Egy-egy gyermek megismerő funkciói nem egyformán fejlettek, bizonyos esetekben csak néhány területen tapasztalhatunk elmaradást.
Az óvodás gyermekre az önkéntelen figyelem jellemző, hosszabb ideig tartó működéséhez többszöri motivációra, a téma újszerűségére, az aktivitás lehetőségére van szükség. Ajánlatos mindig szem előtt tartani, hogy a három-négy éves gyermek 5-10 percig, az öt-hat éves gyermek is csak 15-20 percig képes koncentráltan figyelni. Nem érdemes tehát ennél hosszabb feladatokba bevonni a kicsiket, hiszen életkorukból adódóan nem tudnak ennél több ideig elmélyülten foglalkozni egy dologgal. Figyelemfelhívó jel lehet azonban, ha a gyermek csak a nagy intenzitású, számára kifejezetten felszólító jellegű ingerekre reagál, akaratlagos figyelme – még kétszemélyes helyzetben is – hamar elterelődik.
Az ismeretszerzés és a környezethez való alkalmazkodás fejlődésében kulcsszerepe van az észlelésnek. A játék és a mindennapi tevékenységek során lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy a környezetüket minél több szempontból megismerhessék. Éppen ezért fontos, hogy a különböző érzékletek tudatosítása a lehető legtöbb csatornán (tapintás-, egyensúly-, mozgás-, látás-, hallás-, íz- és hő érzékelésen) keresztül történjen meg.
Emlékezeti problémára kell gondolni, amennyiben a gyermeknek nehézséget okoz a tárgyak, képek, szavak, mondatok, utasítások megjegyzése, valamint azonnali, illetve késleltetett felidézése. Általában nehezen tanulnak verseket, mondókákat, nem szeretik a memóriajátékokat. A megjegyzést segítheti, ha a verseket, mondókákat valamilyen mozgással kísérve tanítjuk nekik.
Már csecsemőkortól fontos szempont, hogy a kognitív funkciók fejlesztése tapasztalatszerzésen, és cselekvés közbeni ismeretelsajátításon alapuljon. A valóság játékos felfedezése során a gyermekek megismerik a környezet formai, téri, mennyiségi viszonyait, színeit. Szinte észrevétlenül fejlődik a tájékozódó képességük, időérzékelésük, kialakulnak a nagysági és mennyiségi relációk, ezzel párhuzamosan bővül a szókincsük, javul a kifejezőkészségük.
Bizonyos esetekben, amikor egy gyermeknél a megismerés minden területén – bár nem egyenlő mértékben – észlelhető az elmaradás, illetve az adaptív magatartás és az önellátáshoz szükséges képességek is elmaradnak az életkora alapján elvárható szinttől, ilyenkor az intellektuális képességek zavara állhat a háttérben. Kétéves kor alatt azonban csak nagyon ritka esetben, egyértelmű genetikai rendellenességek (például Down-szindróma, Williams-szindróma, stb.) esetén alkalmazzák ezt a diagnózist.
A mindennapi tevékenységek és a játék már önmagukban is hozzájárulnak a kisgyermekek kognitív képességeinek fejlődéséhez. Amennyiben mégis azt tapasztalják, hogy egy-egy megismerő funkció fejlettsége jóval elmarad a gyermek életkorának megfelelő szinttől, legelőször érdemes a kisgyermeknevelőhöz, vagy az óvodapedagógushoz fordulni. Feltehetjük neki kérdéseinket és kikérhetjük véleményét, tanácsát, azzal kapcsolatban, ő hogyan látja a gyermeket.
Előfordul, hogy csak néhány területen tapasztalható eltérés, ezek a későbbiekben mégis alapját képezhetik tanulási nehézségnek, vagy esetleg tanulási zavarnak. Éppen ezért fontos, hogy a fejlesztésre szoruló területek időben felismerésre kerüljenek és a személyre szabott fejlesztések minél hamarabb megkezdődjenek. Ebben a pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak számunkra segítséget nyújtani.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
