Életének első óráiban az újszülöttnek elsősorban az édesanyja jelenti a biztonságot. Ismerős és megnyugtató számára a hangja, lélegzetvétele és szívverése. Túlélését, egészséges felnövekedését az igényeire kellően odafigyelő gondozók képesek biztosítani.
Az anyatejes táplálás a legmegfelelőbb gyermek számára. A szoptatás sikeressége több testi és lelki tényezőtől függ, többek között a megfelelő szoptatási, etetési testhelyzettől is. Fontos, hogy a csöppség füle, válla és csípője egy vonalban legyen, a szája pontosan a mellbimbó magasságában helyezkedjen el, az álla pedig érjen hozzá az anya melléhez. Jó, ha a csecsemő hasa az anyához simul, és az egész testét jól megtámasztottuk, így nem kerül erőfeszítésébe ez a testhelyzet. Az érintés, az anya közelsége, testének melege tökéletes alkalmat kínál a szoros kapcsolat kialakítására, valamint növeli a csecsemő biztonságérzetét is.
Amennyiben a szoptatás valamilyen oknál fogva nem lehetséges, a lefejt anyatej is kielégítő táplálást nyújthat kisbabájuk számára. Fontos azonban, hogy a cumisüvegből való etetés a szoptatáshoz hasonló pozícióban történjen.
A baba fejlődése során az izmok egyre erősebbé válnak, fejét már születésétől fogva tudja emelni, fordítani. Keze azonnal megragad mindent, ami a tenyerébe kerül. Két-három hónapos kor felé egyre többet nyitogatják ökleiket. A körülöttük lévő puha dolgokat (pelust, takarót, az anya bőrét és haját, játékokat) tapogatják, markolásszák. A harmadik hónap vége felé egyre határozottabban nyúlnak a látóterükben lévő játék felé. Ez eleinte odacsapást, ütögetést jelent, majd később a tárgyak megfogása lesz jellemző.
A körülötte lévők arca és hangja – különösen a szüleié – vagy bármilyen mozgó tárgy felkelti az érdeklődését. A kiságy fölé tehetnek színes mozgó tárgyakat, és beszéljenek hozzá minél többet! Általában a második hónap végére megjelenik a „szociális mosoly”, ami mindig egy meghatározott embernek szól, és nagy boldogságot jelent a szülők számára. Hangos zajokra a kisbaba összerezzen, esetleg sírni kezd. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes megfogalmazni, mi is a problémája, így a sírás a leghatékonyabb eszköze arra, hogy ezt kifejezze. Néhány hét alatt a szülők is felismerik, hogy mi lehet a gondja (éhes, fáradt, vagy fáj valamije), és így sokkal könnyebb lesz őt megnyugtatni.
A három hónapos korra kialakuló napirend függ a csecsemő és a szülők igényeitől, de megtartása nagy segítség a kisgyermek számára, hiszen így képes megtanulni, hogy mi történik vele. A szokásrend nem jelent órarendet, hanem csak azt, hogy a kicsi megtanulja az események sorrendjét, például ébredés után tisztába raknak, megetetnek; fürdés előtt játszanak velem, utána alszom; stb.
Bár minden baba a saját ritmusában fejlődik, vannak bizonyos fontos jelek, amiket ha tapasztalnak, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni:
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.
Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” cím alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
