Csecsemőkorban az érzékeny szülői válaszkészség, a táplálás, a gondoskodás kiemelt jelentőségű. Ebben a korai életszakaszban az érzelmi szükségletek leginkább a testi kontaktussal és a szeretgetéssel biztosíthatók. Ez alapozza meg azt a biztonságérzetet, amely az egész hátralévő életében meghatározó lesz, ez tanítja meg bízni önmagában, az emberi kapcsolataiban, a világban.
Később az óvodáskorban az érzelmi intelligencia alakulása erőteljesen hat a személyiség egészének fejlődésére. Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága, hogy a magatartása érzelemvezérelt, nem tudja még indulatait megfelelően kezelni, érzelmeit gátlás nélkül, szabadon kinyilvánítja, éppen ezért rendkívül fontos, hogy érzelmi biztonság, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteli, elfogadó légkör vegye körül. A gyermeket az érzelmi szükségleteinek kielégítésével nem lehet elkényeztetni: az elfogadó nyitottság, pozitív odafordulás, szenzitív szülői reagálás hatására magabiztossá válik, megtanulja kezelni az indulatait, az idegrendszer fokozatos érésével pedig bővül az eszköztára a hirtelen indulatok megfékezésére.
Fontos, hogy a csecsemőnek a biztonság, a gyengédség és a szeretet legyenek az első benyomásai. A gyengéd szeretet elsődlegesen a tapintás érzékén keresztül adható át. Kutatások bizonyítják, hogy azokban a csecsemőkben, akiket sokszor megérintenek és megölelnek, nagyobb biztonságérzet alakul ki, és egészségesebben fejlődnek, mint azok, akik kevés testi érintésben részesülnek. A gyermek még nem érti a szeretet szó jelentését, de az ölelés, a simogatás, a becézés mind-mind szülei szeretetét közvetíti.
Feltétel nélküli szeretet
Minden gyermeknek feltétel nélküli szeretetre van szüksége. A gyermeket akkor tudjuk helyesen nevelni és fegyelmezni, ha a vele való kapcsolatunk a feltétel nélküli szeretetre épül. Ez a fajta szeretet arról biztosítja, hogy bármi történjék is, szeretjük őt. A feltételhez kötött szeretet viszont az elért teljesítménytől függ (pl.: jól viselkedik, ügyes az óvodában, engedelmes). Szeretetünket, megbecsülésünket sose a gyermek cselekedeteihez szabjuk (pl.:”Kapsz puszit, ha elpakolsz.”). Ekkor feltételhez kötjük a szeretetet, ami arra tanítja, hogy ezt ki kell érdemelni, és ha nem sikerül a kívánt teljesítményt produkálnia, akkor érdemtelennek érzi magát a szeretetünkre.
Nagyon fontos gyermekünk egyediségének, temperamentumának, személyiségének az elfogadása, és ennek kifejezése. Ez nem azt jelenti, hogy minden cselekedetét el kell fogadni. Arra figyeljünk, hogy amikor valami megtörtént, akkor mindig a tettét minősítsük és ne a személyét. Például ahelyett, hogy: „Rendetlen gyerek vagy, nem pakoltad el a játékaidat!”, mondjuk azt: „Általában ügyesen el szoktad pakolni játékaidat, de most mindet elöl hagytad, kérlek, tedd őket a helyükre!”. Ez utóbbi mondat erősíti, mert tudtára adtuk, hogy általában ügyes szokott lenni, de mégis kifejezi rosszallásunkat. Kimutathatjuk gyermekünk tettével kapcsolatos érzelmeinket, de ne váljunk indulatossá, mert a szóbeli agresszió nem visz közelebb a megoldáshoz, azonban félelmet és bűntudatot kelt.
A gyermeknek az énképét a környezete határozza meg, az alapján alakul ki, amit hall önmagáról. Lelki világában kárt okozhat a visszautasítás, a gúny, a kritika, a harag. Ha kritizáljuk, és folyton bíráljuk a szavait, viselkedését (pl.: „Miért nem figyelsz jobban?”, „Ügyetlen vagy!”, „Nem jól csinálod!”, „Érthetetlen vagy!”), akkor az önértékelésén ejtünk csorbát. Ha túl maximalisták vagyunk elvárásainkban, és sosem elég jó, amit tesz, akkor gyermekünkből olyan kamasz és felnőtt válhat, aki az alkalmatlanság érzésével küszködik. Fontos tehát, hogy lehetőleg naponta dicsérjük meg valamiért (ez lehet egy apróság is) és ismerjük el igyekezetét, próbálkozásait.
Válaszkész gondoskodás
Az édesanya feladata a csecsemő szükségleteinek a kielégítése, valamint a biztonságérzetet adó fizikai közelség megteremtése. Ha a csecsemő az éhségére, sírására azonnal választ kap, biztonságérzet alakul ki benne, valamint az a meggyőződés, hogy a szüleire mindig számíthat. A várakoztatás ezzel szemben frusztrációt és hiányérzetet szül. Mivel nem tudhatja, mennyit kell várnia a szülő válaszára, állandó bizonytalanság alakulhat ki benne, ez pedig hosszú távon rombolhatja a világ kiszámíthatóságába vetett hitét. A bizalomteli kapcsolat kialakulása szempontjából az a fontos, hogy a gyermek jóval többször tapasztalja meg a megértést és a megfelelő segítséget, mint a félreértést vagy a magára hagyatottságot. A válaszkész gondoskodás révén erős biztonságérzet alakul ki a csecsemőben, és a későbbiekben ez teszi lehetővé a várakozás elviselését, amikor már a jelzéseire nem feltétlenül reagálunk azonnal.
Keretek, szabályok és napirend
A biztonságérzet kialakulásához kiszámíthatóságot nyújtó határokra és szabályokra is szükség van, ezért fontos tudnunk, miként képviselhetjük azokat szeretettel és melegséggel. A kisgyermek igényeire való odafigyelés mellett a jól kijelölt határok teremtik meg a kiszámíthatóság érzését. Egy jól átlátható, állandóan ismétlődő napirend hatékonyan keretezheti a kisgyermek életét. Időnként egyes viselkedési és érzelmi problémák könnyen megoldhatók csupán azáltal, hogy a család kialakít egy kiszámítható napirendet. Ennek ismerete megnyugtatja a kisgyermeket, így a probléma valódi oka, a rendezetlen életritmusból fakadó feszültség is megszűnik. A biztonság olyan légkört teremt, amelyben a gyermek megfelelően tud tanulni, fejlődni, valamint szabadon ki tud bontakozni.
Feltétel nélküli elfogadás és érzelmi biztonság
Az elfogadás azt közvetíti a gyermek felé, hogy TÉGED fogadlak el úgy, ahogy vagy, ezért az elfogadás mindig személyes jellegű és érzelmi biztonságot ad. Az érzelmi biztonság a legfontosabb a gyermek személyiségfejlődésében. Átélheti a családi burok védelmező szerepét, azt az érzést, hogy bármi történik, ő biztonságban van. Az érzelmi biztonság megadása egész életére meghatározza azt, hogy hogyan érzi magát a bőrében. Ha megélheti a gyermek az elfogadást és ezen keresztül az érzelmi biztonságot, akkor később ő maga is biztonságérzést fog tudni kelteni másokban, akikkel kapcsolatban van. Ha már legalább egy ember van a gyermek életében, aki ezt a feltétel nélküli elfogadást megadja neki, akkor az érzelmi biztonság kialakul.
Szeretet-tank
A kisgyermek akkor kiegyensúlyozott, ha a szülők kellő mértékben odafigyelnek rá. A szülőkkel való közös együttlétek során szeretettel töltekezik. A gyermeknek a kitüntetett figyelem iránti szükségletét sokszor nehezen vesszük észre, és nem is gondolunk arra, hogy bizonyos viselkedése mögött az áll, hogy üres a szeretet-tankja. Ugyanis, amint ez a szeretet-tank ürülni kezd, megszaporodhatnak a problémás viselkedési formák. Eleinte nyűgösség, ingerlékenység figyelhető meg, majd megjelennek a figyelemfelhívó megnyilvánulások (pl.: gyakoribb ellenszegülés, ingerültebb magatartás). Állandósult hiányállapot esetén azonban már viselkedési és érzelmi problémák alakulhatnak ki.
Osztatlan figyelem, „gyermekidő”
Sok szülő állandó problémája a túlhajszoltság, illetve az időhiány, aminek egyenes következménye, hogy kevesebb időt tölt gyermekével. Nagyon fontos azonban, hogy még a túlfeszített életritmus mellett is naponta szakítsunk egy kis időt a közös együttlétekre. Ilyenkor kapcsoljuk ki a telefonunkat és teljes figyelmünkkel, jelenlétünkkel forduljunk a gyermekünkhöz. Ha már nagyobb, megkérdezhetjük tőle, mivel szeretné tölteni az időt, majd alkalmazkodjunk az ő igényeihez. A gyermek számára az önfeledtség a legfontosabb és az, hogy érezze, hogy élvezzük a társaságát, a vele töltött időt és játékot. A gyermekek lubickolnak ezekben a percekben és sokszor csak ilyenkor, a teljes figyelem biztonságában képesek megmutatni, mi van bennük, mi is foglalkoztatja igazán őket.
Hajoljunk le gyermekünkhöz, és fedezzük fel, mi érdekli, milyen is ő valójában. Fordítsuk rá minden figyelmünket, játsszunk vele együtt. A minőségi idő magában foglalja a nyitott érzelmi kommunikációt is, ami nemcsak pillanatnyi örömet szolgál a gyermek számára, hanem igazi befektetés, a boldog, egészséges és kiegyensúlyozott felnőtté válás eléréséhez. Amikor osztatlan figyelmet szentelünk gyermekünknek, ezzel azt üzenjük neki, hogy törődünk vele, számunkra ő a legfontosabb, ez pedig pozitív hatással van az önértékelésére és befolyásolja a mások iránti szeretetét. Ezek az oldott együttlétek a gyermek érzelmi szükségleteinek biztosítását szolgálják, és megalapozzák azt a mély szülő-gyermek kapcsolatot, amelynek talaján a gyermek bármilyen nehézséggel is szembesüljön az életben, bizalommal és félelmek nélkül fog szüleihez fordulni.
Ha gyermekünk egy olyan környezetben nevelkedik, melyben megértést, bátorítást, dicséretet, elfogadást, biztonságot és nyugodt derűt tapasztalhat meg, akkor megtanulja a türelmet, a magabiztosságot, mások megbecsülését, azt, hogy hogyan találjon lelki békét. Megtanul szeretetre lelni a világban, hinni önmagában és a környezetében.
Olvasnivalók a témában: Ross Cambell, Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva, Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Bajor Anita
