Futkározás, kergetőzés közben gyermekük megtanul hirtelen megállni, gyorsan és élesen bekanyarodni, illetve megfordulni. Az ugrás is tökéletesedik, így a most még jellemző lépő ugrást felváltja a páros lábbal történő, amikor a két láb egyszerre hagyja el a talajt, és egyszerre ér földet. A mászásban is ügyesedik, a kertben, játszótéren szívesen mászókázik, csúszdázik. A lépcsőn egy kézzel korlátba vagy falba kapaszkodva mellélépéssel tud fel- és lelépegetni (rövidebb lépcsőn: 3-4 fok).
A kisgyermek ebben az életkorban sokat és szívesen kísérletezik. Előre elgondolja, hogy mit fog alkotni, és akár több lépést is képes előre megtervezni. Bár a kivitelezésben is egyre ügyesebb, néha még nehézségekbe ütközik, nem mindig sikerül megvalósítania, amit kigondolt. Továbbra is fontos, hogy mintát lásson, és mind a játszótársak, mind a felnőttek tevékenységét utánozza. A közös mondókázás során lehetőség nyílik a differenciált kéz- és ujjmozgások, valamint a ritmikus mozgások gyakorlására, amelynek révén elsajátíthat és begyakorolhat új mozdulatokat. A finommozgások fejlődését segíti, ha a gyermeknek különféle anyagokkal van lehetősége találkozni, játszani, például termésekkel, homokkal, gyurmával. A firkálás, rajzolás, festés is egyre kedveltebb tevékenység ebben az életkorban. A ceruzát többnyire marokra fogják a közepén, de vannak gyermekek, akik már az ujjaikkal kezdik tartani az eszközt, és egyre inkább a hegyéhez közelebb fogják. Még mindig nem a konkrétumok ábrázolása dominál, hanem a mozgás élvezete, a nyomhagyás öröme. Ezért nem is érdemes korlátozni a gyermek alkotókedvét azzal, hogy megpróbálunk neki sémákat adni, előrajzolni, vagy formaalkotásra rávenni, hanem változatos lehetőségek biztosításával hagyni kell kísérletezni, fantáziáját kibontakoztatni.
Gyermekük élvezettel figyeli a környező felnőttek beszélgetését, és szinte észrevétlenül tanul belőlük. Szintén szívesen hallgat már rövid meséket, történeteket, mindennapi eseményekről, sőt a saját napi cselekedeteiről is. Ezeket kommentálja, kérdéseket tesz fel.
A kimondott szavak mellett a nyelvtani szerkezet (grammatika) is fejlődésnek indul. Már sok toldalékos szót, felszólítást és kettős felszólítást is megért: „Tedd a kocsit a fiókba, a babát meg a polcra!” A mindennapi tevékenységek – játékelpakolás, bevásárlás – jó lehetőséget kínálnak a szülőknek a beszédértés fejlesztésére. Két szót, vagy szókezdeményt összekapcsol, egyszerű mondatokat használ (pl. „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”). Ennek előfeltétele azonban, hogy gyermekük legalább 50-70 szót már használjon. Azoknál a gyerekeknél, akiknek a szókincse gyorsabban gyarapodik, ez a fejlődési szakasz már kétéves kor előtt megjelenik.
Az étkezés fejlődésében fontos állomás, amikor a kisgyermek már a felnőttekhez hasonlóan tudja harapni és rágni a szilárd ételeket. Kétéves korra a legtöbb gyermek már részesedhet a család ételeiből, legfeljebb a nagyobb darabokat szükséges kisebbekre felvágni a számára. Az evőeszköz használatába bekerülhet a kis villa is, amivel már megpróbálja a falatokat felszúrni – igaz, még jellemzőbb a marokfogás. Már olyan dolgokra is képes, mint a szívószál használata. A poharat a legtöbben már egy kézzel is ügyesen használják. Az előke, partedli gyakran már zavarja őket. Ugyan a leves még mellécsuroghat, de nagyjából tisztán esznek.
Kétéves kor körül fölerősödik az „Én akarom…” érzése, szándéka. Azok is, akik eddig nem mutattak nagy hajlandóságot az önállóságuk gyakorlására, elkezdik visszautasítani a szülők vagy más felnőtt segítségét. Emiatt érdemes átszervezni a napi tevékenységek ritmusát, és több időt hagyni azokra a tevékenységekre, amiket a gyermek önállóan is próbálgathat. A vetkőzés mellett már az egyszerűbb ruhadarabok felvételét is gyakorolhatja, önállóan moshat fogat, kezet, fürdés közben hasát, karját szappanozhatja.
A szobatisztaság felé vezető lépések is egyre határozottabban jelentkeznek, de nagyon eltérő, hogy melyik kisded milyen ütemben halad. Eleinte azt kezdik jelezni, amikor kakiltak a pelenkába, illetve a felnőtt azt veheti észre, hogy a kicsi – bár még pelenkás – távolabb vonul a társaságtól, és jobban szereti a dolgát egy sarokban vagy pl. az asztal alatt végezni.
Mikor forduljunk szakemberhez?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
