A központi idegrendszer rendellenességei: epilepszia

Epilepszia

Az agy egyes területeinek – vagy akár egészének – kóros ingerületi állapotát epilepsziának nevezzük. Az epilepsziás görcsök vagy rohamok hátterében genetikai eredet, veleszületett agyi fejlődési rendellenesség és szerzett állapotok is szerepelhetnek (pl.: oxigénhiány, idegrendszeri fertőzések, daganatos állapotok, koponyasérülés), de a legtöbb kutatás alapján 60–80% közötti az idiopathiás, vagyis az ismeretlen kóreredetű forma jellemző.

Az epilepszia csecsemőkortól kezdődően bármely életkorban, rendkívül változatos formában jelentkezhet az egyén élete során. A rövid ideig tartó, néhány másodperces elrévedéstől, a több percet átívelő, négy végtagra kiterjedő görcsös állapotig sokféle tünet utalhat a kórkép kialakulására.

Az epilepszia gyakran más kórállapotokkal együtt jelentkezik; például autizmus, Down-szindróma, cerebrális parézis mellett.

Mik a figyelemfelkeltő jelek?

- váratlan görcstevékenység a végtagokon

- apró rándulások, jellegzetes tekintet fixálás, vagy koordinálatlan szemmozgások

- szokatlan, aszimmetrikus fejfordítás ismétlődő megjelenése

- eszméletvesztés vagy 1-2 másodperces elrévedés

- az atipikus viselkedésminták rendszeres ismétlődése, különösen fáradtság esetén

- figyelem-, hangulati és memóriazavar

- az intellektuális képesség romlása

- fáradékonyság, aluszékonyság

Ki állapítja meg a diagnózist?

Gyermekneurológus által végzett agyi elektromos tevékenység vizsgálat (EEG) eredménye alapján diagnosztizálható az epilepszia. A rendszeres szakorvosi gondozás során gyógyszeres terápia beállítása történik antiepilepsziás készítmények alkalmazásával. A gyógyszeres terápia optimális kialakítása érdekében a vér gyógyszerszintjének rendszeres ellenőrzése szükséges. Azokban az esetekben, amikor az epilepszia gyógyszeresen nehezen kezelhető, az epilepsziás betegek elsődleges kezelési célja a rohamos során jelentkező oxigénhiányos állapot megszüntetése. A vér oxigénszintjének normalizálása a további járulékos károsodások megelőzésének elsődleges eszköze, amellyel a különböző mértékű kognitív hanyatlás mértéke csökkenthető, alkalmanként megelőzhető.

Hol kaphatok segítséget?

A legtöbb gyermekkori epilepszia jóindulatú, gyógyszeres terápiára többnyire nagyon jól reagáló, sok esetben akár ki is nőhető megbetegedés. Azokban az esetekben, amikor az epilepszia gyógyszeresen nehezen kezelhető, felmerül az epilepszia sebészeti megoldásának lehetősége, az agy féltekei összeköttetésének részleges vagy teljes átmetszése, az epilepszia tovább terjedésének megakadályozására.

A kötelező szűrővizsgálatokat végző védőnő és a házi gyermekorvos, illetve a háziorvos mellett a szülő, a bölcsődei kisgyermeknevelő, vagy nagyobb gyermekeknél az óvodapedagógus szerepe is kiemelendő.

Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, CSBO Nonprofit Közhasznú Kft., 2020.

Gruber Mónika és Futó Gabriella