A gyermek bevezetése a társadalomba a nevelés folyamatának is a része, ezért érthető, hogy a nukleáris (családmag: csak a szülők és gyermekeik) vagy nagycsaládon kívül a tágabb kapcsolati háló is fontos szerepet játszik benne.
A tágabb kapcsolati háló közvetlenül és közvetetten is hat a gyermekeinkre. Közvetett hatással van rá az a társadalom, amelyben nevelkedik. Különböző kultúrákban azoban más és más lehet a szűkebb-tágabb kapcsolati háló jelentősége. Az észak-amerikai, az ausztráliai és a nyugat-európai családmodell döntően a nukleáris család. A szülők a függetlenség, az önállóság és a teljesítmény értékeit helyezik a nevelés középpontjába. Ezek fontosak számukra a sikeres integrációhoz, a munkaerőpiacon való sikeres helyezkedéshez. A japán családoknál ezzel szemben – bár a gazdasági sikerességet ők is fontosnak tartják – éppen a függőség (családi, egymástól való függés) kap hangsúlyos szerepet. Sok országban (például Törökország, India, Kína) a kiterjedt családi rendszer dominál: a gyermekek szocializációjában a szülőkön kívül a nagyszülők és a társadalom felnőtt tagjai is jelentős szerepet játszanak.
A gyermek fejlődése szempontjából fontos, hogy szülei beilleszkedjenek az adott társadalomba. Amennyiben ez nehézségekbe ütközik, például ha a család, vagy valamelyik családtag bűnöző életet él, az negatív hatással lehet a fejlődésére, érték- és normarendszerének alakulására. További nehézséget jelenthet, ha a gyermek nem, vagy rendszertelenül jár óvodába, vagy iskolába. Ilyenkor az óvodai, és az iskolai közeg nevelő, tanító hatása csak korlátozottan érvényesülhet.
A tágabb kapcsolati háló tagjai a szomszédok, rokonok, ismerősök. A szomszédság hagyományosan – napjainkban sajnos egyre kevésbé – nagy biztonságot, hátteret adhat gyermekünk nevelkedéséhez. A szomszédok segíthetnek nekünk például gyermekünk felügyeletében, óvodába, iskolába vitelében és hazahozásában. Amennyiben a nagyszülők tőlünk távol élnek, a mindennapokban helyettesíthetik az ő szerepüket is. A rokonokkal való rendszeres találkozás tovább alakítja és erősíti a gyermekben a „hová tartozom” érzését, hozzájárul személyes identitásának (önazonosság) alakulásához. A rokoni hálózat jó esetben segítő, megtartó erőt biztosít a család számára.
A tágabb kapcsolati hálóhoz tartoznak a család barátai vagy más (például egyházi) közösség tagjai. Ezek általában a közös értékrend, az élethelyzet, a közelség alapján szerveződnek, és stabilitást, megerősítést, a „közös sors”, a „közösség” érzetét adják. Jó, ha mód nyílik kölcsönös segítségnyújtásra, egymás gyermekeinek felügyeletére, netán fuvarozására, így a szülők csökkenteni tudják egymás terheit. A gyermekeknek ez jó példával szolgálhat, segíti az együttműködő és az önzetlen viselkedés, illetve az alkalmazkodás készségeinek fejlődését. A tágabb, nagyobb csoporthoz való tartozás a társadalmi beágyazódást is támogatja.
A tágabb kapcsolati háló lehetővé teszi az eltérő értékrendekkel, szokásokkal való megismerkedést, azok elfogadását, az azokhoz való alkalmazkodást, az azokkal való együttélés megtanulását is.
Újszülött- és kisdedkorban az anyai kapcsolat elsődlegessége miatt a gyermeknek még nincs erre nagy szüksége, de ha Önökkel együtt részt vesz eseményeken, és ott kielégítésre kerülnek a szükségletei, továbbá nincs túlingerelve, akkor biztosan nem válik kárára. Sőt, ha Önök szempontjából ezek a kapcsolatok jó hatásúak, és szívesen vesznek részt bennük, akkor ez közvetve a gyermekre is pozitív hatással van.
A szocializáció célja mindig az adott kultúrához való illeszkedés, az adott kultúra céljainak való megfelelés, azaz értékeinek és normáinak az elsajátítása.
A szocializáció során a gyermek az azonosulás, az utánzás és a modellkövetés útján sajátítja el a kívánatos viselkedésformákat. A tágabb kapcsolati háló tagjainak közvetítésével gyermekünk megtapasztalja az adott társadalom, kultúra kereteit, mintáit és korlátait.
A kortárs csoportok szerepe az óvodáskortól tekinthető jelentősnek, bár a kétéves körüli gyermekek már szívesen játszanak más gyermekekkel. Természetesen egyéni sajátosságok is befolyásolják, hogy kit mennyire érdekel a többi gyermek társasága. Vannak olyanok, akik jobban alkalmazkodnak, és jobban kedvelik a társaságot, és vannak akaratosabbak, a társaikkal kevésbé együttműködők.
Azok a gyermekek, akiknek kevés élménye és tapasztalata volt a gyermektársaságról, ebből a szempontból is nehézségeknek vannak kitéve a bölcsődébe vagy az óvodába való beszokás időszakában. Mivel a társas helyzetek kezelésére nincsenek eszközeik, ez nehezítheti számukra a folyamatot.
Amennyiben azt tapasztalják, hogy gyermekük a közösségbe nehezen illeszkedik be, túlságosan visszahúzódó, vagy éppen ellenkezőleg túlságosan aktív, esetleg agresszív, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Ha a gyermek bölcsődés vagy óvodás, akkor első lépésben érdemes kikérni a kisgyermeknevelő és az óvodapedagógus véleményét. Szükség esetén a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak további segítséget nyújtani a probléma hátterének feltérképezésében és megoldásában.
Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
(Szabóné Harangozó Andrea)
