Szülők születnek

Szülők születnek

A gyermekvállalás, a párkapcsolatból családdá alakulás jelentős mérföldkő az életükben, hiszen változások egész sorát hozza magával. Kapcsolataik átrendeződnek, új szerepekkel, feladatokkal, kihívásokkal szembesülnek, új életritmust kell kialakítaniuk. Eddig csak önmagunkért feleltek, ettől kezdve azonban felelősek lesznek gyermekük vagy gyermekeik fizikai és érzelmi jóllétéért, megfelelő fejlődéséért.

Feledhetetlen élmények és eddig nem tapasztalt pozitív érzések várnak Önökre, de olykor nehézségekkel és kellemetlen érzéssekkel is szembesülhetnek – mint minden igazán értékes emberi kapcsolatban. Nem igaz, hogy innentől kezdve minden jobb vagy rosszabb lesz, de az biztos, hogy másmilyen.

A legnagyobb átrendeződés akkor zajlik, amikor átlépnek a gyermektelen életből a gyermekes létmódba, ám minden újabb gyermek módosítja a család addigi struktúráját és működését. A férfi és a nő szerepe kiegészül, immár anyává és apává válnak, rálépnek egy hosszú, olykor örömökkel, máskor konfliktusokkal teli útra, amely a kölcsönös tanulás és fejlődés valódi ösztönzője.

Mit tehetünk azért, hogy „elég jó” szülővé váljunk?

Szülővé válásunkat nagymértékben meghatározzák a magunkkal hozott mintáink, így a pozitív és negatív, a tudatos és a nem tudatos emlékeink, a szüleinkkel való egész kapcsolatunk. A gyermek növekedése során a szülőkben – tudatos vagy nem tudatos módon – aktiválódnak a saját, azonos életkorban szerzett emlékeik, esetleges traumáik, és ezek hatással vannak a gyermekükhöz fűződő kapcsolatukra is.

A következő kérdések megválaszolása segítheti Önöket, mint leendő szülőket az új szerepükre való felkészülésben:

• Milyen családot szeretnénk?

• Tisztázzák és értsék meg saját értékeiket, gondolják végig, hogy ezek közül melyek a legfontosabbak Önök számára!

• Gondolják át saját gyermekkorukat, neveltetésüket! Mi az, ami jó érzéssel tölti el, mi az, amin változtatni szeretnének?

• Milyen jó emlékeik vannak az apjukkal, anyjukkal, testvéreikkel kapcsolatban? Mi az, ami esetleg fájdalmas, rossz emlék?

• Hogyan szeretnék nevelni a gyermeküket, mit szeretnének neki megadni? Tudatosítsák magukban, hogy a szeretet, az együtt töltött idő, az érzelmi biztonság legalább olyan fontos a gyermek számára, mint az anyagi! Készítsenek tervet arra vonatkozóan, hogyan tudnak majd egyensúlyt találni a kettő között!

Jó, ha tisztázni tudják magukban: tökéletes szülők nem lehetnek; ahogy anyjuk és apjuk is hibázott (ha lehet, bocsássanak meg nekik), Önökkel úgyanúgy elő fog fordulni, de ha a gyermek számára szükséges szeretetet megadják, ha odafigyelnek rá, ha nyitottak arra, hogy megismerjék, megértsék, „megtanulják” őt, akkor nagyot nem hibázhatnak. Tökéletes szülőnek nem, de jó szülőnek lenni lehetséges, és ez éppen elég.

Érdemes ismereteket szerezni a gyermekek fejlődéséről, táplálásáról, neveléséről. Ehhez bőséges könyv és egyéb információforrás áll rendelkezésre.

A gyermektelen család napi rutinja meglehetősen rugalmasan és spontán alakulhat, azonban ha már szülővé válnak, fel kell osztani a teendőket (ki vásárol be, ki etet, ki takarít, ki viszi a gyermeket sétálni, orvoshoz, védőnőhöz, játszótérre, stb.). A korábbi, lazábban szerveződő közös élet kiforrottabb kereteket igényel, rendet, rendszerességet és szigorúbb a baba napi rutinjához alkalmazkodó időbeosztást vár el a szülőktől. Egy jól átlátható, állandóan ismétlődő napirend nyugalmat és biztonságérzetet nyújt a gyermek számára.

Érdemes felkészülni arra, hogy a korai időszakban a gyermek életritmusa határozza meg a napjainkat. Kezdetben az időbeosztás, a szabadidő, a kapcsolatok mintázata is lényegében a gyermek körül szerveződik, ami azonban változik az életkor előrehaladtával. A baba érkezésével azonban nem szükséges mindent feladni: sőt, fokozottan figyeljenek arra, hogy legyen idejük saját kapcsolatukra, és legyen saját idejük, melyet önmagukra fordíthatnak. Ebben különösen az édesanyákat kell támogatni, mert sokan – főleg a babával való otthonlét kezdetén – szinte teljesen bezárkóznak és csak a kicsi gondozásával töltik idejüket. Ha már összehangolódtunk a kicsivel, mozduljunk ki, újra és újra töltsük fel energiáinkat olyan elfoglaltságokkal, melyeket eddig is szívesen végeztünk, vagy keressünk új örömforrásokat. Ezzel nem gyermekünktől vonunk el időt! Ellenkezőleg, kiegyensúlyozottságunkkal, lelki egészségünkkel tudjuk őt leginkább támogatni.

A hagyományos női és férfi szerepek sokat változtak az utóbbi évtizedekben. Az apák is otthon maradhatnak a gyermekkel, és az anyák is lehetnek családfenntartók. Ez azonban nem változtat azon, hogy az eltérő nemi szerepekből fakadóan a két szülő eltérő módon viszonyul a gyermekhez. Az apák másként nevelnek, mint az anyák. Fontos, hogy az apaság, anyaság kérdésével is foglalkozzanak, hogy beszélgessenek róla: beszéljék meg, kinek mi az elgondolása, mit tart fontosnak. A gyermeknek egyaránt szüksége van az apára meg az anyára, de a legnagyobb szüksége arra van, hogy lehetőség szerint szerető, egyetértő légkörben nevelkedjék.

Fontos annak a tudatosítása, hogy a szülővé válással mindenki „ugrik egyet a létrán”: a szüleik nagyszülők lesznek, Önök pedig szülők. Ez megváltoztatja a viszonyrendszert, és könnyen elképzelhető, hogy ennek a változásnak a megvalósulása, megszilárdulása időt vesz igénybe. Lehetséges, hogy a nagyszülők nem egészen állnak készen erre: továbbra is gyerekként kezelik Önöket, mint jövendő szülőket. A generációkat és a szerepeket türelemmel, de határozottan el kell választani egymástól.

Szintén célszerű tisztázni, hogy a család kitől, milyen segítséget szeretne és fogadna el – ezen a ponton is fontos közös véleményt képviselni. Vannak olyan szülők, akik nehezebben kérnek segítséget, mindent maguk akarnak végezni még akkor is, ha ez erőn felül van. Máskor a nagyszülők akarnak mindig jelen lenni, nem hagyják a szülőket érvényesülni. Mindez számos nehézség forrása lehet, ezért érdemes a határokat minél előbb kijelölni.

Mikor forduljunk szakemberhez? Ki tud segíteni?

Ha a felnőttek kapcsolata stabil és harmonikus, illetve a családtagok megpróbálják megérteni egymást, akkor esély van arra, hogy a baba érkezése után is kiegyensúlyozott családi életet éljenek.

Amennyiben ez nem sikerül és állandósulnak a konfliktusok a családtagok között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, elsősorban pár- és családterapeuta segítségét kérni.