Az észlelési folyamatok éveken át tartó fejlődésen mennek keresztül, melyek különböző, de egymásra épülő fázisokban zajlanak. Az első szakasz (modalitás-specifikus szakasz) önálló érzékelési csatornákhoz (pl.: látás, hallás) kötött és kritikusnak tekinthető a fejlődés szempontjából. A gyermek észreveszi az ingert (pl.: hangok, zajok, beszéd, fények, formák) és fixálja azt, megtanul odafigyelni rá. Lényeges, hogy ezeket az érzékszervi eltéréseket (hallás-és látáskárosodás) még az első életévben felismerjék, hogy a gyermek korai fejlesztése, terápiája minél hamarabb elkezdődhessen.
Az alábbiakban azok a figyelemfelkeltő jeleket foglaltuk össze, amelyek hallás- és látáskárosodásra vagy gyengeségre utalhatnak. Ezeknek a jeleknek az észlelése, megfigyelése fontos, és a tünetek tartós jelenléte esetén szakember felkeresése szükséges.
• Három hónapos korban a csecsemő nézelődés vagy aktivitás közben hangokat ad. Hallással kapcsolatos problémára utalhat, ha keveset vagy nagyon visszafogottan gőgicsél.
• Nem képes a „párbeszéd” jellegű kommunikációra, aktivitása nem változik a hozzá intézett beszéd során. A harmadik hónap végére, amikor a felnőtt a csecsemőhöz beszél, akkor rövid ideig figyel, ennek a jele, ha a mozgása lelassul, nem ad ki hangot, így jelezve várakozását a szülő következő hangadására, majd amikor a felnőtt szünetet tart, akkor újból hangadásba, mozgásba kezd.
• Ha a csecsemő nem látja a szüleit, akkor csupán a hangokra (pl.: léptek, ajtónyitás) nem figyel fel és nem mutatja a szülők közeledésére az öröm jeleit.
• Nem fordítja a fejét a hangok irányába (pl.: ha távolról beszél hozzá a szülő) és nem figyel fel a háztartási eszközök hangjára.
• A hangok utánzása nem vagy kevéssé történik meg. Amikor a szülő a gyermek hangadásait ismétli, arra a kicsi nem figyel fel és nem várja a felnőtt hangját. Egészséges hallással a hat hónapos csecsemő ebben az „oda-vissza” játékban már képes aktívan figyelni.
• A már megindult gőgicsélés/gagyogás egyre ritkábbá válik, változatossága beszűkül vagy elmarad, és a hangadásban nem jelennek meg új elemek. A csecsemő nem játszik a hangjával. A gőgicsélés/gagyogás tartós elmaradása (hetekig) vagy beszűkülése (egyre kevésbé jellemző) figyelemfelkeltő jel. A beszűkülésének az az oka, hogy a körülötte lévő beszélők hangjait, visszajelzéseit nem, vagy nem eléggé észleli, és a kölcsönösség hiányában a saját hangadása nem fejlődik tovább.
• Nem figyel fel a nevére. A csecsemők hat hónapos koruk után már képesek különbséget tenni a számukra lényeges és a megszokott hangok között. A hozzá intézett beszédből kihallja a nevét, és figyel a további beszédre, mert tudja, hogy rá vonatkozik. Mivel a hallás fejlődése összetett folyamat, ezért figyelemfelkeltő a pontos hallás szempontjából az is, ha a gyermek ugyan felfigyel a nevére, de másra néz a megszólító helyett.
• Nem figyel fel a hangot adó tárgyra, nem keresi a hang forrását vagy rossz irányba keresi, esetleg hosszabb időt kell várni, amíg megtalálja. A különböző irányból érkező hangok, zajok forrását a gyermekek az érési, fejlődési folyamatok során (egyensúlyi érzékelés, mozgásbiztonság) be tudják azonosítani. Ebben az életkorban már pontosan el tudják dönteni, hogy melyik irányból (jobbról, balról, hátuk mögül, fejük fölül) érkezik a hang, és a megfelelő irányba keresik a hangforrást.
• A hallásban eltérést jelezhet, ha a hangadás nem színesedik, és nem jelenik meg benne a dallam, a ritmus. Egészséges fejlődés során hat hónapos kor tájékán a gagyogás gyakoribbá, változatosabbá válik (felismerhető beszédhangok) és dallamosabb is lesz, a csecsemő hosszasan „magyaráz”.
• Feltűnő, ha a csecsemő inkább a hangokra, a megszólításra élénkül fel, és a látvány nem vált ki reakciót (nem változik meg a tekintete, mozgása, mimikája).
• Nem figyeli és nem pásztázza a szülők arcát (szemeket, szájmozgást, az arc részleteit), vagy csak egy helyre tekint.
• A csecsemő nem nézegeti a kezét, vagy keveset nézelődik, és rendszeresen csak egy irányba tartja a tekintetét (pl.: gőgicséléskor). Három hónapos korban a csecsemő az ébren töltött időszakban szemléli a környezetét, észrevesz dolgokat, amelyek felkeltik az érdeklődését (pl.: padló, éles kontúrok, ágyra függesztett játékok), amennyiben ezek a tevékenységek nem figyelhetőek meg, az látási problémákra utalhat.
• Nem követi a mozgó tárgyakat és a személyek mozgását. Megfelelő látás esetén a csecsemő a harmadik hónaptól a tárgyak vagy a körülötte lévő személyek mozgását egyre kitartóbban és ügyesebben tudja követni.
• Nem nézegeti a tárgyak részleteit (címkék, gyöngyök, plüssállat füle, szeme stb.) vagy túl egysíkúan teszi (a színes, érdekes, több részletből álló tárgyakkal nem foglalkozik hosszabban). A tárgyakkal inkább hangot kelt és nem figyeli, nem matatja ujjaival azok részleteit. A tárgyak és a környezet részleteiben való elmerülés (felfedezés) nagyon fontos lépése a megismerésnek, és hatással van a további fejlődésre is (pl.: szem-kéz koordináció). Ezekhez a tevékenységekhez fontos a jó látás, a vizuális ingerek megfelelő feldolgozása.
• Szemmozgásai feltűnően aszimmetrikusak 6-8 hónapos korban is: ha a kisgyermek megfigyel egy játékot szemei nem párhuzamosak, hanem beszaladnak az orrnyereg irányába (kancsalít), esetleg szemgolyói apró, szaggatott vagy körkörös mozgásokat végeznek (nystagmus).
• A hallással vagy a látással kapcsolatos problémára utalhat, ha 6 hónapos kor után a gyermek nem játssza, a jól ismert „kukucs” játékot. Ehhez a játékhoz többek között szükséges a megfelelő látás és jó hallás. Ha ezek a képességek nem működnek jól, akkor a csecsemő nem élvezi a játékot, nem tudja játszani, esetleg sír, nyugtalan lesz.
A hallás- vagy látáskárosodott gyermek esetében jellemző a kompenzációs mechanizmusok kialakulása, ami azt jelenti, hogy a többi érzékleti terület jobban fejlődik az ép fejlődésű gyermekekhez képest. Egy jól fejlődő kiscsecsemő esetén, aki egyebekben egészséges, mozgása ép, nehéz észrevenni, ha a hallása vagy a látása kissé csökkentebb. A finom jelek kitartó megfigyelésére lehet szükség. A szülő fordulhat pedagógiai szakszolgálathoz, ha a hallással vagy látással észlel gyengeségeket vagy esetleg bizonytalan ennek eldöntésében. A figyelemfelkeltő jelek tartós jelenléte esetén a szülő konzultálhat a házi gyermekorvossal is, aki szükséges esetekben kivizsgálásokat javasol (pl.: gyermekszemészet, gyermek fül-orr-gégészet, hallásvizsgálat). Hallási problémák időben történő észlelésével és kezelésével megelőzhető a beszéd alakulásának késése és a hallásállapot romlása. Ugyanígy nagyon fontos a látás területén észlelt nehézségek minél hamarabb történő szakszerű kezelése, hiszen a vizuális információk észlelése és megfelelő feldolgozása, meghatározza a későbbi szem-kéz és szem-láb koordináció kialakulását, a téri tájékozódást, az egyensúly érzékelést.
Ha megvalósul a korai diagnózis, akkor a fiatal életkor miatt a terápia sikeressége nagymértékben a szülőtől is függ. A szakember elmondja, hogyan foglalkozzanak a gyermekkel, megbeszélik a kérdéseket, kilátásokat. Ha a kritikus időszakon belül (első életév) megkezdődik a fejlesztés, akkor sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Kései felismerés esetén az elveszett hónapokat, éveket nem lehet behozni, több idő kell a terápiához és a hatásfok is rosszabb lehet.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Bajor Anita
