A kisgyermek fejlődése hónapról hónapra – 4-5 év

A kisgyermek fejlődése hónapról hónapra – 4-5 év

Mit tud a gyermek?

Ötéves életkoruk felé haladva a gyermekek hatékonyabban és gyorsabban tanulnak meg új mozgásokat, és a korábban tanult mozgásformák is tökéletesednek, egyre több mozgáskombináció jelenik meg. Általában kitartók és jól terhelhetők. Hosszabb kirándulásokra, uszodába, rövidebb biciklitúrára lehet menni velük, szívesen fogócskáznak, bújócskáznak, kidobóznak, és próbálgatnak más labdajátékokat is. Egyre ügyesebben másznak fel minden megmászható eszközre játszótéren, fákon, játszóházakban. Veszélyérzetük kialakult, törekednek a megfelelő biztonságra. A hintát maguk hajtják, ügyesen bukfenceznek, tornáznak. Egy lábon állva képesek egyre hosszabb ideig egyensúlyozni (8-10 mp).

A gyermekek eltérő adottságokat örökölnek (a testalkat, a mozgásos ügyesség és a teherbírás terén is), más az érdeklődésük, az érésük üteme, a motivációjuk jellegzetességei és az akaratuk működése is. Nem mindig könnyű emiatt megtalálni a gyermekek számára leginkább örömöt adó, sikerélményt nyújtó rendszeres mozgásfajtát, pedig ha lehetőségük van rendszeresen sportolni, akkor gyakorlatilag bármilyen komplexebb sportmozgást alapszinten el tudnak sajátítani (kétkerekűn biciklizni, úszni, síelni, korcsolyázni, lovagolni).

Képzeletük, fantáziájuk segítségével az óvodások egyre komplexebb szerepjátékokat játszanak. Mindeközben, ha nem egyedül játszanak, már képesek arra, hogy rövidebb időre együtt játsszanak kölcsönös szerepjátékot, esetleg szerepet cserélve megbeszélik, hogy ki kicsoda lesz. Ellentmondanak egymásnak, veszekednek, megsértődnek, esetleg (még felnőtt segítségével) kompromisszumot kötnek, igyekeznek a barátaik kedvébe járni. A barátságok ebben a korban is hamar véget érnek, majd másokkal újak kötődnek.

A kiejtésben lassan minden beszédhang a helyére kerül. Legutoljára általában az r hang, vagy a susogó hangok jelennek meg tisztán, legkésőbb az óvodáskor végére. Az óvoda második évében már nem tekinthető természetesnek a hangcserét tartalmazó artikuláció, amikor például a gyermek kakas helyett tatast, vagy cica helyett csicsát mond. A 4-5 éves gyermek szinte folyton beszél, élvezi a felnőttekkel való társalgást. Az előző életkorokban is fontos, de ebben az időszakban döntő jelentőségűvé válik, hogy elegendő élő párbeszédben legyen része a gyermeknek. A játéktevékenységek is egyre inkább társas közegben folynak az óvodában, így fontos, hogy az erre a korszakra jellemző szerepjátékokban is fokozatosan válik dominánsabbá a beszéd útján történő együttműködés.

Erre az életkorra már a legtöbb gyermeknél kialakul a kézdominancia, és ez a kézmozgások pontosságát tovább finomítja. A megfelelő grafomotoros készségek kialakulásához, a biztos ceruzafogáshoz és a megfelelő vonalvezetéshez részben a kéz csontjainak és izomzatának megfelelő fejlettsége, másrészt a központi idegrendszer megfelelő működése szükséges. Ötéves korra a gyermekek többsége szívesen és ügyesen rajzol, a ceruzát helyesen fogja, rajzaiban az apró részleteket is kidolgozza. Egyre felismerhetőbben rajzolnak, amit ábrázolnak, már hasonlít a valósághoz. Összetettebb formákat is megjelenítenek, de a világot úgy rajzolják le, ahogyan ismerik, ezért a rajzaikon a tárgyak gyakran átlátszók, és egyidejűleg több nézőpontból rajzolnak. Emberrajzuk a kezdeti fej-láb alakból fokozatosan fejlődik: ötéves korban már több testrész jelenik meg a rajzolt emberalakon, és amit fontosnak tartanak, annak mérete általában nagyobb, színesebb, kidolgozottabb lesz.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

(Szabóné Harangozó Andrea)