A hatékony tanuláshoz a megismerő (kognitív) funkciók érettsége szükséges, segítségükkel információkat szerzünk a körülöttünk zajló eseményekről, megismerjük, hogyan működik a környezetünk és megtanulunk reagálni rá. Az érzékszervek állapota, megfelelő működése biztosítja a külvilág felől érkező különböző információk felvételét, észlelését. A megismerési folyamatok által szerzett információk jelentik a kisgyermekek számára a tanulási folyamatok alapját.
Az első néhány hónap során a csecsemők a saját testükkel ismerkednek, 2 hónapos kor környékén felfigyelnek a kezükre; nézegetik, majd elkezdik a szájukba venni, információkat kapnak az őket körülvevő személyi és tárgyi környezetről is. A gondoskodó személyek differenciálása is egyre biztosabbá válik (pl. az anya hangjának, ringatásának felismerése). Több érzékelési csatornán keresztül szereznek információt a világról, ami a gyermek számára személyes élménnyé alakul. A különböző figyelmi funkciók: a látási (vizuális) vagy a hallási (akusztikus) figyelem biztosítják a tanulási folyamatok alapját, ami az emlékezet, a gondolkodás, a képzelet, a fogalomalkotás, a nyelvhasználat és az érzelmi fejlődés kibontakozását segíti a gyermekek fejlődése során.
A megismerési folyamatok kialakulása és zavartalan működése meghatározó jelentőségű a gyermekek korai életszakaszában. Amikor az érzékszervek sérülnek, a gyermekeknél a kognitív funkciók eltérő fejlődését tapasztaljuk. A hangingerek feldolgozási zavara a beszédészlelés és a beszédértés területén okoz lemaradást, ami gyakran a beszédfejlődés és viselkedés eltérésében nyilvánul meg.
A kognitív funkciók eltérő fejlődését, figyelemfelkeltő jeleket a szülők érzékelhetik először, ahogy gondozzák gyermeküket. Például ha gyermek 3 hónaposan nem érdeklődik a felkínált játékok iránt, a tárgyakkal történő manipulációja elmarad az életkori szinttől, jelzésértékkel bír. A megkésett motoros és beszédfejlődés, a gyermek játéktevékenységében tapasztalható eltérések, a szociális kapcsolatok hárítása szintén figyelemfelkeltő jel lehet.
A kognitív funkciók eltérő fejlődésére a szűrővizsgálatok során figyelnek fel a védőnők, házi gyermekorvosok és háziorvosok, vagy a bölcsődében, óvodában a gyermekek fejlődését nyomonkövető kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok. A gyanújelek esetén továbbirányítják a gyermeket. A házi gyermekorvos, háziorvos utalhat tovább a szakellátó szakorvoshoz (az érzékszervi vizsgálatokhoz nem szükséges beutaló). A diagnózis felállításával többféle szakemberből álló team foglalkozik, amely a problémát komplexen közelíti meg, az okokat átfogóan tárja fel és a beavatkozási területeket megjelöli.
Először a megfelelő szakorvosok (pl. gyermekneurológus, fül-orr-gégész szakorvos, szemész szakorvos) által végzett vizsgálatokkal kizárják, vajon szervi eltérések állnak-e az eltérő fejlődésmenet hátterében, például: központi idegrendszeri károsodás, látás- vagy hallássérülés. Ha szervi probléma nem igazolja az észlelt tüneteket, a gyermek megismerő funkciójának eltérő fejlődését – vagyis a motoros funkciók, játéktevékenység, adaptív gondolkodás, adaptív viselkedés, beszédértés és kifejező beszéd alapján tapasztalt tüneteit – a pedagógiai szakszolgálat keretében különböző szakemberekből álló team vizsgálja tovább. Pszichológus (klinikai szakpszichológus), gyógypedagógus, logopédus, értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus, hallássérültek-, látássérültek pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus, szomatopedagógus, valamint mozgásfejlesztésben jártas szakember (gyógytornász, konduktor) segítségére számíthat a család a gyermek legkorábbi életkortól történő fejlesztése érdekében.
A megismerő funkciók eltérő fejlődésének pontos feltárása, diagnosztizálása gyakran a fejlesztéssel párhuzamosan történik. A fejlesztő foglalkozások hatására a gyermek állapota fejlődésnek indul, fontos ezeket a változásokat rendszeresen kiértékelni a szülői megfigyelésekkel együtt. A korai viselkedési mintázok a csecsemők környezeti változásokhoz történő rugalmas alkalmazkodásának mértéke fontos előrejelzője lehet a későbbi tanulási folyamatok minőségének.
A pontos állapotfeltáró kivizsgálást követően a gyermek a pedagógiai szakszolgálatnál kaphat segítséget. A fejlesztési terv a gyermek erősségeit figyelembe véve készül el. A szakemberek egymás között egyeztetik a célkitűzéseiket, és megbeszélik a szülőkkel a feladatokat, melyek a gyermek hétköznapi életébe, mindennapi tevékenységébe illeszthetők. Továbbá a szülők bevonásával lehetőség nyílik a szakszerű gyakorlásra otthon is. Ezek közé a mindennapi tevékenységek közé tartozik az étkezés, a tisztálkodás pozícióinak megválasztása vagy az otthoni játék megtervezése. A gyermek fejlődését szolgáló tanácsadásba a szülőkön kívül be lehet vonni a gyermek hétköznapjaiban jelen lévő egyéb szakembereket, pl. bölcsődei kisgyermeknevelőket is.
A kognitív funkciók fejlesztését az elsődleges tünetek alapján több szakember végezheti. Pszichológus (klinikai szakpszichológus), gyógypedagógus (logopédus, értelmileg akadályozottak/hallássérültek/látássérültek pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus, szomatopedagógus), gyógytornász és konduktor szakembereken kívül, kellő tapasztalat és speciális terápiás ismeret esetén (pl. Ayres-terápia, TSMT) tanulásban akadályozottak szakirányon végzett gyógypedagógus is biztosíthatja az ellátást.
Amennyiben a vizsgálatban részt vevő szakorvos úgy ítéli meg, hogy a gyermek korai fejlesztést, terápiás ellátást igényel, 18 hónapos kor alatt közvetlenül küldheti őt az ellátó intézménybe (a járási pedagógiai szakszolgálathoz vagy más intézményhez, amelyik szakszolgálati feladatként korai fejlesztést végez, illetve egészségügyi ellátóhoz, ahol a szükségletalapú ellátást interdiszciplináris team nyújtja). 18-36 hónapos kor között a megyei pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságához küldi a szülőt a gyermekkel.
Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, CSBO Nonprofit Közhasznú Kft., 2020.
Gruber Mónika
