A járás fejlődésében az egyensúlyozás gyakorlását figyelhetjük meg. Gyermekük kisebb, keskeny felületeken (egy vonalon, a homokozó peremén, tornapadon, gerendán) is tud már lépegetni, ahol a lábait egyre jobban összezárja, illetve egymás elé lép, „tyúklépésben” halad. Hároméves korra a legtöbb gyermek a lépcsőn már kézfogás és kapaszkodás nélkül megy, váltott lábbal felfelé. Lefelé tovább megmaradhat a mellélépés és a kapaszkodás is. A gyakorlottság mellett ebben az életkorban sokat számít a lépcsőfokok magassága és a lépcsősor hosszúsága is. A labda elrúgásában, dobásában és elkapásában is egyre ügyesebb.
Ebben a korban egykezes tevékenységnél (ceruza-, illetve kanálfogás) általában már tapasztalhatjuk, hogy a gyermek valamelyik kezét gyakrabban, ügyesebben használja, de a jobb-vagy balkezességnek még nem kell szilárdan jelen lennie. Továbbra is fontos a két kéz együttes, összehangolt használata. Kedvelt kétkezes játékok ebben az életkorban a főzőcskézés, építés, a gyurmázás, a gyöngyfűzés, a könyvek lapozása. Gyermekük előszeretettel figyeli és utánozza Önöket, szívesen végez olyan házimunkákat, ahol ő is tud egyszerű tevékenységeket végezni (elpakolás, vásárlás, terítés-leszedés, takarítás). Cselekvéseket, a mindennapjaiban látott szerepeket utánozza, játékában is megjeleníti, például játékból főz vagy vezet. Képes azonos színű tárgyak és alapvető formák (kör, négyzet, háromszög) egyeztetésére. Ezeket be is tudja rakni a megfelelő nyíláson át, és más formákkal is sikeresen próbálkozik.
Ábrázolásnál (rajzolás, festés) már nem a közepén markolja a ceruzát vagy az ecsetet, hanem egyre inkább az ujjaival kezdi tartani a hegyéhez közelebbi végén. Időnként már kifejezetten ábrázolási szándékkal rajzol vagy fest. Előre vagy rajzolás közben megmondja, hogy mi lesz belőle, bár a végeredmény még nem mindig felismerhető.
A 3 éves korhoz közeledő kisded szókincse folyamatosan, számottevően gyarapszik, ilyenkor már a rag- és toldalékhasználat, valamint a mondatalkotás fejlődése kerül előtérbe. A kétszavas mondatok helyett már egyszerű, de bővített mondatokban beszél. Ebben az időszakban természetes, hogy a hangok egy részét még nem tisztán ejti, például a sapka helyett szapkát, vagy a csiga helyett cigát mond. Fontos, hogy ne nevessék ki ezért, mert esetleg elveszítheti a beszédkedvét. Megakadások, ismétlések is adódhatnak, ami ebben a korban szintén természetes és általában csak néhány hónapig áll fenn. Fontos, hogy amennyire csak lehet, hagyják figyelmen kívül a beszéd közben megjelenő megakadásokat. Kifejezetten káros, és a dadogás rögzülését idézheti elő, ha felhívják a gyermek figyelmét a problémára! („Ne dadogj!”;„Mondd már ki szépen!”) Ebben az esetben rögzülhet a beszédfélelem, és ez egyre több megakadást eredményezhet.
Gyermekük a kisdedkor vége felé haladva már egyre önállóbbá válik, és az akarata is egyre erősebb, ami sok türelmet igényel Önöktől. Már ő is szeretne egyedül enni, öltözni, vetkőzni, és a dolgait nem a pelusba végezni. A szülők számára szorongást okozhat, hogy óvodakezdésre kialakítsák a szobatisztaságot. Sok kisgyermek önállóan képes erre, ha a szülők türelemmel és bátorítással tudják segíteni őt ebben. Az erőltetés, kényszerítés a visszájára sülhet el, mert a gyermek folyamatosan kudarcot él át egy olyan helyzetben, amire még akár fel sincs készülve.
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
