Örökbefogadás

Örökbefogadás

Az örökbefogadás a szülővé válás egyik lehetséges útja. Az örökbefogadásra sor kerülhet saját, vérszerinti gyermek születése hiányában, de saját gyermek(ek) mellett is. Mindkét esetben meghatározó az örökbefogadó érzelmi elkötelezettsége és az alkalmassága.

Döntés előtt

Mivel az örökbefogadás egy végleges aktus, a döntés meghozatala igen alapos mérlegelést igényel. Örökbefogadó szülő lehet házaspár, de egyedülálló személy is, annak szexuális orientációjától függetlenül. Mindenekelőtt a cél annak meghatározása, hogy miért akarnak, akar valaki gyermeket örökbe fogadni. Rendelkeznek-e olyan szeretettel, érzelmi elkötelezettséggel, amelyet képes(ek) az örökbefogadandó gyermeknek továbbadni. Miközben a szeretet egy cirkuláris reakció, adni-kapni egységet alkot, a kezdeményezőnek a szülőnek kell lenni, azaz úgy kell érezzék, neki tesznek jót azzal, ha szülőjévé válhatnak a gyermeknek.

Az örökbefogadásnál is veszélyes lehet (ahogy a vérszerinti gyermek születésnél is) az, ha egy pár a házasságát próbálja a gyermekkel „megmentetni”, nyílt vagy nem is tudatosult szükségleteiket akarják általa kielégíteni, megoldani. Sok más motivációja lehet az örökbefogadásnak, azonban mindegyik esetben szükséges a megfelelő önismeret, és felelősségteljes gondolkodás, hiszen az örökbefogadás örökre szól.

Miután a babavárás időszaka ebben az esetben többnyire kimarad a szülő életéből, ezért a szerepre való felkészülés nehezebb lehet, de ha az örökbefogadást több idő előzte meg, vagy saját gyermekkel születése kapcsán ismerős az élethelyzet, ez a hiány nem számottevő. Amennyiben a pár számára már az anya várandóssága alatt ismert az örökbeadás ténye, ez sokat jelenthet a készülés szempontjából. Az örökbefogadó szülő az első időben szükség esetén kérjen családtagtól vagy szakembertől segítségét a csecsemő mellé éppúgy, mint a nagyobbacska kisgyermek érkezésekor. Az örökbefogadók nem ismerik pontosan a kicsi előzetes életkörülményeit, élményeit, nem tudják még, mire hogyan reagál. Ez lehet ijesztő akkor is, ha az egyébként még normálisnak tekinthető az adott élethelyzetben.

A csecsemő megszületése is izgalommal jár, minden szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon egészséges-e, vajon képesek vagyunk-e jól ellátni - pedig egy édesanya a várandósság alatt általában mindent igyekszik a baba érdekében megtenni, többszöri vizsgálattal ellenőrizteti a magzat állapotát, fejlődését. Örökbefogadásnál azonban mindezekről nincs a szülőnek információja. Fokozott elköteleződést igényel, hogy kezelni tudjuk az esetlegesen fellépő nehézségeket, elfogadjuk az adott helyzetet. Az örökbefogadó szülőnek fokozott nyitottsággal kell rendelkezni és számolni szükséges az örökletes és a korai magzati-, csecsemőkorban ért hatások következményeivel.

Az örökbefogadás folyamata

Az örökbefogadás lehet nyílt vagy titkos. Az előző esetben az örökbefogadó és a vér szerinti szülő ismerik egymást, a titkos örökbefogadásnál nem. A gyermek szempontjából előnyösebb a nyílt örökbefogadás, azonban erre nincs minden esetben lehetőség.

Az örökbefogadást megelőzően 40 órás felkészítő tanfolyamon kell a leendő szülőknek részt venni, akik túlestek egy pszichológiai alkalmassági vizsgálaton is, hogy kiderüljön, személyiségük, élethelyzetük alkalmassá teszi-e őket az örökbefogadásra. Emellett komplex módon vizsgálják azt is, hogy egyéb feltételei, lakáskörülményei, egészségi állapota, jövedelmi viszonyai megfelelőek-e.

Az örökbefogadás után

A titkos örökbefogadás komoly kérdést vet fel, megmondják-e és mikor a gyermeknek az örökbefogadás tényét. Pszichológiai szempontból az a szakmai álláspont, hogy 5 éves kor felett nem szabad eltitkolni az örökbefogadás tényét, de előtte sem célszerű. A halogatás – „most nem célszerű elmondani” és a „véletlen kiderülés” sokkal súlyosabb helyzeteket rejt, ami traumatikus lehet szülőnek, gyermeknek egyaránt. Különösen a kamasznak, a saját identitás kialakításának időszakában fontos, a „ki vagyok én,”, „mi dolgom a világban?” kérdéseinek megválaszolásához, hogy tudhassa, ha nem a vér szerinti szülei nevelik.

Akár ismeri a gyermek a vér szerinti szüleit, akár nem, soha ne mondjunk róluk rosszat! Az örökbefogadott gyermeknek több szülője van, akiket integrálni kell a saját magáról kialakított tudásba, ne nehezítsük a helyzetét a meg sem tapasztalt negatív információkkal!

Az örökbe fogadott gyermek nehézségei mellett érdemes figyelmet fordítani az örökbefogadó szülők speciális helyzetére is, hiszen gyakran ők is támogatásra szorulnak. Sokszor nem könnyű a feldolgozása annak, ha valaki nem volt képes foganni/nemzeni. Ha saját gyermekek mellé történik az örökbefogadás, akkor a testvérek felkészítésének felelőssége is a szülőre hárul. Mindezek mellett naponta kell szembesülni a személyiségfejlődésben, a képességek alakulásában az örökletes tényezők meghatározottságával. Ezeken a nehézségeken azonban mindig segít átlendülni az a tudat, hogy az örökbefogadott kisgyermek szempontjából ez volt a legjobb, ami történhetett vele.