Nevelési stílusok, szülői attitűdök

Nevelési stílusok, szülői attitűdök

Lelkileg, érzelmileg alig van nagyobb jelentőségű változás az emberek életében, mint az, hogy egyszer csak szülő válik belőlük. Van, aki a saját szüleit szeretné követni, és van, aki éppen ellenkezőleg: fogadkozik, hogy mindent másként csinál majd, mint ahogy azt a szülei tették.

Mi befolyásolja, hogy milyen szülők leszünk?

Sok minden hat arra, hogy milyen szülővé válik valaki; elsősorban az, hogy milyen a saját szüleivel megélt kapcsolata, kötődése, a kapott szülői minta. Ez olyan tudattalan hatás, ami még akkor is dolgozik az emberben, ha tudatosan próbál küzdeni ellene. Fontos befolyásoló tényező még az, hogy ki hogyan emlékszik vissza saját gyermekkorára, ugyanis ezek a tapasztalatok minduntalan visszaköszönnek. Szintén nagyon meghatározó a lelki állapotunk, kiegyensúlyozottságunk, vagy épp ellenkezőleg, bizonytalanságunk és támogatottságunk.

A gyermekek viselkedése szintén befolyásolja, formálja viselkedésünket, és ami talán furcsán hangzik, ezért egyik-másik gyermekünknél eltérő nevelést gyakorolhatunk. Jelentősen formál minket a kultúra, amelyben élünk, mert meghatározott elvárásokat, modelleket közvetít felénk. Éppen ezért több film, a nevelés témájában született könyvek, cikkek, blogok befolyásolhatják még nevelési stílusunkat.

Milyen nevelési stílusok vannak?

Az engedékeny szülő nem állít fel szabályokat és korlátokat, nem követel, nem büntet, elfogadja a gyermek kívánságait, cselekvéseit. A családi szabályoknál mindig megmagyarázza, mi miért van. Nagyon érzékeny a gyermek igényeire, a konfliktusokat kerüli a gyermekével, ha valamit el akar vele érni, akkor alkudozik, kérleli. Ez a szülői magatartás vezet leginkább az elkényeztetett, a szülőknek is parancsolgató gyermekek viselkedéséhez.

A tekintélyelvű nevelési stílus úgy jellemezhető, hogy nagyon magas a szülői kontroll, de a szülői érzékenység alacsony szintű. A szülő a gyermek engedelmességét alapvetőnek tartja, a szabályok megkérdőjelezhetetlenek, ezeket mereven alkalmazza, és ha a gyermek nem tartja be, akkor bünteti érte. Ez a szülői magatartás annyira visszahúzódóvá teheti a gyermeket, hogy mind a gyerekekkel, mind a felnőttekkel szemben kerüli a kapcsolatot.

A hiteles szülő is kialakít szabályokat, elvárja azok betartását, de bizonyos fokig rugalmas és alkura is hajlik. Ha szükséges, magyarázatot ad, de meghallgatja a gyermekét is, aki számára világosak az elvárások. Ezek a szülők reális választási lehetőségeket kínálnak. Ezeknek a szülőknek a gyermekei sikeresebben alkalmazkodnak, jobb az önértékelésül, jobb iskolai eredményeket érnek el, szociális készségeik fejlettebbek, az érzelmeiket, indulataikat jobban tudják kontrollálni.

A pozitív nevelés célja, hogy a gyermek személyiségében rejlő lehetőségekből kiindulva lehetővé tegye számára a teljes önmegvalósítást, kiteljesedést. Ehhez az szükséges, hogy a szülők képesek legyenek a gyermek érdeklődésére, a benne rejlő képességekre figyelni, nem pedig rájuk erőltetni saját, személyes ambícióikat.

Szigorú szabályok, kioktatás, állandó utasítások helyett a pozitív nevelés szerint a szülő inkább vezeti, kalauzolja gyermekét. Próbálja megérteni őt, próbálja megtalálni azokat a lehetőségeket, amik segíthetnek neki kiteljesíteni önmagát, megszerezni a hozzávezető képességeket. Ehhez biztonságos, érdekes környezetet kell teremteni számára, amely inspirálja a felfedezésre, és azt mutatja neki, hogy vannak érdekes dolgok, amikkel foglalkozhat.

A kötődő nevelés célja biztosítani az érzelmi és lelki kapcsolatot a gyermek és a szülője között. Ennek eléréséhez az a legfontosabb, hogy a szülő a gyermeke szükségleteire a lehető leggyorsabban és legkonzekvensebben reagáljon. Ha a szülő a gyermeke jelzéseire elég gyorsan és következetesen reagál, akkor a gyermekben pozitív hozzáállás alakul ki a világ iránt, és biztonságban érzi magát. Minél jobban tud az anya figyelni gyermekének szükségleteire, minél jobban képes ráhangolódni az igényeire, annál inkább tud olvasni a gyermek jelzéseiben, és annál szorosabb kötődés alakul ki kettejük között. Ennek lényeges megnyilvánulásai az igény szerinti szoptatás előtérbe helyezése, az együttalvás a gyermekkel és a hordozás.

Milyen nevelési stílust válasszunk?

Szülőként fontos dolog átgondolni, hogyan akarjuk nevelni gyermekeinket, de a nevelési elveket rugalmasan kell kezelni, hogy az ebből fakadó negatív érzések ne rontsák a gyermekkel való kapcsolatot. Nem kell magunkra kényszeríteni olyan elvárásokat, amelyeknek nagyon nagy megerőltetéssel tudunk, vagy amelynek nem tudunk megfelelni, és emiatt aztán állandó bűntudatunk van. A gyermekeink számára a biztonság megteremtése a legfontosabb, éppen ezért fontos, hogy a családtagok (anya, apa, nagyszülők) egységes elvek alapján neveljék a gyermekeket.

Mikor forduljunk szakemberhez? Ki tud segíteni?

Ha bármilyen neveléssel kapcsolatos problémánk adódik, akkor a helyileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz fordulhatunk segítségért. A gyermekpszichológus többek között segítséget tud nyújtani abban, hogy képesek legyenek a gyermek valós igényeire reagálni, vagy akár abban, hogyan legyenek elfogadóbbak a gyermek megnyilvánulásaival kapcsolatban, vagy éppenséggel abban, hogyan jelöljenek ki határokat, alkossanak szabályokat.