Dadog a gyermekem

Dadog a gyermekem

Néha beszéd közben elkezd dadogni, mit tegyek?

Az „élettani” dadogás a gyermeki beszédfejlődés része. Általában 2-3 éves korban, a mondatokban való kifejezés időszakában jelentkezik, amikor a gyermek többet és gyorsabban szeretne mondani, mint amire a beszédmozgások ügyessége alapján képes. Szókincse sem elég gazdag még, nem képes a megfelelő szót előhívni, ezért ismételgeti az utolsót. A megakadások nem görcsös jellegűek, tulajdonképpen egyszerű ismétlések, amelyek megfelelő hozzáállás mellett általában magától megszűnnek.

Mit szabad és mit nem szabad tenni?

A dadogás tünetei bizonyos helyzetekben csökkennek, más helyzetekben viszont súlyosbodhatnak. A gyermek számára mindig az önálló beszédhelyzetek jelentik a legnagyobb nehézséget; versmondás, éneklés, bábozás közben általában nem, vagy sokkal ritkábban fordulnak elő megakadások. A gyermekek beszédteljesítményére jó hatással van, ha igazi elfogadást tapasztalnak, ha a környezetükben lévő felnőttek odafigyelnek rájuk, és türelmesen végighallgatják őket. A dadogó gyermekek gyakran bátorítást igényelnek gondolataik kifejezéséhez.

A megakadások száma, még mielőtt a szülők a gyermek beszédét dadogásnak diagnosztizálnák, a környezet reakcióinak függvényében csökkenhet vagy növekedhet. Fontos, hogy a gyermeket ne figyelmeztessék, hogy ne dadogjon, hogy vegyen levegőt vagy hogy ismételje meg, amit mondani akar. Ezzel a szülők és a gyermek környezetében lévő felnőttek ugyanis tudatosíthatják benne, hogy valami baj van a beszédével, s ez félelemmel töltheti el, aminek következményeként a tünetei súlyosbodhatnak.

Mikor forduljak szakemberhez?

Ha a beszéd akadályozottsága 3-6 hónap után sem múlik el; ha a kezdeti feszülésmentes megakadások után izom- és együtt mozgások jelennek meg; ha láthatóak az erőlködés jelei, a tónusok; ha a légzés rendellenessé válik; ha a gyermek elveszti a beszédkedvét; vagy ha családi terheltség valószínűsíthető.

Ki a megfelelő szakember számunkra?

A dadogás hátterében lévő összetett tényezők miatt a terápiák is igen sokrétűek. Logopédusok és pszichológusok egyaránt foglalkoznak ezzel a problémával. Napjainkban komplex terápiával igyekeznek segíteni a dadogó gyermeken. Kedvező eredmény csak a gyermek környezetével való aktív együttműködéssel és befolyásolásával várható, ami magában foglalja nemcsak a szülőkkel, hanem a gyermek környezetében lévő más felnőttekkel, például az óvónőkkel való konzultációt is. Nagyon fontos, hogy nem a dadogást, hanem a dadogót kezelik. A terápia célja elsősorban a személyiség fejlesztése, és ezen keresztül indirekt módon a beszédtünetek enyhítése, a kommunikációs nehézségek leküzdése. A gyermek önbizalmának, önértékelésének erősítése által a beszédtünetek is enyhülnek.