A gyermekek sajátos megküzdési technikákat alakítanak ki akkor, ha a szenzoros feldolgozásukban zavar támad, mivel igyekeznek elkerülni a számukra kellemetlen, ijesztő, bizonytalanságot okozó ingereket, helyzeteket. A szokatlan viselkedésű, vagy jellegzetes hárításokat mutató gyermekeknél a szülőnek szükséges tudatosítania magában azt, hogy ilyenkor ők nem rosszalkodnak, vagy nem is finnyásak az adott helyzetben, hanem az idegrendszerük olyan üzenetet küld a számukra, hogy a túl sok vagy túl erős ingerek miatt veszélyben vannak, és hogy ennek megfelelően kell cselekedniük.
Ezek a gyermekek nem szeretik a hirtelen váltásokat, a túl nagy változatosságot, hanem erősebb a ragaszkodásuk a már megszokott, megismert tárgyakhoz (például ruhadarabok), ízekhez, hangokhoz. A szülők nagyon sokszor azt tapasztalják, hogy a gyermekük ellenáll mindenféle újításnak, észrevehető az, hogy konfliktus alakul ki az evés (például válogatósság) vagy éppen az öltözködés körül (nem szereti a rövid ujjú ruhadarabokat, minden pólóból kivágatja a cetlit, stb.), illetve a mindennapos tevékenységváltások között. Közösségben nehézséget okozhat, ha egy gyermek folytonosan a társainak ütközik vagy ölelgeti őket, akkor is, ha nincs benne erősebb indulat.
Vannak olyan gyermekek, akik nem képesek megfelelően szabályozni saját mozgásuk környezethez igazítását. Bizonytalanok az udvaron, a játszótéren, főleg a magasabb eszközökön; vagy épp ellenkezőleg, nem tudják jól felmérni a mozgásbiztonságukat, és sokszor elesnek.
Gyakran jelenthet kellemetlenséget a szülőknek, látni gyermekük reagálását egy-egy helyzetben, vagy azt megélni, hogy a külső szemlélő könnyen mondja rájuk, hogy neveletlenek.
Egyénenként, de azon belül akár időben is változó tényező az, hogy ki melyik ingerre reagál a vártnál erősebben, és ebben az egyén – tartós vagy az éppen aktuális – pszichés állapota is meghatározó. Egyesek a táblán csikorgó kréta hangjától, mások a gyapjúpulóver szúrósságától igyekeznek menekülni. Ez azonban még nem jelent szenzoros integrációs zavart. Amennyiben csak egy-egy tünet jelentkezik, legyünk türelemmel.
Amennyiben több tünetet is felismerünk a gyermeknél, illetve ezek őt és az egész családot negatívan befolyásolják a mindennapi tevékenységek során, mindenképpen segítséget kell kérni. Célszerű kifejezetten Ayres terápiával foglalkozó, a szenzomotoros integrációs zavar kezelésében jártas szakemberhez fordulni, mert ezeket a tüneteket sajnos nem fogja kinőni a gyermek.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
