Evés, etetés, táplálás

Evés, etetés, táplálás

A gyermek életére akár élethosszig hatással lehet az anya egészségi, ennek fontos tényezőjeként pedig tápláltsági állapota a várandósság előtti, de különösen a várandósság alatti időszakban, majd a csecsemő és a kisgyermek táplálása az első három életévben.

A táplálás, etetés, evés kérdésköre minden családban fontos tényezője a családtagok testi-lelki jóllétének. A szülők „elég jó szülő” érzéséhez alapvetően hozzájárul, hogy milyen sikeresen tudják táplálni gyermeküket.

Mi befolyásolja a csecsemő és a kisgyermek táplálkozásának fejlődését?

• A nagy- és kismozgások fejlődése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a korai evésmintázatoktól az egészségesen fejlődő gyermek hároméves korára eljusson az összetett, a felnőttekéhez hasonló rágómozgásig. Lassult vagy eltérő mozgásfejlődés esetén az evés fejlődése is gyakran eltérő menetű.

• A csecsemőt az evésben már az egészen apró testi kellemetlenségek is megzavarhatják, a túl magas szobahőmérséklettől a túl szoros ruháig, vagy a számára túlingerlő környezetig bármi közrejátszhat abban, hogy elfordul az evéshelyzettől. Nagyobb gyermeknél sem hagyható figyelmen kívül, hogy milyen testi-érzelmi állapotban van az adott étkezés idején.

• A családi és a tágabb társadalmi szokások nagyon változatosan alakítják az étkezéssel kapcsolatos szokás- és szabályrendszereket. Van, ahol a családtagok az étkezésekkor szigorú időbeosztás szerint, a közös étkezőasztalnál ülve, csöndben együtt esznek, míg egy másiknál jóval lazább időkeretben, akár a nappaliban a tévé előtt ülve eszegetnek. Az unaloműzésként, konfliktuskerülésként, jutalomként vagy (megvonás formájában) büntetésként használt, gyakran túl magas cukor- és zsírtartalmú „nasik” megzavarják gyermekek alakuló éhségszabályozását (olyankor is esznek, amikor nem éhesek), vagy ellenérzést ébresztenek más, tartalmasabb ételekkel szemben (csak akkor kapják meg a vágyott jutalmat, ha a nem kívánt ételt előbb megeszik).

• A szülők evéssel kapcsolatos tapasztalatai és mintája szintén hatással lehet a családban élő gyermekek étkezési szokásaira. A szülők gyermekkori hírhedt rossz evése gyakran ismétlődik vagy módosul az ő gyermekük életében. Ott, ahol a családban a felnőttek evéssel oldják saját feszültségüket vagy szorongásukat, a gyermekek körében is gyakrabban alakul ki túlevés, elhízás.

• A gyermek korábbi tapasztalatai – érzékenységétől függően – átmenetileg, vagy akár hosszabb távon is befolyásolhatják egyes ételekhez, illetve az étkezéshez való viszonyát. A szájtéren belüli fájdalmak (torokgyulladás, fogfájás) a baj elmúlta után is fenntarthatják az evési nehézségeket.

• Ahogy kétéves kor körül megjelenik a gyermekben az igény, hogy megélhesse formálódó éntudatát (dackorszak), ez várhatóan az asztalnál is meg fog mutatkozni. Túlszabályozó szülők esetén gyakran az étkezés a gyerekek egyetlen terepe, ahol önmagukat képviselhetik, ezzel viszont csatatérré változhatnak az evési helyzetek.

• A gyermek számára jelentős változások kihathatnak az étkezésére. Például kistestvér születésekor átmenetileg visszatérhetnek valamilyen korábbi táplálkozási formához, vagy közösségbe kerüléskor eleinte visszautasíthatják a számukra még idegen gondozó személy által kínált ételt.

Hogyan segíthetünk a gyermekeinknek?

Egy gyermeket váró pár esetén nagyon jó, ha már a várandósság ideje alatt tudatosan döntenek arról, milyen módon szeretnék a kicsit megszületése után táplálni. Az elhatározáson túl a várandósság ideje lehetőséget teremt a kellő információ begyűjtésére a mellből táplálás előnyeiről, a korai időszak esetlegesen felmerülő nehézségeiről és megoldásairól. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy a cumisüvegből való táplálás alatt is van lehetőség a bensőséges kapcsolat kialakítására, megélésére.

A gyermek későbbi evéssel kapcsolatos viselkedésében nagy szerepet játszik az, hogy a korai időszakban a szülők milyen érzékenységgel reagálnak a csecsemő éhség- és jóllakottság jelzéseire. Ha az anya az újszülött hívó jelzései helyett túl korán igyekszik külső keretekhez alkalmazkodni (megadott idő szerint etet, vagy előre kiszámolt mennyiséget szeretne a csecsemővel megetetni), pontosan abban nem tudja támogatni a csecsemőt, hogy a belső szükségleteire megfelelő választ kapjon, így összezavarodhat a kettejük közti interakció.

A hozzátáplálás idején a türelem és a kitartás a legfontosabb kulcsszavak. Vannak gyermekek, akik nehezebben fogadják el az új ízeket, állagokat. Fontos, hogy ilyenkor sem szabad feladni a próbálkozásokat.

A boltban kapható üveges bébiételek bizonyos élethelyzetekben hasznosak lehetnek (például utazáskor vagy az orvosi rendelőben várakozva), de a kizárólag ilyen módon etetett csecsemők és gyermekek könnyen leszűkíthetik evésrepertoárjukat.

A rágás gyakorlásához a turmixolásról érdemes mielőbb áttérni a villával áttört ételekre. Sok kisgyermek akár hosszabb időn át elutasítja a kevert állagú ételt (pépesben darabok), ez teljesen rendben van, egyszerűbb a szilárdabb falatokkal begyakorolni a harapás-rágás folyamatát.

A csecsemő és a kisgyermek számára is előnyös, ha minél többször részese a családi közös étkezéseknek, hiszen ilyenkor megfigyelheti a felnőtteket, esetleg nagyobb testvéreit evés közben.

Vannak szülők, akik kínosan ügyelnek otthonuk tisztaságára, számukra nehézséget jelenthet az étkezésbe nagy aktivitással részt venni kívánó csecsemő, aki a tányérba belenyúl, maszatol, esetleg az ételt dobálja. Ebben az esetben keressenek olyan helyet (kert, konyha, vagy akár a fürdőkád), ahol el tudják képzelni és elfogadják, hogy a gyermekük összemaszatolhatja magát vagy a környezetét.

Mikor forduljunk szakemberhez? Ki tud segíteni?

Szinte minden gyermek életében jelentkeznek olyan átmeneti időszakok, amikor – különböző okok miatt – a korábbi evésviselkedésük megváltozik, hirtelen csökkentik (vagy növelik) a mennyiséget, esetleg válogatósabbá válnak, tiltakozásukat fejezik ki a felkínált ételekkel szemben. Ezeket a rövid ideig tartó nehézségeket nem szabad evészavarnak tekinteni, ha viszont huzamosabb ideig fennállnak, fontos a mielőbbi segítségadás, mert nélküle a tünetek súlyosbodhatnak, kiegészülhetnek más területen jelentkező tünetekkel. Az étkezési zavarok nem minden esetben járnak együtt gyarapodási problémával, ezért előfordul, hogy a szülők egyedül érzik magukat a nehézségeikkel. Bármik legyenek is az evésnehézség kiinduló okai, mind a szülők, mind a gyermek(ek) érzéseire, és a köztük formálódó kapcsolatra hatással lesz az e téren jelentkező nehezítettség, éppen ezért fontos, hogy a következő tünetek fennállása esetén szakemberhez forduljanak:

Az első hónapokban:

• napi hányás

• a tej, az étel visszautasítása

• étvágytalanság

• szopási és nyelési nehézségek

• az egyes etetési folyamatok több mint 45 percig tartanak

• az egyes etetések között kevesebb, mint két óra telik el

Gyakori etetési problémák a hatodik hónap után:

• mindenféle étel teljes vagy nagymértékű visszautasítása

• szilárd ételek visszautasítása

• rágási és nyelési problémák

• étvágytalanság

• a kanál visszautasítása

• az étkezések alatt sok a konfliktus


Mivel az étkezési problémák hátterében organikus okok is állhatnak, ezért először ezeknek a problémáknak a kizárására van szükség. További szakorvosi vizsgálatra a házi gyermekorvostól kaphatnak beutalót. Mindezek mellett szoptatási nehézségek esetén laktációs (szoptatási) tanácsadó, a későbbiekben jelentkező problémák esetén szülő-csecsemő és kisgyermek konzulens, perinatális szaktanácsadó, vagy ezzel az életkorral foglalkozó pszichológus segítségét érdemes igénybe venni.