Intellektuális képességzavar (értelmi fogyatékosság)

Intellektuális képességzavar (értelmi fogyatékosság)

Hazánkban jelenleg az értelmi fogyatékosság kifejezés már nem használatos a gyógypedagógiában, helyette az intellektuális képességzavar fogalmát használjuk. Súlyosság szerint két csoportot különíthetünk el, az egyik a tanulásban akadályozottak (melynek egyik alcsoportját az enyhe értelmi fogyatékosok alkotják), a másik az értelmileg akadályozottak csoportja (a mérsékelt, súlyos és igen súlyos fokú értelmi fogyatékosok).

Mit jelent, ha a gyermek intellektuális képességzavarban érintett?

Az intellektuális képességzavarral küzdő gyermekekre normál övezet alá eső intellektuális-kognitív működés, és az adaptív (alkalmazkodó) magatartás jelentős akadályozottsága jellemző. Fejlődésre, tanulásra minden életkorban képesek, ehhez azonban speciális segítséget igényelnek. A személyes és szociális önellátáshoz szükséges képességeik, a kommunikáció, a hétköznapi élethez szükséges képességek (étkezés, öltözködés, tisztálkodás), a szabályok követésére való szocializáltság eltérő mértékben sérülhetnek.

Ideális esetben ezek a gyermekek már időben a szakemberek látóterébe kerülnek, és korai fejlesztésben részesülnek. Ez általában a súlyosabb eseteknél, amikor az okok meghatározása könnyebb, pl. szerzett agysérüléseknél és genetikai rendellenességeknél (pl. Down-szindróma) gyakoribb.

Általánosságban elmondható, hogy ezeknek a gyermekeknek a fejlődésére jellemző, hogy az egyes funkciók késve jelennek meg, illetve a fejlődési periódusok kevésbé különülnek el egymástól. Bölcsődés korban mozgásos fejlettségük, alapvető szokásaik a szobatisztaság és az étkezés terén elmaradnak a kortársaiktól. Éppen ezért több gondoskodást és odafigyelést igényelnek.

Óvodás korban elsősorban az értelmileg akadályozott gyermekek esetében több területen kifejezett elmaradás tapasztalható. Az alacsony pszichés aktivációs szint miatt nehezen motiválhatók, figyelmük könnyen elterelődik. Játékuk a kortársaihoz képest kevésbé fantáziadús, sokkal monotonabb. Sok esetben különböző mértékű beszédfejlődésbeli elmaradás tapasztalható, kifejezőkészségük, szókincsük többnyire szegényes. A mindennapi tapasztalattal, a mechanikus begyakorlással összefüggő ismereteikre azonban jól lehet támaszkodni. A társakkal való együttlét, a látott minták segítik a gyermekek spontán tanulását, a kommunikációs készség fejlődését, valamint az alkalmazkodásukat.

A tanulásban akadályozott gyermekek esetében kevesebb a közvetlenül tapasztalható, megfigyelhető károsodás, korlátozottság, a hangsúly a tanulási képesség akadályozottságán van. Ez elsősorban a megismerő tevékenység jelentős zavarában, az észlelés, az emlékezet és figyelem, valamint a gondolkodási funkciók rendellenességében nyilvánul meg. Természetesen a tanulásban akadályozott, az enyhe fokú intellektuális képességzavart mutató gyermekek fejlődése, teljesítménye nagy egyéni eltéréseket mutathat, éppen ezért egyéni bánásmódot igényelnek.


Milyen segítségre lehet szükség? Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése. Ha szülőként, felmerül Önökben a probléma gyanúja, vagy a gyermek intézménye jelzéssel él Önök felé, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Elsősorban a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Amennyiben felmerül a gyermeknél az intellektuális képességzavar gyanúja, a járási és kerületi illetékességű szakértői bizottságok a gyermek további vizsgálatát kérik. A szakemberek javaslatot tesznek arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek milyen terápiára van szüksége, valamint arra is, hogy integráltan, a többi gyermekkel együtt nevelhető, vagy speciális intézménybe kell járnia. Természetesen mindez a szülők beleegyezésével történik. Integráltan, a többi gyermekkel együtt, csak olyan intézménybe járhat a gyermek, ahol a fejlődéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítottak. Természetesen az adott gyermek fejlettségét és a fogadó környezet szemléletét figyelembe véve mindig fontos mérlegelni, hogy a gyógypedagógiai óvodai elhelyezés nem előnyösebb-e a gyermek számára. Ha korábban nem vett részt korai fejlesztésben, vagy a fejlesztés lehetőségei nem biztosítottak az adott intézményen belül, akkor is célszerűbb sok esetben a gyógypedagógiai intézményt választani.

Az intellektuális képességzavarban érintett gyermek terápiája, a komplex gyógypedagógiai fejlesztés

A gyermekekkel való munka során mindvégig elsődleges szempont az egyéni képességjellemzőknek megfelelő, differenciált megközelítés, az egyéni fejlesztés. A kognitív funkciók fejlesztése többnyire egyéni foglalkozás keretén belül valósul meg. A motoros funkciók fejlesztése, a kommunikáció, a kisgyermek játéktevékenysége mind hozzájárul a kognitív funkciók fejlődéséhez. A gyermeket vizuális, auditív, taktilis és kinesztetikus ingerek alkalmazásával, a játékok, eszközök felhívó, motiváló jellegét kihasználva fejlesztik. A komplex gyógypedagógiai fejlesztés célja, hogy a gyermek személyes adottságaihoz mérten fejlődjön. Fokozatosan kialakuljon a szenzoros modalitásokból származó információk integrációja, a tárgyi állandóság tudata, a gyermek utánzóképessége, ok-okozati összefüggések felismerése és problémamegoldása, megalapozva ezzel az adaptív gondolkodás kialakulását.

Amennyiben az intellektuális képességzavar tünetei mellett a gyermeknél más pszichés problémák is jelentkeznek, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. Egyáltalán nem ritka, hogy a szülők nehezen tudják elfogadni, feldolgozni a gyermek sérüléséből adódó hátrányokat, ezért előfordulhat, hogy ők is segítségre szorulnak.

(Szabóné Harangozó Andrea)