Jellemzi őt a mágikus gondolkodás (oksági összefüggést tételez fel egymással egyéb-ként nem összefüggő dolgok között), valamint a hit az átváltozásokban és a varázslatokban. A játékos mozgás, a mese, a beleélő azonosulás (pl.: én vagyok a tündér, a hópihe, a királyfi) szeretete áthatja ezt az időszakot, ilyenkor a fantázia útján lehet a leginkább bevonni feladatokba. A hallott szövegek dallama, ritmusa meghatározó a számára; szereti, és könnyen megjegyzi a csengő-bongó versszerű hangzásokat.
Minden mindenné válhat a képzeletében. Ugyanakkor már gondolkodása a „mintha szinten” képes a képzeleti és a külső világot szétválasztani: „tegyünk úgy, mintha… ez olyan, mint…” (például egy gomblyuk a hasonlósága révén lehet a ruha ablaka). Kettős tudatban él: a valóság és a lehetetlen közötti határvonal még nem éles. Amit elképzel, arra képesnek érzi magát. Amit cselekszik, és amit meg tud tenni, az ő maga. Úgy érzi: „az vagyok, amit meg tudok csinálni”, noha érvényes az is, hogy „az vagyok, amivé képzeletben válok”.
A gyermek külső- és belső élményanyagai, tapasztalatai megszilárdulnak, ennek következtében már képes arra, hogy elképzeljen dolgokat (szimbólumok, képek, szavak segítségével), tehát a tárgyaknak nem kell közvetlenül jelen lenniük. Képes arra, hogy gondolkodjon azon, amit nem lát. Ebben a szakaszban bizonyos szabályokat, műveleteket még nem ért. Szerinte a vékonyabb magasabb pohárba több folyadék fér, mint az alacsony szélesbe. Ennek oka a centrálás: egyszerre egy problémának csak egy összetevőjére összpontosít.
Felkapaszkodik a nagy mászókákra, biciklizik, a fogócskánál félreugrik. Képes megtanulni úszni, korcsolyázni, táncolni. A mozgástevékenységekből hiányzik az előrelátás, még kissé figyelmetlen (pl.: nem mindig látja előre a tettei következményét: lendületes mozgásával leveri a poharat), de lassan megtanulja előre megtervezni a mozdulatait.
Ebben a korban a gyermek ügyesebben bánik a ceruzával, mint a festékkel. Szeret rajzolni, gyurmázni. Rajzait egyre részletesebben kidolgozza. Az emberábrázolásoknál egyes testrészek még hiányozhatnak, de amit lerajzol, az a megfelelő helyen van (pl.: a lábak alul és a karok oldalt helyezkednek el). Gyurmából golyókat és hurkákat csinál, amiből aztán emberkéket formáz. A kész műveket kiállíthatjuk a lakásban, ezzel nagy örömet szerzünk neki és növeljük a gyermek önbizalmát.
Játékai már összetettebbek és fantáziadúsabbak. Követi az utasításokat, de nem képes könnyedén váltogatni a valóságot és a szerepeket. Ugyanakkor a szerepjátékokban vagy az utánzásos játékokban (pl.: csináljunk úgy, mint a kutyus, beszéljünk úgy, mint apa) nagy örömmel vesz részt.
Intenzíven fejlődnek a finommotoros képességek, de még nem érik el a felnőttek szintjét. A finommozgások során egészen pici izomcsoportokat kell egymástól különválasztani (pl.: a kéz és az ujjak mozgatása, vagy a szemek, arc, száj, nyelv izmainak mozgatása), azokat összehangoltan irányítani és működtetni egy cél érdekében. Iskoláskorban a finommotoros képességek nélkülözhetetlenek lesznek az írás, az olvasás és a számolás elsajátításához. Ezért érdemes ezeket a készségeket kellemes élményekkel megalapozni.
Számtalan finommozgást fejlesztő játék, tevékenység létezik, például: a rajzolás, a színezés, a fűzögetés, a gyöngyözés, a ragasztás, a papírtépegetés, a kivágás, a gyurmázás, a lapozgatás, játékok pálcikával, lego, puzzle, kirakós- és építőjátékok, korongok egymásra rakása, nyomdázás, műanyag palack kupakjának tekergetése, masni vagy csomókötés. Bevonhatjuk a gyermeket a házimunkába is (pl.: borsófejtés), így hasznosnak és ügyesnek érezheti magát, miközben észrevétlenül gyakorolja a kéz és az ujjak összehangolt mozgatását. Az önkiszolgáló tevékenységek (pl.: gombolás, cipőfűzés) szintén a finomabb, precízebb mozgásokat igénylik.
Szeret a felnőttek kedvére tenni. Bontakoznak az empátiás képességei (mások helyzetébe való beléélés képessége). Például megvigasztalja a felnőtteket vagy a kortársait, ha azt látja, hogy szomorúak vagy sírnak. Az emlékezet fejlődése lehetővé tesz, hogy összehasonlításokat tudjon végezni. Már kezdi megérteni, hogy mások gondolatai, élményei és érzései különbözhetnek az övéitől, mások mást akarhatnak. Kezdi számításba venni ezt a többiekkel való érintkezés során. Érti és tiszteletben tartja az egyszerűbb szabályokat. Könnyen köt barátságokat és a barátságok erősebbé válnak. Elmondja, mit gondol és érez, ha valami érdekli, akkor kérdez. Érti a válaszokat, magyarázat útján képes tanulni. A múltban történt és a jövőben várható dolgokról beszél. Érdemes vele minél többet beszélgetni a múltról (pl.: mit csináltunk a múltban, mutassuk meg neki a babakori fotóit) a jelenről és a jövőről (pl.: mik a terveink a jövőben, ő mit szeretne, hogyan képzeli el stb.).
Szülőként fontos odafigyelni arra, hogy gyermekünk nagyon sokat legyen a friss levegőn, engedjük hadd mozogjon, szaladgáljon, hogy minél több mozgásos élményt, tapasztalatot szerezhessen. A mozgás nemcsak a testi, fizikai szinteken fejti ki jótékony hatását (pl.: testtudat, mozgás koordináció, gyorsaság, egészség), hanem elősegíti a mentális érést, az önbizalom erősödését. Ha esetleg elesik, megbotlik, ne ijedjünk meg, és ne szaladjunk azonnal a segítségére, ha láthatóan nincs rá szüksége és nem történt komoly sérülés.
Dicsérjük és értékeljük erőfeszítéseit! Sose kritizáljuk, és ne minősítsük negatívan a gyermeket, és ne hasonlítgassuk máshoz! Ne mondjunk olyanokat, hogy: „A testvéred ebben a korban ezt már meg tudta csinálni. Hogy lehetsz ennyire önző! Csak a buta gyerekek csinálnak ilyet! Már megint ügyetlen vagy. Rossz vagy és nem szereted anyát!” stb. Mindig a viselkedéséről beszéljünk, de a hibákat sose terjesszük ki a lényére, személyiségére, mert ezzel nagyon komoly sérüléseket, töréseket okozunk neki. Mindig azt kell éreznie, hogy ő egy okos, és bizalomra, szeretetre méltó gyermek, akit akkor is szeretnek a szülei, ha éppen valami olyat tett, ami nem helyes. Adjuk tudtára, hogy a felnőttek is követnek el hibákat.
Ebben a korban már elvárhatjuk a gyermektől, hogy rendet tegyen maga után (természetesen csak akkor, ha eddig is erre neveltük, például bevontuk a játék utáni elpakolásba). Könnyen motiválhatjuk az egyszerű háztartási teendők elvégzésére is (pl.: virágöntözés, segítés a kerti munkában, bevásárlásban), de ezek a feladatok csak addig örömteliek a gyermek számára, amíg ő maga valóban motivált a dolgokra, és a tevékenységek alkalmazkodnak az életkorához, képességeihez. Tehát olyan feladatokat bízzunk rá, amit szívesen megtesz, és közben átélheti, hogy milyen ügyes.
Bajor Anita
