Már egészen kicsi korban fontos a mozgásfejlődés megfigyelése, hiszen ennek kiemelt szerepe van az idegrendszer érésének szempontjából. Gyermekünk a mozgás segítségével fedezi fel a környezetét és tanulja meg uralni a testét. Ezért már csecsemőkorban figyeljünk fel arra, ha a mozgásfejlődésében eltérést tapasztalunk, például ha későn ül fel, későn kezd állni, járni, vagy ha valamelyik mozgásforma kimarad, például nem mászik.
A sok hangot érintő beszédhanghibák, a pöszeség, a nyelvi fejlődés késése, a szegényes szókincs szintén veszélyeztetettségre utal. Gyakori, hogy összekeveri az időbeli sorrendet, nem tudja a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit. A mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel, nem szeret mesét hallgatni.
Előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között, illetve nehezen különbözteti meg a hangokat. A saját testen és térben való tájékozódás nehézségét, a bal-jobb megkülönböztetésének problémáit szintén figyelemkeltő jelnek tekinthetjük.
A mindennapi tevékenységek és a játék már önmagukban is hozzájárulnak gyermekük képességeinek fejlődéséhez. Amennyiben mégis azt tapasztalják, hogy egy-egy fentebb említett funkció fejlettsége jóval elmarad a gyermek életkorának megfelelő szinttől, legelőször érdemes az óvodapedagógushoz fordulni. Feltehetjük neki kérdéseinket és kikérhetjük véleményét, tanácsát, azzal kapcsolatban, ő hogyan látja a gyermeket.
Előfordul, hogy csak néhány területen tapasztalható eltérés, ezek a későbbiekben mégis alapját képezhetik tanulási nehézségnek vagy esetleg tanulási zavarnak. Éppen ezért fontos, hogy a fejlesztésre szoruló területeket időben felismerjék, és a személyre szabott fejlesztések minél hamarabb megkezdődjenek. Helyesen megválasztott játékokkal és személyre szabott fejlesztéssel csökkenthető a diszlexia kialakulásának veszélye. Ebben a pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak számunkra segítséget nyújtani.
Szabóné Harangozó Andrea
