A válás lelki hatásának mélysége főként azon múlik, hogy a pár tagjai mennyire tudnak ésszerűen együttműködni a válás folyamán, hogy mi lesz a folyamat kimenetele, és hogy az ennek nyomán kialakult új helyzetet mennyire tudják elfogadni.
Az óvodás vagy annál kisebb gyermekek kevésbé képesek megérteni azt a változást, amit a válás jelent. Még nem áll a rendelkezésükre elegendő megküzdési stratégia, ezért sokkal nagyobb az esélye, hogy a válás hatására mélyebb és nehezebben gyógyuló tünetek alakulnak ki náluk.
Egocentrikus (én központú) világképük miatt úgy élik meg, hogy minden, ami körülöttük történik az vagy értük, vagy miattuk van. A válás okozta feszültség, kellemetlen érzés az ő megértési szintjükön a „nem értem, mi történik” sémába kerül, és ebből szinte automatikusan a „tehát miattam történik” kategóriában köt ki. A kisebb gyermekek sokkal hajlamosabbak magukat okolni a történtekért, mint a nagyobb társaik. Kedvezőtlen feltételek esetén elkezdik „magukra venni” a helyzet megoldásának felelősségét is. Vagyis próbálják elérni és elősegíteni, hogy a szülők ismét együtt legyenek. Ennek terhe egy kisgyermek számára rendkívül súlyos, és károsan hat rá.
Az óvodás vagy annál kisebb gyermek számára gyakran nehezen kezelhető a másik szülőnél történő láthatás. A válás okozta összezavart érzelmi helyzetben az a szülő jelenti a biztonságot, ahol a hét nagy részét tölti, ezért ahhoz a szülőhöz, akihez láthatásra megy, újra meg újra közel kellene kerülnie, és mire ez megtörténne, újra el kell válniuk. Egyszerre érezheti magát elhagyottnak és elhagyónak, s a harag és a bűntudat együtt terheli meg ezt a helyzetet.
Azok a gyermekek pedig, akik az apánál és az anyánál néhány napos vagy egyhetes váltásban töltik az idejüket, egyik szülőtől sem kényszerülnek hosszabb időre elszakadni; két otthonuk van, ám ez szintén nehézséget okozhat számukra. „Ha anyánál vagyok, apa hiányzik, ha apánál vagyok, anya hiányzik. Valaki mindig hiányzik.”- érzésével küzdenek.
Ezt az egyáltalán nem könnyű helyzetet tovább nehezítheti, ha a láthatás előtt veszekedés robban ki közöttük, vagy ha a szülők közötti konfliktus a válás után sem csökken, és ennek valamilyen formában a gyermeket is a részesévé teszik, így szidják, becsmérlik a másik szülőt. Különösen súlyos a helyzet, ha valamelyik szülő direkt bevonja a gyermeket az ellenségeskedésbe, és igyekszik a „maga oldalára” állítani. Ez a szerep teljesen megbénítja, tehetetlenné teszi őt, hiszen pontosan tudja, hogy mindkét szülő az ő „szülője”, és mindkettőt szeretné szeretni.
Gyakran tapasztalható, hogy a gyermek a számára még feldolgozatlan helyzetben, az őt érő, és benne is kialakuló ellentétes érzések miatt ellenségessé válik a környezetével. Agresszív lehet a társaival, a testvéreivel, vagy éppen a szüleivel szemben. Könnyen lesz dühös, „indokolatlanul” is könnyen elsírja magát, nehezebb őt megnyugtatni.
Az átélt változás, veszteség következtében gyakran lesz szomorú, rosszkedvű, visszahúzódó, étkezési és alvásproblémák is kialakulhatnak nála. Nehezebben alszik el, vagy többször felébred éjszaka és rossz álmokról számol be. Az ilyen kicsi gyermekek gyakori jellegzetes reakciója, hogy visszacsúsznak egy korábbi fejlődési szintre, például a korábban már szobatiszta gyermek újra bepisil, vagy újra szopja az ujját. Az elhagyástól való félelem nagyon erős lehet ebben az életkorban: ha az egyik szülő elment, akkor – úgy képzeli – a másik is elhagyhatja. Emiatt nagyon erősen ragaszkodik ahhoz a szülőhöz, akivel él. Minden helyzetben csimpaszkodik belé, vele akar aludni, mindenhova követi.
A válás okozta traumából való felépülést az befolyásolja, hogy milyen volt a szülők kötődése a gyermekükhöz a válást megelőzően, függ továbbá a köztük zajló konfliktus intenzitásától és időtartamától, de attól is, hogy mennyire tudnak odafigyelni gyermekük szükségletére a válási folyamat során. A felépülés, megnyugvás időtartama akár két év is lehet.
A legfontosabb, hogy minél kevesebb konfliktussal, veszekedéssel tudjanak benne a szülők részt venni, valamint új életet kezdeni. Ehhez szeretnénk a következőkben néhány hasznos támpontot adni:
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
