Gyermekük feltehetően már óvodás, vagy éppen most készülnek a beszoktatásra. Lehet, hogy az édesanya is most kezd el újra dolgozni. Az egész család életében nagy változás ez. Kilépve a szülői burokból, a gyerekek nagyon különbözőképpen élik meg az első óvodai életévüket. A legtöbb gyermek számára több hónapba telik (nem ritkán akár egy teljes évbe is), mire az óvodai közösségbe beszokik, és elfogadja, elsajátítja az alapvető óvodai szabályokat.
Hároméves korra gyermekük már képes futás közben is hirtelen megállni, gyorsan és élesen bekanyarodni, megfordulni. Kialakul a váltott lábas lépcsőzés, már nemcsak felfelé, hanem rövidebb lépcsősoron lefelé is sikerül kapaszkodás nélkül. Amennyiben gyermeküknek van lehetősége háromkerekű, vagy kitámasztós biciklit használni, megtanulja a pedállal hajtást.
Gyermekük továbbra is szívesen játszik „mintha” játékot, de megjelenik az egyszerűbb szerepjáték is. Az egyszerű, „most én jövök, most te jössz” típusú, figyelmet és várakozást igénylő szabályjátékban még csak rövid ideig képes részt venni. A negyedik év felé ketten-hárman rövid szerepcserés játékot játszanak, mint például a klasszikus „papás-mamás”. Megbeszélik a szerepeket, játékokat kérnek el egymástól.
A kézművesség és barkácsolás területén a legváltozatosabb anyagokból képes létrehozni dolgokat. Fontos a lehetőség megteremtése, hogy gyermekük nap mint nap átélhesse az alkotás örömét, és tapasztalatot szerezzen a különféle anyagokkal, színekkel, formákkal. Már nem csak firkálgat, bemutatás után képes kört is rajzolni. Azt is tudja saját testképének fejlődésén keresztül, hogyan néz ki egy ember. Az arányok még nem pontosak, többnyire csak egyetlen vonal jelzi a végtagokat, olykor a törzset is, de már felismerhető. Először a fej kidolgozottsága lesz jobb, és csak később a testé. Egyszerű háztartási eszközökkel és szerszámokkal is megtanul bánni, felügyelet mellett így hámozóval, kenőkéssel, kalapáccsal, csavarhúzóval, fogóval már segíteni tud.
Amennyiben a gyermek későn kezdett beszélni – kétéves kora körül vagy azután –, de néhány szókapcsolatot már használ, valószínű, hogy behozza társait, és hamarosan megjelenik a mondatalkotás. Beszéde már idegenek számára is egyre inkább érthetővé válik. Sokat kérdez, és a kérdésekre válaszol. Köznapi kifejezéssel ezt az életkort miért-korszaknak is szoktunk nevezni. Ilyenkor csakúgy, mint a korábbi „Mi ez?” korszakban az Önök feladata türelmesen kielégíteni a gyermek természetes kíváncsiságát. A 3–4 éves gyermekek kifejezetten élvezik a társalgást. Előfordul – a bontakozó fantázia miatt is –, hogy beszélgetnek a babákkal, más játéktárgyakkal, vagy akár egy képzeletbeli baráttal. Ez ebben a korszakban a fejlődés természetes velejárója. Nem kell megijedni tőle!
Ebben a korban a kisgyermek már képes egy életkorának megfelelő témájú történetre (például egyszerű láncmese) akár 8-10 percig is figyelni, akkor is, ha a könyvben csak néhány illusztráció kíséri a mesét. Meséljenek neki minden nap!
Gyermekük nappalra már szobatiszta, időben jelzi, ha pisilnie vagy kakilnia kell. A frissen kialakult, vagy az éppen alakuló szobatisztaság még billenékeny terület a kisgyermek számára, akár az óvodában, akár otthon, ébren és alvás közben is tapasztalható az ürítési funkciókban „baleset”. Az ürítési funkciók tudatos szabályozása az idegrendszer érésével fejlődik, emellett egy tanulási folyamat, valamint szorosan összefügg a gyermek általános és éppen aktuális pszichés állapotával is. Ötéves kor alatt semmiképp nem tekintjük kórosnak a bepisilést. A gyermeket megbüntetni vagy megszégyeníteni a napközbeni vagy az alvás alatti bepisilése miatt tilos! A felnőttektől kapott túl erőteljes reakciók csak hátráltatják a természetes érési-tanulási folyamatot.
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
