Ami nem felel meg a valóságnak, az még nem hazugság! Lehet tévedni, tudjuk, az „emberi dolog”, vagy ha az emlékei nem pontosak, a kisgyermek kiegészíti – a felnőttek is ezt teszik, megkonstruálják a hiányzó elemeket – nem a hazugság erkölcsi tartalma miatt, hanem hogy értelmes, számukra is érthető legyen a történet, amire hiányosan emlékeznek!
A gyermek gondolkodásában bármi bármivel összekapcsolható, nem kell közöttük oksági vagy logikai kapcsolatnak lenni. Három-négyéves korban keveredik a valóság a fantáziaelemekkel, a gyermek észrevétlen átcsúszik a két világ között, hasonlóan ahhoz, mint amikor a felnőtt is elgondolkodik, hogy vajon álmodott-e csak, vagy ez tényleg így történt. Ezeknek a kiegészített, kiszínezett elmeséléseknek semmi szándékos hazugságtartalma nincs. Ellenkezőleg, a gyermekre épp az van fejlesztő hatással, ha belemegyünk a történeteibe, és engedjük, hogy megkonstruálja ezeket a kapcsolatokat, eseményeket. Ha a kisgyermek szeret sokat beszélni, akkor még fontosabb számára, hogy érdekes legyen, amit elmond, kiszínezi a valóságot, amit helytelenül hazugságnak is címkézhet a környezete A gondolkodásuk mágikus jellege miatt úgy gondolják, ha elmondanak valamit, akkor az úgy van vagy úgy lesz.
Négyéves kor alatt nem használjuk a hazugság kifejezést a gyermek nem igaz állításaira. A későbbiekben a gyermekek nem ugyanazért és alkalmanként sem konzekvensen állítanak valótlant! Nézzünk néhány lehetséges okot:
• Meghúzódhat a háttérben félelem, a szorongás elkerülése, a félelmetes élmények eltitkolása, a megszégyenítéstől, megszégyenüléstől való rettegés éppen úgy, mint vágyteljesítés, hogy ő is birtokoljon valamit, amilye nincs, de nagyon szeretné.
• Ne kelljen az adott szorongást ismételten átélni, a várható konfliktus helyzetet megélni, elkerülhető legyen a beígért büntetés, ebben az értelemben a hazugság értelmezhető a kisgyermek segítségkéréseként is.
• Szeretne elismerést érezni, a szülő figyelmét megszerezni, vagy örömöt szerezni az anyának. Azzal, hogy más a valóság, ő, a kisgyermek tapintatos akar lenni a szülővel, megkíméli a csalódástól.
• A fantázia-hazugságok esetében érdemes azok rejtett üzeneteire figyelni, hiszen így mondható el a félelem, a vágyak, de lehet, hogy csak egyszerű életkorra jellemző gondolkodási művelettel van dolgunk. Különösen izgalmas, amikor a kisgyermek egy másik családot, barátot teremt magának, az itt megjelenő tulajdonságoknak, kapcsolati modelleknek üzenet értéke lehet a szülő számára.
• A kisgyermek hazugsága gyakran az árulkodásban jelenik meg. Ez már a beszéd kialakulása előtt is megfigyelhető, ha a szülő belemegy ebbe a játékba, a kisded rámutatással kommunikál, de nem mindig a valóságot jelzi. A későbbiekben is megjelenik az árulkodásban egy „számlakiegyenlítés”, egy revans a testvérek között. A szülőnek ezekben a helyzetekben nagyon körültekintőnek kell lennie, mert a valóság pont az ellenkezője is lehet, mint amit éppen hall.
• Erkölcsi intelem helyett feltétel nélküli szeretet és biztonság, bizalom megteremtése a kapcsolatban.
• Segítsünk a kisgyermeknek a megfelelő szó megtalálásában, az elmondottak pontosításában!
• Kerüljük az állandósuló konfliktushelyzeteket, hiszen ezekből a gyermek bevált menekülési útvonala hazudni hol az egyik, hol a másik félnek.
• Szükségesek az egyértelmű szabályok és azok betartása, betartatása, a viselkedés logikus következményeinek megismertetése a gyermekkel.
• Mondjuk el, hogy mi ismerjük az igazságot, hogy a hazugság nem elfogadható, a következményekkel számolni kell, de ez nem változtat azon, hogy a szülő szereti és elfogadja őt!
• A családi tabuk, titkok, amikről nem szabad beszélni, szintén hajlamosító tényezői lehetnek a hazugságnak. Vállaljuk fel azt a nehézséget, ami ezek megbeszélésével jár, és ne terheljük titoktartással a kisgyermeket!
• Mindenekelőtt a szülő mondjon igazat! A személyes példamutatás a leghatékonyabb eszköz.
• A felnőttek gyakran mondják: „óh ez csak egy kegyes hazugság volt”. Sajnos a jelző nem változtatja meg a szó jelentését, az még hazugság marad! Érdemes ezeket kerülni, mert a felmentést a kisgyermek általánosítja más helyzetekre is.
• Ha a szülő úgy érzi a gyermek manipulációs céllal hazudik, például apának igen, anyának nem.
• Ha ennek mennyiségét túlzónak érzi, és nem tudja a mögöttes okokat felderíteni!
• Ha traumát, abúzust, bántalmazást követően a gyermek mély félelmei, szorongása húzódik meg mögötte, amit szükséges feldolgozni.
• Ha a gyermek konzekvensen felépít egy történetet, mondjuk a külföldön dolgozó kamionos apáról vagy a meghalt apáról, mely sztorinak az elemeit aztán lassan ő is valóságosnak hiszi, és a kitaláltra cseréli a valóságot.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabó Győzőné Magdi
