A meseolvasás jótékony hatásai

A meseolvasás jótékony hatásai

A mesék csodaszép szimbolikus nyelven szólítják meg a gyermek szívét, lelkét. A mesére nevelés már magzati korban elkezdődik, amikor az anya és az apa beszél a magzathoz. Születés után az altatódalok, mondókák, ringatók, höcögtetők (a szülő a térdére ülteti a gyermeket, és amíg a mondóka tart lovagoltatja) játszanak fontos szerepet abban, hogy bevezessék a mesék világába a gyermeket. 2-3 éves korban a különböző én-mesék, majd a láncmesék, állatosmesék, csalimesék korszaka következik. Az igazi mesekorszak – amelyben már a varázsmesék is helyet kapnak – 4.5-5 éves kortól kezdődik és 9-10 éves korig tart.

Milyen a jó mese?

A fejlődés során a gyermek érdeklődési köre egyre tágul. Szűk környezetén kívül érdekelni kezdi a barátság, a társas kapcsolatok, az állatok és a világ. A mese akkor jó, ha témája a gyermekhez hasonlóan változik, alakul. Az igazán jó történet pedig az, amelyikből megtanulhatja, hogyan lehet elérni a célokat és megoldani a nehézségeket.

Fontos elkerülni a leegyszerűsített és lerövidített egyperces meséket. A mese akkor éri el jótékony hatását, ha teljes változatban jut el a gyermekhez, nincs rövidítve és nem hiányzik belőle a konfliktus. Minden elemének fontos szerepe van, és a változtatással, rövidítéssel épp a lényegi mondanivaló veszik el. Ha például kiveszünk minden rosszat a meséből, akkor a jóval való azonosulási folyamat nem tud megtörténni. Ahhoz, hogy a gyermek együttérezhessen a jóval, és katartikus (feszültségoldó, felszabadító) élmény legyen számára a mese vége, benne kell lennie a gonosz szereplőnek is.

Fontos, hogy a szereplők egyszerűek legyenek és csak egy-egy bizonyos tulajdonságot, jellemvonást képviseljenek (pl.: vagy jó, vagy rossz). Ennek azért van jelentősége, mert kisiskolás kor előtt a gyermek még nem érti meg, ha egy szereplő többsíkú, bonyolult, összetett személyiség.

A 3-4 éves gyermek nagyon szereti azokat a rövid, egyszerű történeteket, amelyeknek ő maga a főszereplője. Szüksége is van arra, hogy saját életéről meséljünk neki, mert az emlékezete még nem fejlett annyira, hogy összefüggésében lássa a dolgokat. Lefekvés előtt elmondhatjuk, hogy hol voltunk, mit csináltunk aznap. Ezek a napi eseményekről szóló történetek segítik a gyermeket a saját identitásának a felépítésben.

4-5 éves korig még összemosódik a valóság, a realitás és a fantázia. 5 éves kor körül alakul ki az úgynevezett kettős tudat, amely azt jelenti, hogy a gyermek képes beleélni magát a mesébe, azonosul a mesehőssel, de már nem téveszti össze a történet eseményeit a valósággal, ezért csak 4,5 éves kor után kezdjük el a tündér- és varázsmeséket.

A jó mesekönyv kevés és sejtelmes illusztrációt tartalmaz, amibe a gyermek bele tudja vetíteni a saját gondolatait, képzeletét. A túl sok és túl direkt kép gátolja a gyermek fantáziáját, a belső képteremtés folyamatát. Természetesen kisebb korban, amikor még szavakat, fogalmakat tanul, nagyon fontos szerepük van a nagy, színes képeknek (pl.: leporellók), melyek a mindennapi életből ismerős tárgyakat, élőlényeket ábrázolják.

A gyermek számára legideálisabb mesék kiválasztásához a legfontosabb támpont a gyermek életkora és az érdeklődése. Ha minőségi mesekönyvet szeretnénk vásárolni, akkor érdemes figyelembe venni, hogy milyen kiadó adta ki a könyvet, vagy megnézhetjük a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének ajánlólistáját is.

A mese hatása

A mese az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a képzelet, a fantázia, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze. Emellett a beszédre, a szókincsre, a kifejezőkészségre is pozitív hatással van. A mesének fontos funkciója, hogy megnyugtassa, kikapcsolja és feltöltse a gyermeket. A mesélés célja az örömszerzés mellett az is, hogy segítségükkel a gyermek felfedezze az összefüggéseket a világban, el tudja benne helyezni önmagát és másokhoz tudjon kapcsolódni.

Kevés olyan téma vagy probléma létezik, amelyre ne találnánk választ a mesékben. A mese szimbolikus úton készíti fel a gyermeket az élet próbatételeire. Ilyen motívum például, amikor a mesehősnek el kell hagynia a biztonságos otthont, és meg kell küzdenie valamivel (pl.: sárkánnyal). A mesehős útja tulajdonképpen a gyermek útja a felnőtté válás felé. Eligazítja érzelmeiben, feloldja a félelmeket, erősíti az önbizalmát.

A gyermek általában a legkisebb hőssel azonosul, aki rengeteg hátránnyal indul, aki pont olyan, mint ő. A gyermek is ugyanazt érzi a felnőttek világában, mint a legkisebb hős a mesében (például nagyon sok mindent nem ért). Annak, hogy végigjárja a legkisebb mesehős útját az érzelmi fejlődés szempontjából kiemelt jelentősége van. Például megtanulja azt, hogy a fejlődéshez vezető úton sokszor szembe kell nézni a kihívásokkal, közben segíteni kell másoknak és észre kell venni a különböző lehetőségeket. Az életbátorsághoz kap példát, megtanulja, hogy a célig sok próbát kell kiállni és az út során kudarcok is érhetik.

Az érzelmi intelligencia (ÉQ) nagyon fontos készség a mindennapi életben. Általa sikeresebbek lehetünk az emberi kapcsolatainkban, hatékonyabban tudunk problémákat kezelni és segíti a célok elérését. Az érzelmi intelligencia több összetevőből áll: egyrészt a saját érzéseinkkel való bánásmódot jelenti (meg tudjuk fogalmazni saját magunk számára, hogy milyen érzelmet élünk át, és ezt hitelesen ki tudjuk fejezni), másrészt fel tudjuk ismerni mások érzelmi állapotait (ez az empátia), és képesek vagyunk érzéseinket irányítani (pl.: önkontrollképesség, a jelenlegi vágyak késleltetése egy jövőbeli cél elérése érdekében).

Miért kéri a gyermek többször ugyanazt a mesét?

Ha a gyermek rendszeresen ugyanazt a mesét kéri, annak fontos érzelmi funkciója van, azt jelzi, hogy van még dolga azzal a mesével. Lehet, hogy van egy leragadása vagy konfliktushelyzete, amire a mesében szimbolikus úton választ talál. Számunkra lehet, hogy unalmas ugyanazt a mesét hetekig, hónapokig olvasni, de megéri, mert a gyermek rengeteg erőforrást (az erőforrások a problémák megoldását és az érzelmek feldolgozását segítik) kap belőle. Hagyjuk, hogy hasson a mese, és ne akarjuk a meséből kihámozni, hogy mi lehet a gyermek problémája.

Fejből mesélés és meseolvasás

A fantázia, a képzelet és a kreativitás kibontakozása szempontjából lényegesen előnyösebb az olvasott vagy mesélt mese, mint a rajzfilmek. A tévében, számítógépen vagy tableten látott mesék esetén a gyermek készen kapja a képeket, a fejből mondott vagy olvasott mese viszont úgy jelenik meg a kicsi képzeletében, ahogyan ő megalkotja.

Ha a gyermeknek felolvassuk a történetet, beleéléssel tegyük! Sokkal nagyobb élményt nyújt a számára, ha átéléssel adjuk elő a mesét, ez nagymértékben segít neki a történet megértésében, feldolgozásában és a szereplőkkel való azonosulásban. Semmiképpen se sietősen olvassuk vagy mondjuk a mesét, várva azt, hogy mihamarabb túlessünk rajta!

A gyermekkel töltött értékes idő

Fontos, hogy minél többet mondjunk a gyermekünknek korosztályának megfelelő meséket. Ne csak azért tegyük ezt, hogy fejlesszük a gyermeket, hanem azért is, mert értékes időt tölthetünk vele. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az ilyen meghitt együttlétekre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül. Ez lesz az alapja a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetéseknek is. A mesélés legyen egyfajta rítus szeretetteljes légkörben, ami során le lehet zárni egy napot, el lehet pihenni.

(Bajor Anita)