Koraszülött, sérült gyermek érkezése

Ma Magyarországon a gyermekek körülbelül 8,5–9%-a korábban, a 37. gesztációs hét előtt születik meg, amely értékkel sajnos európai viszonylatban nagyon kedvezőtlen helyen állunk. Bár egyre több figyelem irányul a megelőzési lehetőségekre, ezt a munkát nehezíti, hogy jelenleg csak a koraszülések mintegy felénél lehet tudni, hogy mi áll az esetek hátterében.

Mire számíthatunk?

Az esemény váratlansága miatt sokkolóvá, esetleg traumatikussá válik az aprócska újszülött érkezése, amit ráadásul még gyakran váratlan, akár félelmetes orvosi beavatkozások is kísérnek, mind az anyai, mind a gyermeki oldalon. A koraszülés utáni első napok rengeteg bizonytalansággal és szorongással telnek. Az anyák leggyakrabban önmagukat hibáztatják a koraszülés miatt, és ezt az önvádat felerősítheti a gyermektől történt elválasztás (szeparáció) miatt érzett erős lelkiismeret furdalás is. A koraszülés megtörténte mindenképpen gyászmunkát igényel a szülőktől, hiszen a várandósság íve váratlanul megszakad. El kell gyászolniuk az önmaguk szülőségéről addig alkotott elképzelésüket, és vele együtt el kell engedniük az elképzelt egészséges, pufók újszülöttjük képét is.

A kórházban töltött napok, hetek, akár hónapok igen megterhelők a szülők, s ha vannak, a nagyobb testvérek és a tágabb család, illetve akár a barátok számára is. Az első hét bizonytalansága a legnagyobb: vannak-e, lesznek-e a gyermeknek maradandó károsodásai a koraszülés következtében? Esetleg fény derül-e olyan, az egész életre szóló genetikai vagy szervi elváltozásra, ami a koraszülés hátterében állhatott? (Ez utóbbiak érett újszülötteknél is megtörténhetnek.) Az újszülött állapotával kapcsolatos aggódás csak fokozatosan enyhül, de hullámokban újra és újra felszínre törhet. A tartós kórházi lét során a szülők maguk is egyfajta módosult, beszűkült tudatállapotba kerülnek, és erre a kórházi szakszemélyzet nincs mindig figyelemmel. Egy-egy elhangzott, számunkra talán jelentéktelen mondat, vagy csak egy pillantás is súlyos jelentéssel bír ilyenkor a szülők számára, aminek tartalmát igen nehéz a későbbiekben felülírni.

A magyarországi kórházak koraszülött osztályai jelenleg még nem képviselnek egységes ellátási elveket, így változó, hogy melyik helyen mennyi időt tölthet(nek) a szülő(k) a gyermekükkel, aktívan bevonódhatnak-e a gondozási tevékenységekbe, van-e lehetőség „kenguruzni” (amikor valamelyik szülő ruha nélküli mellkasán bőr-bőr kontaktusban pihenhet az újszülött). Úgy tűnik, egyre több kórház nyújtja meg vagy törli el a látogatási időt, és teszi viszonylag korlátlanná a szülői jelenlétet, amely igen szerencsés a rövid és hosszú távú hatások tekintetében.

Külön kell beszélnünk arról az esetről, amikor a szülők már a várandósság során tudomást szereznek magzatuk betegségéről, sérüléséről vagy másságáról. Bár senkinek nincs joga megítélni a szülők ebből fakadó elhatározását, mégis, nehezen kerülik el azt, hogy valaki ne kezdjen kéretlen tanácsokat adni nekik, vagy ítélkezésbe ne forduljon egy-egy megjegyzés.

Mikor forduljunk szakemberhez? Ki segíthet?

Nem mindegy, hogy a szakember mikor kerül kapcsolatba a koraszülő családdal. Az anyáknak bármilyen fájdalmas is felidézni a szülés történetét, sokszor a feldolgozást, a gyógyulást segíti, ha beszélhetnek róla, ezért jó, ha van, aki (akár a kórházból való hazabocsátás után is) meghallgatja őket. Ezáltal lehetősége lesz kapcsolatba kerülni saját érzéseivel. Jelentősége – azon túl, hogy szembenéz a nehézségeivel – abban áll, hogy így már a csecsemő saját jelzéseire, érzéseire is érzékenyebben tud reagálni. A szülők számára ez a lehetőség már önmagában gyógyító erejű a túl hamar félbeszakadt várandósságot és a korai elválasztást követően, hiszen ennek köszönhetően megerősödhetnek saját szülői szerepükben, abban az érzésben, hogy ismerik és értik piciny gyermeküket.

A koraszülött számára különösen fontos, hogy táplálása anyatejjel történjen, mert a koraszülő anya teje igazodik a legjobban gyermeke igényeihez. Az első időkben az anyamellből történő szopás a kissúlyú koraszülötteknél nem mindig valósítható meg, de a szopómozgás önmagában fájdalomcsillapító, nyugtató hatású, ezért érdemes kifejezetten az ő számukra készült cumit adni nekik.

Egyre több koraszülött intenzív osztály ad lehetőséget a szülőknek arra, hogy kenguruzzanak a kicsinyükkel, ami nagyon fontos lehet a traumákkal és kétségekkel terhelt korai időszakban az egymásra találás, egymás megismerésének szempontjából. A koraszülött csecsemő számára az anya bőrének illata, a szívdobogás hangja, a mellkas ritmikus mozgása mind a méhen belüli időszak élményeit idézi. Nem véletlen, hogy sok kutatás megerősíti a bőr-bőr kontaktus előnyeit a különböző szabályozási folyamatokban, a szopás, a tejtermelés alakulásában, valamint azt, hogy fájdalomcsillapítóként is hat kisebb beavatkozások esetén.

Nem szabad elfeledkeznünk az apákról és az esetleges testvérekről sem ebben az embert próbáló helyzetben. Megfelelő támogatói környezet és háttér nélkül nehéz átvészelni azt az időszakot, amikor az anya szinte teljes figyelmi kapacitását a koraszülött gyermeke köti le, és az apa egyedül marad saját gyászával és az otthoni gyermek(ek) körüli teendőkkel.

Ha úgy érzi, hogy a család bármelyik tagját nagymértékben megterheli a helyzet, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.

A sérült újszülöttet gondozó családoknak hasonlóan nagy segítség, ha valakivel ítélkezés nélkül beszélgethetnek, megoszthatják aggodalmaikat, kérdéseiket. Amennyiben ismert az újszülött kórállapota, a szakember abban is tudja segíteni a családot, hogy hogyan vegyék fel a kapcsolatot a megfelelő szakmai- vagy szülőközösséggel.

A koraszülött vagy sérült gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése. Ennek érdekében fontos, hogy hazaérkezés után felkeressék a járási pedagógiai szakszolgálat, vagy korai fejlesztő centrum szakembereit. A gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.

Szabóné Harangozó Andrea