Természetesen emellett vagy ezzel együtt a lelki tényezők is jelentős befolyást gyakorolnak a betegség kialakulására, lefolyására. A szülést követő egy hónapban, ritkábban hónapok múlva a nők 10-25%-nál jelenik meg a depresszió tünetegyüttese. Az esetek kevesebb mint a felében a depresszió enyhe vagy középsúlyos, és 3-6 hónap múlva magától elmúlik, de nem ritka, hogy 9-12 hónapig is fennáll. A súlyosabb, kezeletlen eseteknél viszont gyakran krónikus állapot alakul ki, ami hosszú évekig eltarthat.
A kismamának az anyaságával és a babájával kapcsolatban negatív, esetleg kényszeres, gyötrő gondolatai és érzései jelenhetnek meg. Fél attól, hogy a gyermekének valami baja lesz, vagy hogy nem fogja tudni ellátni őt, esetleg árt neki. Ezek a gondolatok bűntudatot ébresztenek benne. Sokan úgy élik meg, képtelenek ellátni az anyaság feladatait, félnek megfogni vagy etetni a gyermeküket. Azonban a kisbaba mindezt megérzi és egyre többet sír, ami megerősíti az anyát saját alkalmatlanságában. A gyermek sokszor ébred fel éjszakánként, nem eszik eleget, az édesanya is egyre kialvatlanabb és nem tudja megnyugtatni a kicsit. Tehetetlennek érzik magukat, mert nem tudnak változtatni a helyzeten és érzelmeik végletesen negatívak.
A depresszió miatt épp azt a képességét veszíti el, ami a hatékony megküzdést mozgósítja. A tehetetlenségből agresszió keletkezhet, melyek többnyire önmaga vagy a gyermek ellen irányuló bántó szándékú cselekedetekről, halállal, öngyilkossággal kapcsolatos fantáziákról szólnak. Sok súlyos depresszióban szenvedő anya attól fél, hogy bántani fogja a gyermekét vagy önmagát. Megijed ezektől a fantáziáktól, mert tudja, hogy soha nem tenne kárt a gyermekében. Szégyelli, ami benne zajlik és vele történik, emiatt nem kér segítséget.
Egy-egy halk segélykiáltás elhangzik a környezet felé, de ez sok esetben nem talál megértő fülekre és konfliktusokat okoz. Sajnos még manapság is gyakran előfordul, hogy a családtagok, barátok nem veszik komolyan a kismama állapotát, múló hóbortnak vagy hisztinek címkézik. A kismamán annyira elhatalmasodik a boldogságtalanság és a tehetetlenség érzése, hogy gyakori sírásba, alvászavarokba, inaktivitásba torkollik.
A depressziós kismamák érzelmileg nem tudnak ráhangolódni a gyermekükre, ezért a kicsi gyakrabban sír, éjjelente megébred. Szélsőséges esetben a baba elhanyagolttá válik, ami megzavarja az érzelmi fejlődését és az anyához fűződő egészséges kapcsolatát. Számos tanulmány vizsgálta az ilyen gyermekek mentális fejlődését, és az eredmények azt igazolták, hogy ezek a gyermekek a későbbiekben számos területen (magatartás, tanulás, érzelmi reakciók) rosszabbul teljesítenek az átlaghoz képest.
Csecsemőkorban a fejlődést az segíti elő a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a baba egyéni jelzéseire, szükségleteire. Ha az anya depressziós, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését, mert ez esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Ez azt jelenti, hogy nincs jelen az „adok-kapok” (a baba mosolyog, amire az anya válaszképp visszamosolyog, a baba gügyög, amire a mama is megszólal). Depresszió esetén előfordulhat, hogy az anya nem képes megfelelő társas ingerekben részesíteni a csecsemőt, nem érinti a gyermeket olyan gyakran és kevesebb játékba vonja be, alig beszél a babához, és nem mosolygással válaszol, mert ideges, lehangolt. Ilyen esetben a babákra alacsonyabb aktivitásszint jellemző és többet szomorkodnak, sérülhet a kommunikációjuk a világgal.
Ha az anya depressziója folytatódik, akkor nem csupán depresszióra hajlamos lehet a gyermek, de később óvodáskorban a nyelvi és társas feladatokban is rosszabbul teljesíthet, mint a kortársai. A biztonságos kötődés kialakulása, mely a későbbi életszakaszokban nagyon fontos szerepet tölt be, elsődlegesen az anyai jelenlétnek és érzékeny válaszkészségének a függvénye. A depressziós anya sok dologban nem képes a gyermek érdekében cselekedni, bármennyire is szeretne. Hosszantartó depresszió esetén segítség lehet, ha az anyán kívül egy támogató felnőtt is van a kisbaba közelében. Ha az anya kigyógyul a depresszióból, akkor a gyermeknek esélye van az egészséges fejlődésre.
Nagyon sok vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatosan, hogy kiknél alakulhat ki nagyobb eséllyel a szülés utáni depresszió. Elsősorban azoknál a nőknél, akik családjában, már az édesanyjuknál illetve lánytestvérüknél is előfordult. Nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál is, akiknek már korábban volt depressziójuk vagy szorongásos zavaruk. A komplikáltabb teherbeesés, illetve szervi betegségek (terhességi magas vérnyomás, cukorbetegség, túlsúly) esetén szintén magasabb a szülés utáni depresszió előfordulási aránya. Ugyancsak rizikót jelentenek a szülés alatti nem várt események, szövődmények.
Számos tanulmány hívja fel a figyelmet a kismama életében előforduló stressztényezők rizikó szerepére: a munkanélküliség, súlyos anyagi problémák, a párkapcsolat hiánya, bántalmazó környezet és párkapcsolat, illetve az apa részéről a gyermek elutasítása. A szülés utáni depresszió az életmód megváltozása miatt is kialakulhat. Sok nő aktív életet él a gyermekvállalás előtt; karriert épít, utazik, baráti társaságba jár, sportol. A szülés után mindezek távolinak és elérhetetlennek tűnnek, ezért gyakran hatalmas veszteségként éli meg a kismama. Ez már önmagában is negatív és a lehangoltságához vezethet, hisz minden olyan életesemény, amely megküzdésre vagy alkalmazkodásra készteti az embert, azaz az életvitelt alapjaiban változtatni kényszeríti, komoly pszichés és testi reakciókat válthat ki.
A szülés utáni depresszió egy olyan hangulatzavar, mely szakember (klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta vagy pszichiáter) segítségét igényli. A gyermek, az anyuka és a család egészsége akkor biztosítható, ha a problémát idejében felismerik, és lehetőleg komplex szemlélettel kezelik. Nem érdemes heteket elvesztegetni, ha észleljük magunkon a depresszió tüneteit, főleg azért sem, mert hatékonyan gyógyítható. A kezelés a tünetek súlyosságától függően zajlik.
Enyhébb esetekben a pszichoterápia nyújt segítséget. A terápia során elsősorban a gondolkodás és a hozzáállás áthangolása a cél. Gyakran előfordul, hogy a terapeuta felvilágosítja (pszichoedukáció) a kismama környezetét is, és segítségnyújtásra kéri meg őket. Sokan azért vonakodnak orvoshoz menni, mert félnek attól, hogy gyógyszert kell szedniük.
Súlyosabb esetekben a pszichoterápia mellett gyógyszereket is alkalmazhatnak, de ez nem azt jelenti, hogy életünk végéig antidepresszánst kell szednünk. Ha esetleg kórházi kezelésre kerül sor (csak a legsúlyosabb esetekben), ma már léteznek olyan intézmények, ahol az anya közelében maradhat a gyermek.
Bajor Anita
