„Játszani is engedd…”

„Játszani is engedd…”

A játék fontossága, helye, szerepe az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott a gyermekes családok életében. A játékipar jó és kevésbé jó termékei, a szülők időhiánya, az elektronikus média térhódítása és még sok más tényező is lehet az oka, az egyszerű, szabad játékra fordított idő jelentős csökkenésének. A következőkben a játék fontosságára irányítjuk az olvasó figyelmét!

A játék, mint alapvető tanulási mód

Sok családban a tanulás és a játék, mint egymással élesen szembenálló tevékenységek jelennek meg, pedig a játék a legfontosabb, a születéstől velünk élő és jó esetben egész életünk során kitartó hatékony tanulási forma. A csecsemőkortól kezdve ismereteket közvetít a tárgyak tapintása, fogása, működésének megismerése, a távolság, a mélység és egyéb fogalmak kialakításában. Játék közben tanulja meg a kisgyermek a különböző érzékszervekből érkező ingerek összekapcsolását. A későbbiekben fejleszti a gondolkodást, a problémamegoldást, a differenciálást, a választást, érvelést, döntéshozatalt. Fejleszti a kognitív tanuláshoz szükséges képességeket, a figyelemkoncentrációt, a kitartást, az akarterőt, az emlékezetet, a következtetési képességet, az építő és konstrukciós játékok kiemelten a kreativitást és a logikát. A képeségfejlesztés az önfeledt játék során teljesítménykényszertől és szorongástól mentesen történik, hisz ez „csak” játék, nincs tétje.

A játék, mint személyiségfejlődést támogató tevékenység

A játék során a kisgyermek „pszichológiai tehermentesítést” is végez. Először az anyával megélt teljes összeköttetéséből való elszakadást segíti a kukucs játék azzal, hogy ezt a stresszt oldja, mivel az elveszettnek hitt anya, mindig visszatér, így átélhető a biztonság. Segíti más traumatikus élmények feldolgozását, lehetőséget teremt a düh, az agresszió kinyilvánítására, de a kapcsolódó öröm megélésére, a tevékenységben való elmerülés élményének megtapasztalására is.

A játék a legtöbb esetben társas tevékenység, tehát feltételezi a kapcsolat kezdeményezését, az együttműködést, de megjelenik benne a siker és a kudarc feldolgozása, valamint az újrakezdés képességének szükségessége is. A szerepjátékok pedig a külső és a belső világ összekapcsolását biztosítják azáltal, hogy a fantáziában és a játékban minden lehetséges, a külső világ realitását pedig a szükséges „kellékek”, eszközök adják. A szereppel való azonosulást, a nézőpont váltást, a másik elfogadását segítik elő. A játékban – Winnicott alapján – a gyermek megteremti azt a világot, amelyet ő irányíthat, ezáltal csökkentve azt a feszültséget, amelyet a kisgyermekkori mindenhatóság érzés elvesztése jelent számára.

A játék, mint a szülői nevelés színtere

A játék elvarázsolt állapotában a szülőnek kiváló lehetősége adódik a nevelésre. A „mintha” állapot, a játék köztes tere a fantázia és a valóság között lehetőséget teremt konfliktusmentesen az érték és normarendszer kialakítására, egy-egy szereplő személyébe bújva. A kisgyermek utánzással, modellkövetéssel, az adott szereplővel való azonosulással, értékeinek beépítésével észrevétlenül átveszi a kialakítani kívánt értéket, viselkedési módot. Az öröm megélése, a másik sikerének való örülni tudás, az őszinte együttérzés a kudarc során: mind nagyban elősegítik a személyiségfejlődést. A szabályokhoz való viszony tanulása egy további lehetőség a fejlődésre: el kell fogadjuk, hogy nem léphetjük át a szabályokat! Az adott szó, az ígéret megtartására a játék szintén sok lehetőséget kínál. A közös élmény megszerzésének tere, a kötődés, az egymásra hangolódás királyi állapota. Az agresszió kezelésének, pontosabban megelőzésének is kiváló módszere a játék, amelyet egy orvosi rendelőben várakozva, vagy testvérkonfliktus kialakulása során a szülők jól ismernek és alkalmaznak.

A játék késői (felnőttkori) hatásai

Azok a gyermekek, akik megtapasztalták a gyakorlás, kitartás, „fog ez jobban is sikerülni” bíztatásának élményét, a valós élethelyzetekben is magabiztosabban próbálkoznak, kitartóbbak, nehezebben adják fel, jobban bíznak saját képeségeikben, a gyakorlás, a fejlesztés hatásában.

A játék az új megoldási módok kipróbálásával, a kísérletezéssel függ össze a rugalmas gondolkodással, a nem működő ötlet elengedésével, távoli dolgok összekapcsolásával, ami pedig kreativitást fejleszt és minden alkotó tevékenység alapja. A kutatások alapján a sok játék, és az abban tapasztalt együttműködés segítőkészebbé teszi a játszótársakat egymással.

A játék sikerrel, kudarccal, „vesztéssel” is jár, ami a düh, az indulatok kezelését tanítja – támogató szülői légkörben –, a felnőttnél pedig az önkontroll funkciók fejlettségében érhető utol.

(Szabó Győzőné Magdi)