Konfliktushelyzetek a családban

Átmeneti nehézségek, feszültségek minden család életének természetes velejárói. Ilyenkor a családok többsége új megoldásmódokat keres, megpróbál egy új egyensúlyi helyzetet kialakítani. Akadnak azonban olyan esetek, amikor a család nem képes az új kihívásokkal megbirkózni, mert működésében alapvetően zavar van, például párkapcsolati nehézségek, kommunikációs problémák. Előfordulhat, hogy a családban hiányzik a minta egy-egy helyzet megoldásához, vagy egyszerre túl sok nehézség éri őket. Igen gyakran azokban az élethelyzetekben sérülékenyebb a család, amelyeket az előző generáció sem tudott sikeresen megoldani.

A konfliktushelyzetek megoldására elsősorban az egészségesen működő családokban van nagyobb esély, ahol a kommunikáció nyílt, az érzelmeket kifejezik, támaszt nyújtanak egymásnak, a családi együttélés szabályai világosak és rugalmasak, a családtagok önértékelése és elégedettsége magas, külső és belső határaik rugalmasak. Amennyiben a családi funkciók nem tudnak megfelelően igazodni a kialakult helyzethez, igazi krízishelyzet alakulhat ki.

Milyen káros hatásai lehetnek a gyermekre nézve, ha a szülei között állandósulnak a konfliktusok?

A folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus és/vagy szorongásos tünetekkel küzdenek. Az ilyen családban felnövő gyermekek konfliktushelyzetekben sokszor agresszívak, hiszen ezt tanulták a szüleiktől, vagy túlságosan szorongók, és kerülik az ilyen helyzeteket. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyermekek nem attól ijednek meg, hogy a szülők kiabálnak, hanem attól, hogy nem értik, mi történik és miért, ezért a helyzetüket bizonytalannak érzik. A látszólag ok nélküli dühkitörés az, ami félelemmel tölti el őket. Természetesen mindebből nem az következik, hogy a szülőknek minden feszültségtől meg kéne óvniuk a gyermekeiket, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartaniuk, hogy így ők is a konfliktus részesévé válnak. A veszekedés megfigyelése közvetlen stresszor a gyermekek számára, ők pedig, egocentrikus gondolkodásmódjuknak köszönhetően, hajlamosak ilyenkor saját magukat hibáztatni.

Előfordul, hogy a szülők – éppen azért, hogy próbálják kímélni a gyermeket – nem veszekednek, hanem „szőnyeg alá söprik” a problémákat. Sokszor azt gondolják, elsősorban a fiatalabb gyermekek esetében, hogy „úgysem ért semmit”; nem fogja fel, hogy mi történik körülötte. Ezzel egyfajta idealizált családi képet mutatnak, és a gyermekek csak akkor szereznek tudomást a nehézségekről, amikor a szülők ezt már nem képesek leplezni. Ugyanakkor a gyermekek a ki nem mondott, de létező feszültségeket már jóval korábban érzékelik, ami szorongást vált ki bennük. Ennek következtében ezekben a családokban gyakran alakulnak ki pszichoszomatikus betegségek, illetve jelentkeznek magatartásproblémák. A szülők közötti súlyos kapcsolati problémák lehetetlenné teszik, hogy gyermekeik számára biztonságos bázist nyújthassanak, ami súlyos patológiák forrása lehet.

Mindkét esetben további gondot okoz, hogy a gyermekek nem tanulják meg azokat a konfliktuskezelési mintákat, amelyeket a későbbi életük során hasznosíthatnának. Nincs lehetőségük megfigyelni, hogyan lehet érzelmeket és igényeket kifejezni, egymás álláspontját meghallgatni és megérteni, valamint közösen kompromisszumokat kötni, döntéseket hozni.

Mikor forduljunk segítségért? Ki tud segíteni?

Igazi krízishelyzetre utaló jel lehet, amikor a családtagok elveszítik a közös távlati céljaikat, és minden energiájukat az aktuális, mindennapi tevékenységekre fordítják. Ennek az ellenkezője is igen gyakori: amikor a családtagok nem működnek együtt. Ilyenkor általában egyedül az édesanyákra hárul a gyermek körüli teendők és a háztartási feladatok ellátása, ami nagyon megterhelő a számukra. A férfiak részéről ez nem feltétlenül szándékosan történik, hiszen a gyermek születése után gyakran vállalnak többletmunkát, így ők is túlterheltté válhatnak. Mindez feszültségekkel teli helyzetet eredményez, mert mindketten úgy érzik, hogy a másik fél elhanyagolja őket, pedig leginkább csak arról van szó, hogy egyiküknek sem marad energiája például a párkapcsolatra. Ha nem sikerül rendezni a helyzetet, elhidegülhetnek egymástól, ami váláshoz vagy külső kapcsolat létesítéséhez vezethet.

Amennyiben állandósulnak a konfliktusok a családtagok között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, elsősorban pár- és családterapeuta segítségét kérni.

Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.

Szabóné Harangozó Andrea)