Igazmondás, fantázia, hazugság

Igazmondás, fantázia, hazugság

A „nem igazmondás” nem azonos a hazugsággal egy óvodás gyermek életében. A gyermeki gondolkodásból törvényszerűen következik, hogy a belső és a külső világ közötti határ átjárható, nem különül el élesen, ami a valóságban és a képzeletben létezik. Ezt a fejlődés jelének tekinthetjük, hiszen fantáziájával, ami a későbbi kreativitással, alkotással szoros kapcsolatban van, már képes belehelyezkedni a másik ember gondolataiba. A szülők gyakran teszik fel a kérdést, mit rontottam el, hogy a gyermekem nem bízik bennem, hazudik nekem? Csináljak úgy mintha észre sem venném? Vagy már csírájában kemény szankciókkal fojtsam vissza?

A „nem igazmondás”

Ami nem felel meg a valóságnak, az még nem hazugság! Lehet tévedni, tudjuk az „emberi dolog”, vagy ha az emlékei nem pontosak, a kisgyermek azt kiegészíti – a felnőttek is ezt teszik, megkonstruálják a hiányzó elemeket - nem a hazugság erkölcsi tartalma miatt, hanem hogy értelmes, számukra is érthető legyen a történet, amire hiányosan emlékeznek!

A gyermek gondolkodásában bármi bármivel összekapcsolható, nem kell közöttük oksági vagy logikai kapcsolatnak lenni. Három-négy éves korban keveredik a valóság a fantázia elemekkel, a gyermek észrevétlen átcsúszik a két világ között, hasonlóan ahhoz, mint amikor a felnőtt is elgondolkodik, hogy álmodott-e csak vajon, vagy ez tényleg így történt. Ezeknek a kiegészített, kiszínezett elmeséléseknek semmi szándékos hazugságtartalma nincs. Ellenkezőleg, a gyermekre épp az van fejlesztő hatással, ha belemegyünk a történeteibe, és engedjük, hogy megkonstruálja ezeket a kapcsolatokat, eseményeket. Ha a kisgyermek szeret sokat beszélni, akkor még fontosabb számára, hogy érdekes legyen, amit elmond, kiszínezi a valóságot, amit helytelenül hazugságnak is címkézhet a környezete A gondolkodásuk mágikus jellege miatt úgy gondolják, ha elmondanak valamit, akkor az úgy van, vagy úgy lesz.

De mégis miért hazudnak?

4 éves kor alatt nem használjuk a hazugság kifejezést a gyermek nem igaz állításaira. A későbbiekben a gyermekek nem ugyanazért és alkalmanként sem konzekvensen állítanak nem valót! Nézzünk néhány lehetséges okot:

Meghúzódhat a háttérben félelem, a szorongás elkerülése, a félelmetes élmények eltitkolása, a megszégyenítéstől, megszégyenüléstől való rettegés éppen úgy, mint vágyteljesítés, hogy ő is birtokoljon valamit, amilye nincs, de nagyon szeretné.

• Ne kelljen az adott szorongást ismételten átélni, a várható konfliktus helyzetet megélni, elkerülhető legyen a beígért büntetés, ebben az értelemben a hazugság értelmezhető a kisgyermek segítségkéréseként is.

• Szeretne elismerést érezni, a szülő figyelmét megszerezni, vagy örömöt szerezni az anyának. Azzal, hogy más a valóság, ő, a kisgyermek tapintatos akar lenni a szülővel, megkíméli a csalódástól.

• A fantázia-hazugságok esetében érdemes azok rejtett üzeneteire figyelni, hiszen így mondható el a félelem, a vágyak, de lehet, hogy csak egyszerű életkorra jellemző gondolkodási művelettel van dolgunk. Különösen izgalmas, amikor a kisgyermek egy másik családot, barátot teremt magának, az itt megjelenő tulajdonságoknak, kapcsolati modelleknek üzenet értéke lehet a szülő számára.

• A kisgyermek hazugsága gyakran az árulkodásban jelenik meg. Ez már a beszéd kialakulása előtt is megfigyelhető, ha a szülő belemegy ebbe a játékba, a kisded rámutatással kommunikál, de nem mindig a valóságot jelzi. A későbbiekben is megjelenik az árulkodásban egy „számlakiegyenlítés” egy revans a testvérek között. A szülőnek ezekben a helyzetekben nagyon körültekintőnek kell lenni, mert a valóság pont az ellenkezője is lehet, mint amit éppen hall.

Mit tehet a szülő?

• Erkölcsi intelem helyett feltétel nélküli szeretet, és biztonság, bizalom megteremtése a kapcsolatban.

• Segítsünk a kisgyermeknek a megfelelő szó megtalálásában, az elmondottak pontosításában!

• Kerüljük az állandósuló konfliktushelyzeteket, hiszen ezekből a gyermek bevált menekülési útvonala hol az egyik, hol a másik félnek való hazudás.

• Szükségesek az egyértelmű szabályok, és azok betartása, betartatása, a viselkedés logikus következményeinek megismertetése a gyermekkel.

• Mondjuk el, hogy mi ismerjük az igazságot, hogy a hazugság nem elfogadható, a következményekkel számolni kell, de ez nem változtat azon, ahogy a szülő őt szereti és elfogadja!

• A családi tabuk, titkok, amikről nem szabad beszélni, szintén hajlamosító tényezői lehetnek a hazugságnak, vállaljuk fel ezek megbeszélésének nehézségét, és ne terheljük a titoktartással a kisgyermeket!

• Mindenekelőtt a szülő mondjon igazat! A személyes példamutatás a leghatékonyabb eszköz.

• A felnőttek gyakran mondják „óh ez csak egy kegyes hazugság volt” Sajnos a jelző nem változtatja meg a szó jelentését, az még hazugság marad! Érdemes ezeket kerülni, mert a felmentést a kisgyermek általánosítja egyéb helyzetekre is.

Mikor érdemes szakember segítségét kérni?

• Ha a szülő úgy érzi a gyermek manipulációs céllal hazudik- például apának igen, anyának nem.

• Ha ennek mennyiségét túlzónak érzi, és nem tudja a mögöttes okokat felderíteni!

• Ha traumát, abúzust, bántalmazást követően a gyermek mély félelmei, szorongása húzódik meg mögötte, amit szükséges feldolgozni.

• Ha a gyermek konzekvensen felépít egy történetet, mondjuk a külföldön dolgozó kamionos apáról, vagy a meghalt apáról, mely sztorinak az elemeit aztán lassan ő is valóságosnak hiszi és a fantázia alapján felépítettre cseréli a valóságot.