Ha a gyermek kórházi ellátása optimális, és valamelyik szülő folyamatosan mellette van, a kórházi kezelés még akkor is erős szorongást jelenthet a számára. A csecsemőknek az okoz bizonytalanságot ebben a helyzetben, hogy különböző, számukra ismeretlen ember gondozza őket, illetve végez valamilyen beavatkozást rajtuk; gyakran kelt bennük tiltakozást és félelmet a vizsgálatok miatti fájdalom is. Még a nagyobb gyermekek sem mindig értik, hogy a betegség és a kezelés során mi történik velük, s ez nagyon rémisztő lehet, ezért bármelyik korosztály számára, ha a kezelés vagy a műtét miatt esetleg mégsem lehet mellettük a szülő, hatalmas szorongással járhat.
További feszültséget okoz az is, hogy a kórházi környezetben a gyermek nem csinálhatja azt, amit egyébként képes már önállóan végezni (például: egyedül evés, tisztálkodás, szobatisztaság). Ráadásul az orvos utasításait is be kell tartani: nem kelhet fel, diétáznia kell, gyógyszereket szedni, és mindezek felett elviselni a beavatkozásokkal (vérvétel, infúzió, műtét) járó fájdalmakat.
A gyermekek számára talán a mozgáskorlátozás a legnehezebben elviselhető orvosi utasítás. Erre különbözőképpen reagálhatnak: néha sztereotip tic-szerű mozgások alakulnak ki, más gyermekek esetében pedig túlburjánzik valamelyik funkció, például a beszéd vagy a fantázia. Általános tendencia, hogy a mozgáskorlátozás miatt nő a gyermekekben a feszültség, a frusztráció, és ennek következtében agresszívvá válnak.
A kórházi kezelés során elrendelt diéta általában a gyermekek számára kevésbé kínzó, mert a betegséggel természetesen együtt jár az étvágy csökkenése. Az viszont további nehézséget tud jelenteni, ha a szülők mégis erőltetik az evést. A tartós diéta azonban már nehezebben feldolgozható egy kisgyermek számára, főként, ha közösségbe jár, mert át kell élnie, hogy különbözik a többiektől.
A gyermekek gyakran nagyon csendesek és visszahúzódók a kórházi kezelés alatt, mert nem érzik magukat biztonságban. Amint hazamehetnek, az otthon biztonságában „kijön” rajtuk a stressz, és ekkor ingerültebbek vagy sírósabbak lesznek. A kórházi kezelés alatt és utána is még jobban ragaszkodnak a szülőkhöz, akár azt is nehezen viselik, ha néhány percre magukra hagyják őket. Általában megfigyelhető, hogy a viselkedésük egy korábbi fejlődési szintre csúszik vissza.
A testi betegség bizonyos szempontból előnyös is lehet egy gyermek számára, mert ebben a helyzetben akár otthon van, akár kórházba kerül, kivételes gondozást, figyelmet kap az anyától, amit különösen nagycsaládokban élhet meg rendkívüli élményként. Ráadásul ebben a helyzetben a szülők is fel szokták adni addigi nevelési elveik, elvárásaik jelentős részét, és engedményeket tesznek beteg gyermeküknek. Ők pedig ezt az előnyt szívesen fenntartanák a gyógyulást követően is, ami sokszor jár zavarodottsággal.
A nagyobbacska gyermeknek sokat segíthet, ha a kórházi kezelést megelőzően elmondjuk, hogy miért kell kórházba mennie, kikkel fog ott találkozni, és mi történik majd vele. Azt is érdemes őszintén az értésére adnunk, hogy ez akár fájdalmas is lehet. A kórházi kezelést követően, amint gyermekünk újra biztonságban érzi magát otthon, érdemes mihamarabb visszatérni a régi élethez, napirendhez, tevékenységekhez, mert mindez hozzájárul, hogy túltegye magát a kórházi élményeken.
Az 5-6 éves gyermekek segítségére lehet, ha beszélhetnek a kórházban történtekről, illetve az ezzel kapcsolatos érzéseikről. A kisebb gyermekeknek ebben is a játék adhat támogatást. Ehhez lehet használni babát, bábokat, amivel eljátszhatják, hogy mi történt velük. A rajzolás, festés szintén hasznos feldolgozást segítő eszköz, de az is, ha olyan történeteket mondunk neki, amelyek főhőse kórházban volt – de születhet ugyanígy saját mese is a kórházi élményekről.
Az intézményi életbe is sokkal nehezebb visszatérni kórházi kezelés után, hiszen az ezzel járó megpróbáltatások következtében gyermekünk biztonságérzése megrendülhet. Előfordulhat, hogy újra jobban kapaszkodik belénk, és emiatt reggelente nehezebben megy az elválás, vagy éppen délután, amikor érte megyünk, viselkedik furcsán. Napközben is nehezebben oldódhat fel, visszahúzódóvá válhat. Ilyenkor azzal segíthetünk a legjobban, ha próbáljuk gyermekünk bizalmát helyreállítani, a biztonságérzetét erősíteni.
Ha a kórházi kezelést követően néhány hétig még előfordul, hogy az addig jól alvó gyermek éjszakánként felébred, nem hajlandó egyedül maradni, érzékenyebbé válik, vagy gyakrabban sír. Ebben a helyzetben szükséges az érzelmi támogatás, a vigasztalás, a megértés. Ha ez a helyzet tartósan megmarad, akkor érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.
A kórházi kezelés hatása a bölcsődei, óvodai viselkedésben is megjelenhet. Az átélt bizonytalanság és feszültség miatt a gyermekek gyakran érzékenyebbek, sírósabbak, visszahúzódóbbak lesznek, vagy éppen ellenkezőleg, a feszültség miatt verekednek, agresszívabbá válnak a társaikkal. Ez a viselkedésváltozás legtöbbször átmeneti, ami néhány hónap után megszűnik. Ha a problémák állandósulnak, akkor érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
