A hat hónapos baba már mindkét irányban hasra tud fordulni és onnan is vissza a hátára. A csecsemő nagymozgásainak fejlődését az serkenti, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van. Ez fogja őt arra ösztönözni, hogy az elejtett, elgurult, távolabb lévő játékok után oldalra forduljon, forogjon, távolabbra nyúlással próbálja elérni azokat. A felület viszonylagos keménysége is fontos, mert puha ágyon, süppedős paplanon nehezebb a hely- és helyzetváltoztatás. A csecsemő megpróbál egyre több dolgot elérni és megszerezni maga körül.
Kezdetben a hasán fekve körbe forog, majd ebből az összetett mozgásból hamarosan kúszás lesz. A legfontosabb, hogy a kiszemelt tárgy elérése érdekében erőfeszítést tegyen, és kezdje összehangoltan használni a végtagjait. A kilencedik hónap végére a legtöbb csecsemő eljut odáig, hogy félig ülő helyzetet vesz fel vagy már ül is, négykézlábra áll, és biztonságosan meg is tartja ezeket a helyzeteket.
Ebben az életkorban már határozottan, célirányosan és pontosan nyúl az őt érdeklő tárgyak felé, és könnyedén meg is tudja őket fogni. Az első félévben a marokfogás jellemző, majd fokozatosan kialakul a két- vagy háromujjas csippentés, és a mutatóujjal való piszkálás, mutatás. Egyik kezéből a másikba is át tudja tenni a játékot. Nemcsak a kezét, hanem a játékokat is a szájába veszi. Ne tiltsák őt ettől, hiszen ez nemcsak a tárgyak megismerésének, hanem a rágás kialakulásának és a hangképzés fejlődésének is fontos állomása. A kezével és a lábával továbbra is szívesen eljátszik.
Babájuk ekkor már sokáig játszik a saját hangjával, két-három hangból álló szótagokat ejt (például „ábűű”, „gaaaj”, „mba”). Egyre több mindent megért szülei beszédéből és arckifejezéséből. Az arcokhoz hangot tud kötni, felismeri a közeli hozzátartozók hangját. Ha szólnak hozzá, válaszolgat. Fölé hajolva beszéljenek hozzá minél többet, várják meg, amíg válaszol!
Egyre szorosabb és mélyebb kapcsolat alakul ki Önök és kisbabájuk között, közvetlen hozzátartozóit megismeri. Ha magára hagyják, sírással reagál.
A legtöbb babának ebben az időszakban folyik a nyála és nyűgösen viselkedik. Ennek oka, hogy megkezdődik a fogzás. Az első fogacska (ez a legtöbb esetben valamelyik alsó metszőfog) általában 5-6 hónapos korban jelenik meg, de előfordul, hogy csak a 9. vagy 10. hónap környékén.
Amennyiben lehetséges, az újszülöttet hat hónapig kizárólag anyatejjel jó táplálni. Ebben az időszakban azonban sok baba már szívesen ismerkedik új ízekkel is, kiegészítésképpen az anyatejes táplálás mellett. A hozzátáplálást ideális gyümölcsökkel kezdeni – például alma vagy őszibarack, de a sütőtök, a burgonya vagy a sárgarépa is jó választás lehet. Az új ízek bevezetése egyszerre mindig csak egyféle élelmiszerrel történjen, először kis mennyiségben, ügyelve a fokozatosságra! Ha a gyermek elzárkózik, akkor érdemes néhány nap szünetet tartani és azután újra próbálkozni. Emellett ajánlott a kilencedik hónap végére elkezdeni a puha, darabos ételekkel való ismerkedést is. Ez az időszak sok maszatolással jár, a gyermek gyakran belenyúl a tányérba, pohárba, igyekszik megfogni a kanalat, előfordul, hogy ejtegeti, eldobja az ételt. Fontos hangsúlyozni, hogy mindezt nem rosszalkodásból teszi, hanem ismerkedik a környezetével, illetve gyakorolja azokat a mozgásformákat, amire már képes.
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.
Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
