Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy nem teljes tiltásról van szó, bár a szakemberek hároméves kor alatt egyáltalán nem ajánlják a tömegkommunikációs eszközök használatát.
A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők gyakran használják „bébiszitterként”a televíziót, a számítógépet és az okostelefonokat is. Egyre többször fordul elő, hogy a síró gyermeket csak a mobiltelefon segítségével képes a vele lévő felnőtt megnyugtatni. Úgy tűnik, mintha eszébe sem jutna felvenni, megvigasztalni őt; inkább a kezébe adja a telefont. Mivel a gyermekek többsége ettől láthatólag megnyugszik, az érzelmeik szabályozásában általánosan bevált módszerré válik a telefon, a tablet használata. Ennek azonban negatív következményei lehetnek, hiszen a szülők nem segítik a gyermeket az önszabályozási képesség fejlődésében.
A bölcsődés- és óvodáskorú gyermek még nem tud különbséget tenni a médiában látott valós és fantázia szülte tartalmak között. Gyakori, hogy a televízióban látott emberekről azt gondolja, hogy a tévédobozban élnek, és kapcsolatba lehet velük lépni. Ki ne látott volna olyan televízió előtt ülő gyermeket, aki beszélt egy-egy mesefigurához, esetleg integetett a szereplőknek?
További nehézséget jelenthet, hogy a tévében vagy interneten nézett rajzfilmeknél olyan gyorsan követik egymást a képek, hogy a gyermeknek nincs ideje feldolgozni azokat a pozitív és negatív érzelmeket, amelyeket a látottak kiváltanak benne. Mindez növelheti az agressziót, szorongásos tüneteket okozhat, sőt még magatartászavarokhoz is vezethet.
A gyakori médiahasználatnak nemcsak a jelenben, hanem a gyermek jövőjére nézve is lehetnek negatív következményei. A mesehallgatással ellentétben a mesefilm nézése közben nem működik a gyermek fantáziája, hiszen a képeket és hangokat készen kapja, nincs szüksége arra, hogy elképzelje azokat. Vizsgálatok kimutatták, hogy amennyiben egy gyermeknek nem működik megfelelően a fantáziája, akkor a későbbiekben ez negatív hatással lehet az iskolai előmenetelére, hiszen ha nem tudja elképzelni azt, amit olvas, akkor nem tud hozzá sem érzelmeket, sem gondolatokat társítani, mindez pedig megnehezíti a szöveg megértését.
Szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy a televíziózás és az internethasználat egyaránt függőséget okozhat – és nemcsak a nagyobb, hanem akár már a bölcsődés gyermekeknél is! Ezek a gyermekek a közösségben rosszul érzik magukat, nem kötik le őket a játékok, általában passzívvá és motiválatlanná válnak. Nehezen teremtenek kapcsolatot, és előfordul, hogy agresszívan viselkednek. Otthon is csak a képernyő előtt ülve érzik jól magukat, nehéz őket kizökkenteni.
Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a médiahasználatnak lehetnek pozitív hozadékai is. A gyermek olyan dolgokkal ismerkedhet meg, amelyekkel a mindennapokban nem találkozik, például egzotikus állatokkal, távoli helyekkel, különböző természeti jelenségekkel. Vannak olyan műsorok, illetve internetes tartalmak, amelyek oktató jellegűek, és segíthetik a gyermek ismereteinek bővítését.
Fontos, hogy hozzanak szabályokat a tévénézéssel és az internethasználattal kapcsolatban:
Szülőként mindig fontos tudniuk, hogy mit is néz a gyermek éppen, így lehetőségük van arra, hogy az életkorának nem megfelelő műsorokat kiszűrjék, esetleg más, megfelelő tartalmút ajánljanak helyette.
A látottak tartalmának megértését, az érzelmek feldolgozását elősegíti, ha a gyermek a szülővel közösen nézi a televíziót, vagy együtt interneteznek, és utólag megbeszélik azt.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
