Általánosságban elmondható, hogy az egyedülálló szülőknek számos olyan problémával kell szembenézniük, amelyek a hagyományos családban élők számára kevésbé megterhelők. Mégis nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a hátrányok kezelhetők és ellensúlyozhatók. Az egyszülős családok ugyanolyan stabil hátteret biztosíthatnak a gyermekek fejlődéséhez, mint a kétszülős családok. Ehhez azonban több külső segítségre, támogatásra lehet szükségük.
Előfordulhat, hogy az egyedülálló szülőnek irreális elvárásai vannak a család működésével kapcsolatban. Mindent megtesz, hogy a család a kétszülős családhoz hasonlóan működjön, miközben egyre jobban megterheli a gyermekek gondozása, a munkahelyi és háztartási feladatok ellátása. Az egyszülős családforma esetében a gyermek felügyelete, a személyes együttlétet kívánó tevékenységek egyetlen személyre hárulnak. A szülő magánélete szinte teljesen megszűnik, életmódja miatt nincs lehetősége új párkapcsolat kialakítására, vagy a kikapcsolódásra, szórakozásra. Mindez természetesen nemcsak a szülőre, hanem a gyermekre nézve is negatív következményekkel járhat. Megoldást jelenthet, ha a szülő és a gyermek vagy gyermekek hajlandók együttműködni a háztartási feladatok ellátásában.
Más oldalról ez a családszerkezeti forma nagyobb kockázatot jelent az olyan együttélések kialakulására is, amelyben a szülő túlságosan erős érzelmi köteléket alakít ki a gyermekével. Gyakori, hogy az egyedülálló szülők szinte házastársként kezelik gyermeküket. Életkoruknak, fejlettségüknek nem megfelelő dolgokat is megosztanak velük. Ilyen például a szülő személyes magánéleti gondjai, a magányérzete, reménytelensége, csalódottsága, valamint az anyagi helyzet nehézségei. Jellemző, hogy az elkeseredett szülő a párkapcsolatról szóló negatív véleményét átadja a gyermekének, aki ennek következtében számára feldolgozhatatlan problémákkal találkozik
Az egyedülálló szülők (akik döntő részben anyák) gyermekei sokkal nagyobb arányban vannak kitéve a szegénység kockázatának, mint más családtípusokban. A család pénzügyi erőforrásai általában drasztikusan csökkennek a párkapcsolatok felbomlása után. A jövedelemhiány egyrészt abból származik, hogy a nők átlagos keresete eleve kisebb, mint a férfiaké, másrészt a gyermeküket egyedül nevelő anyák munkaerőpiaci helyzete különösen kedvezőtlen.
Nagyobb gyermekek esetén további problémák forrása lehet a szülői felügyelet hiánya. Az egyedülálló szülők – elsősorban időhiány miatt – kevésbé tudnak figyelni a gyermekeikre, kevésbé tudják, hogy hol és kivel vannak, mit csinálnak. Általában kevésbé képesek támogatni gyermekeik iskolai előmenetelét is.
A nagyszülőkkel, barátokkal, esetleg szomszédokkal kialakított jó kapcsolat elsődleges fontosságú lehet, hiszen a mindennapokban ők azok, akik segítséget nyújthatnak a neveléssel kapcsolatos feladatok ellátásában.
Válás esetén fontos, hogy a gyermeknek mindkét szülőjével megmaradjon a jó kapcsolata, és mindkét szülő egyformán részt vegyen a nevelésben, hiszen a fejlődéséért mindketten felelősek. A hiányzó családtagot nem lehet pótolni, de elő kell segíteni a gyermeknek sokat jelentő találkozásokat a másik féllel. A gyermek nem tud és nem is akar különbséget tenni a két szülője között. Minél kisebb gyermekről van szó, annál inkább ragaszkodik mindkettőjükhöz. Előfordul, hogy a gyermek néhány napig másképpen viselkedik a másik szülőnél tett látogatás után. Szülőként fontos tudni, hogy a veszteség érzése, a bizalom elvesztése erős szorongást és akár agressziót is eredményezhet. A gyermekek még ugyanazon családon belül is eltérően reagálhatnak a változás okozta stresszre. A gyermek életkora, fejlettsége, az olyan személyiségjellemzők, mint például a rugalmasság, a temperamentum egyaránt befolyásolhatják a reakcióit. Legyenek megértőek gyermekeik viselkedésével kapcsolatban, támogassák őket a megváltozott helyzet elfogadásában és feldolgozásában.
Anyagi nehézségek esetén elsősorban a család- és gyermekvédelmi szolgálat szakemberei tudnak tájékoztatást adni arra vonatkozóan, hogy milyen támogatásokat vehetünk igénybe. Amennyiben állandósulnak a konfliktusok a családtagok között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, pszichológus, súlyosabb esetben pszichiáter segítségét kérni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
