudni…

Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekeknél az agy eltérő fejlődése a környezetből érkező hatások, ingerek más módon való feldolgozását eredményezi: van, amelyekre fokozottan, míg másokra kevésbé érzékenyen reagál. Az ezen állapotban élő gyermekek közötti jelentős különbséget a társuló fogyatékosság is okozhatja. A kiváltó okok nem egyértelműek, de a genetikai meghatározottság elsődlegesnek látszik, gyakori a méhen belüli életben elszenvedett vírusfertőzés, míg több – a köztudatban élő ok – nem bizonyított, mint például a védőoltások hatása vagy az érzelmileg hideg, nem elérhető anyai nevelés. Az autizmus, mai tudásunk alapján nem gyógyítható, de a gyermek képességei nagyon sokféleképpen fejleszthetők, életminőségük javítható az állapothoz adaptált, minél korábban megkezdett komplex fejlesztéssel. A Pedagógiai Szakszolgálat, gyermekneurológus, gyermekpszichiáter, illetve az autizmust diagnosztizáló intézmény segíti a szülőt.

Amit a szülő lát

A figyelemfelkeltő jelek egészen pici életkorban megfigyelhetők, elmarad a 3-5 hónapos korban szokásos „szociális mosoly”, a kézben tartott csecsemő nem simul a szülőhöz, „rongybabázik” (elernyednek az izmai) vagy hirtelen kimerevíti magát. Nem mutat rá tárgyakra, nem követi a tekintetet. Tapasztalható a ritmikusan ismétlődő kéz és lábmozgás, a himbálózás, majd a tárgyak pörgetése. A változásra adott dühös, agresszív reakciói különböznek a dackorszakban jellemzőktől. A beszédfejlődés késése, nem tipikus módja, vagy elmaradása erősítik a gyanút a szülőben, ezért a legtöbb diagnózis 3 éves kor körül keletkezik.

Amit a szülő tehet

• Érzékeny a figyelemfelkeltő jelekre, és mielőbb segítséget kér, és a kapott diagnózis alapján biztosítja gyermeke számára a megfelelő ellátást, fejlesztést.

• Együttműködése a fejlesztőkkel érinti a saját tanulási folyamatát, így lehetősége lesz otthoni környezetben is használni azokat az eszközöket, módszereket, amelyek a gyermeke optimális fejlődését eredményezik.

• Érzelmileg biztonságos, fizikailag kiszámítható, az állapotának megfelelően támogató környezetet biztosít, a tér és az idő strukturálásával (jól kialakított időbeosztás)

• Legjobb tudása szerint felkészíti a környezetet – tágabb család, barátok, gyermekközösség - a kisgyermek várható viselkedésére, és felhívja a figyelmet a gyermekhez alkalmazkodó válaszok fontosságára.

• A 24 órás készenlét mellett megteremti önmaga számára a kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget, mert hosszú távon csak így tudja gyermekét megfelelő érzelmi támogatásban részesíteni, szükség esetén ellátni.

Hogyan készítsem fel gyermekemet (és magamat) az autista csoporttársára

A jószándék elengedhetetlen, de kevés, hiszen a gyermeknek - és sok esetben nekünk, felnőtteknek is - ismeretekre van szükségünk ahhoz, hogy tudjuk, milyen reakció várható, hogy ne rettenjünk meg, képesek legyünk azt elfogadni, és lehetőség szerint támogatni az autista kisgyermek természetes viselkedésmódját.

Ne simogasd, ő ezt nem szereti!

• Ne kiabálj a közelében!

• Nem mindig tudjuk, hogy a másik miért örül, nevet, mosolyog vagy szomorú, ezt náluk még nehezebb kitalálni.

• Ő jobban szeret egyedül lenni, egyedül játszani, mint veled.

• Nehéz őt kimozdítani a megszokott helyzetekből, fogadd el, ha ez neked sem sikerül!

• Ha beszél, hallgasd megértéssel, ha már ezerszer hallottad, akkor is!

Figyeljünk az előnyökre is!

Az atipikus fejlődéssel nem érintett gyermek szülőjeként a nehézségek mellett érdemes azokat az előnyöket is számba venni, amit a saját gyermek kap az autizmus spektrumzavarral elő társakkal való kapcsolatból.

A másik elfogadása elősegíti önmagunk elfogadásának fejlődését, nő a gyermek önbizalma, megtanulja a másik elfogadásán keresztül saját „másságát” és elkövetett hibáinak elfogadását. Ennek szorongáscsökkentő hatása is lehet.

Fejlődik szociális kompetenciája, mert van módja gyakorolni nehezített körülmények között a kommunikációt, a szóbeli érintkezés mellett az egymásra hangolódás más módjait.

Megtanulja az elutasítást elfogadni, azt a másik döntéseként értelmezni, nem csökkentve ezzel önértékelését.

A mássággal való találkozás segíti a személyiség rugalmasabb fejlődését, ami a kreativitás alapjául is szolgál.