1. Motoros, mozgásos tic
Akaratlanul fellépő hirtelen rövid mozgás, rángás. Leggyakrabban arcon, fejen, vállon, karon látható (pl.: pislogás, grimaszolás, orrhúzgálás, fejrángatás, a váll felhúzása). Ezek a mozgások rövidek és feltűnőek.
2. Vokális, hangadásos tic
Önkéntelen, furcsa hangadások (pl.: szipogás, köhögés, krákogás). Előfordulhat kiabálás, kacarászás, állatokat utánzó hangadás, szavak ismételgetése.
I. Enyhe átmeneti tic
Az átmeneti tic viszonylag gyakori, csak a hangadásos vagy csak a mozgásos forma jelenik meg. A tic annyira enyhe, hogy gyakran egyéni jellegzetességnek tartják. Általában egy évnél nem hosszabb ideig tartanak a tünetek és spontán elmúlnak. A ticelés nagyon sokszor lehet a stressznek egy jele (pl.: óvodakezdéskor) vagy, ha az óvodában van valaki, aki ticel, akkor előfordulhat, hogy a gyermek ezt egy rövid időre átveszi. A tendenciát érdemes megfigyelni, mert ha csak időszakosan jelennek meg a ticek és a tünetek nem romlanak, akkor nem szükséges vele foglalkozni, sőt még a gyermek figyelmét sem kell felhívni rá, mert a tudatosítás akadályozza a tünetek megszűnését.
II. Krónikus tic
A tünetek a szemhéjon vagy a test más területén (arc, nyak, váll) jelennek meg és egy évnél hosszabb ideig fennmaradnak.
III. Tourette-szindróma (TS)
Előfordulása ritka. Legalább kétféle mozgásos tic mellett hangadásos tic is jelentkezik, és ezek több, mint egy éven át fennmaradnak. A tünetek cserélődhetnek, a régiek elmúlnak és újak jelenhetnek meg. Van, hogy alig lehet észrevenni, esetenként viszont intenzívebbek lesznek.
A krónikus tichez és a TS-hez különböző problémák társulhatnak, melyek sokszor nagyobb gondot okoznak, mint maguk a ticek. Ezek általában magatartási zavarokat és a szem-kéz koordinációjával kapcsolatos nehézségeket foglalnak magukba.
Mozgásos nyugtalanság, impulzivitás
A gyermek gyakran ütközik (társakkal, berendezéssel), mindennek nekimegy. Feltűnő lehet az engedetlenség és az együttműködési nehézség a közösségi játékokban. Türelmetlen, nyugtalan, alvásidőben nem tud a helyén maradni. Előfordulhatnak dührohamok, ha valami nem az akarata szerint történik. Az agresszió irányulhat a szülőkre, testvérre, óvónőre, játékokra vagy saját maga felé (pl.: a fejét ritmikusan a falhoz ütögeti). A ticek megjelenésével vagy erősödésével az agresszió is megnövekedhet.
Figyelem és koncentrációs zavarok
Együttműködést igénylő játékhelyzetekben nehezen érti meg a szabályokat, így akaratlanul többször is áthágja őket. Figyelmét nehéz tartósan lekötni, gyakran eltérítik külső ingerek, nem figyeli az utasításokat. Kerüli a mentális erőfeszítést igénylő feladatokat (pl.: kirakós, memória játékok).
Kényszer
A tünetek megjelenhetnek az étkezéssel, tisztálkodással és a játékokkal kapcsolatban. Jellemző lehet a tisztasági kényszer, mely sűrű alapos kézmosást, elhúzódó tisztálkodást jelent. Zavarja, ha piszkos, maszatos a ruhája, a keze, a szája. Előfordulhat, hogy csak egyfajta színű filccel hajlandó rajzolni és a felvett ruhák között is kell, hogy legyen egy bizonyos szín. Az óvodában nem barátkozik, egyedül hajlandó csak játszani és a játékban rugalmatlan, nehezen vált tevékenységet.
Az estek felében a krónikus ticek és a TS mellé viselkedési zavarok is társulnak, melyek hónapokkal megelőzhetik a ticek megjelenését, de nem feltétlenül és nem minden esetben, mert előfordulhat az is, hogy korábban jelennek meg a ticek és csak később észlelhetők a viselkedészavarok. Tartósan fennálló viselkedészavarok esetén pedagógiai szakszolgálathoz érdemes fordulni. Ha nincs jelen viselkedészavar, de azt látjuk, hogy a ticek egyre gyakoribbak és több területre kiterjedtek, akkor lehet a gyermekkel erről beszélni, de mindenképpen szakemberhez (neurológus vagy gyermekpszichiátria) kell fordulni. A ticek erősödését semmiképp ne büntessük, mert ezt a gyermek nem tudja befolyásolni. Érdemes a tüneteket pontosan megfigyelni, feljegyezni, a gyermekről játék közben akár videót készíteni.
Mire a diagnózis megszületik, sokszor a szülők már szemészeten, allergológusnál, háziorvosnál is megfordultak a gyermekkel, ami sok időt vehet el. Pedig a korai felismerés és a szakszerű terápia (orvosi, pszichológiai segítség) nagyobb esélyt ad a javulásra. Amikor a tünetek nem egyértelműek és felmerül, hogy esetleg más a ticel együttjáró zavarok is fennállnak, rövid kórházi megfigyelésre is sor kerülhet. Súlyosabb esetben a tünetek csökkentése és a társuló zavarok kezelése gyógyszeres beavatkozást is szükségessé tehet, ami mellett a viselkedésterápia alkalmazása is szerepet kap. Ha a tünetek enyhék és a gyermeket nem befolyásolják hátrányosan a közösségi életben, akkor a feszültséggel járó helyzetekkel kapcsolatos szorongás oldása kerül előtérbe.
A ticelő gyermek sok rosszalló megjegyzést kaphat a környezetétől, ezért lényeges, hogy amikor csak lehet, otthon dicsérjük meg. Érezze, hogy ő is fontos és értékes tagja a családnak, társadalomnak. A csúfolódások és a sérülések elkerülése miatt a gyermek problémájáról nyíltan beszéljünk és a környezetét (testvérek, családtagok, óvoda) tájékoztassuk. Amennyiben a tic mellé viselkedészavarok is társulnak, a gyermek több kapaszkodót, segítséget és figyelmet igényel a mindennapok során. A környezeti hatások nem okai a tüneteknek, de mindenképpen van hatásuk a tünetek súlyosságára.
Nem lehet kiemelni általános érvényű szabályokat, de nagy általánosságban a stressz, a félelem, az unalom, a fáradtság, a számítógép/tablet használat és a tévénézés felerősíthetik a ticet és a társuló tüneteket. Amikor a gyermek nyugodt és szorongásmentes vagy, ha valamilyen élvezetes dologra figyel, akkor a tünetek intenzitása csökken. Érdemes megfigyelni azokat a környezeti hatásokat, amelyek a tüneteket befolyásolják.
Stresszmentes életvezetés kialakítására kell törekedni. A jól strukturált, kiszámítható környezet (a gyermek tudja, hogy mit, mikor, hogyan várnak el tőle), a kialakult rutin (a felkelés azonos időpontja, vagy a készülődés sorrendjének azonossága) segítséget és biztonságot nyújt. Fontos, hogy a gyermek ne lásson erőszakos magatartást szülein, mert a konfliktuskezelés nyugodt módja példaértékű a számára. Kerülni kell az erőszakos filmek megtekintését és az erőszakos játékok vásárlását.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Bajor Anita
