Az érzelmek tanulási folyamatában azonban számos ponton zavar keletkezhet, ami az érzelmi intelligencia kialakulását nehezítheti. Problémát okozhat, ha az édesanya valami miatt nem érti, nem érzi meg a gyermek belső állapotait és nem tudja jól ellátni a visszajelző-visszatükröző funkcióit. Az is nehezíti az érzelmek tanulását, ha a családban nem szokás az érzelmekről beszélni, vagy maga a szülő sem tudja megnevesíteni a saját érzelmeit, és olyan általános kifejezéseket használ érzelmi állapotaira, mint például „ideges vagyok”, „szörnyen érzem magam.”
Ismerjük fel az érzelmeinket és beszéljünk róluk
A gyermek akkor fog tudni megfelelő módon beszélni az érzéseiről, ha mintát kap róla, tehát a környezetében élők is beszélnek neki a maguk – és mások – érzelmeiről. Az érzelmekről való beszéd képessége nélkülözhetetlen a jól működő társas kapcsolatok kialakításához és ahhoz is, hogy jobban megértsük saját érzéseinket. Ha beszélünk az érzéseinkről a gyermek már egy értelmezést, egy nevet, címkét is tud párosítani ahhoz az állapothoz, testtartáshoz és arckifejezéshez, amit a felnőttön érzékel. Így fogja megtanulni mások érzelmeit pontosan érzékelni, és saját érzelmi állapotait megnevezni. Nagyon fontos az is, hogy hiteles legyen a kommunikációnk. Ez azt jelenti, hogy az, amit mondunk és mimikánkkal, gesztusainkkal mutatunk, összhangban van azzal, amit ténylegesen érzünk.
Az érzelmek megfelelő szabályozása és kifejezése
A gyermeknek nemcsak az érzelmek kommunikációját kell megtanulnia, hanem azt is, hogyan szabályozza vagy uralja saját érzéseit. Az érzelmek önszabályozása akkor fejlődik egészségesen, ha nem tartjuk helytelennek azt, amit a gyermek érez, megértéssel vagyunk iránta és világos, következetes elvárásaink vannak arról, hogyan mutathatja ki az érzelmeit. Két-hároméves korukig a gyermekek nem képesek szabályozni érzelmi kitöréseiket, fokozatosan tanulják meg, hogy úgy fejezzék ki érzelmeiket, ahogyan ezt a környezetük elfogadhatónak tartja. Az elfogadható azt jelenti, amit a szülők engednek kialakulni és megmaradni. Az önfegyelem megtanulása nehéz dolog a kisgyermek számára. Nagyon sok érzelmi támogatásra, útmutatásra van szüksége ahhoz, hogy megtanulja és gyakorolni tudja.
Empátia
Az empátia a másik ember érzelmeinek tudatos érzékelését, belső állapotának mély megértését jelenti anélkül, hogy mi magunk érzelmileg elsodródnánk. Az empátia alapja a gazdag és szeretetteljes szülő-gyermek kommunikáció és kapcsolat, ami a családon kívüli társas kapcsolatokban fejlődik tovább. Minél jobban tud olvasni a gyermek a társai érzelmeiben, annál sikeresebb lesz a társas kapcsolatok terén. Ha a gyermek otthonról – érzelmi téren – hátránnyal indul, akkor a családon kívüli kapcsolataiban több kudarc és elutasítás fogja érni. Ez a fájdalmas tapasztalat abba az irányba viheti, hogy figyelmen kívül hagyja mások érzelmeiről szóló jelzéseket. Végül az érzelmek leolvasásának a képessége elsorvadhat. Fontos tudnunk, hogy az óvodáskorú gyermek még kevésbé képes a másik szemével nézni a világot, így az önzetlenségből fakadó másokra figyelés ebben az életkorban még nagyon nehéz. Az empátia kialakulásához is elengedhetetlen a szülői példamutatás és támogatás.
Az óvodáskor a nagyfokú érzelmi ingerlékenység és labilitás időszaka. A gyermek érzelmei erősek, gyorsan váltakoznak és szélsőségesek. Mivel testi és lelki adottságai, alacsony frusztrációtoleranciája még nem teszi lehetővé, hogy egy felnőtthöz hasonlóan eligazodjon a bonyolult külső és belső világban, gyakran tehetetlennek érzi magát. Belső feszültségét pedig fokozza, hogy nehezen tudja megfogalmazni a problémáit és érzelmeit. Éppen ezért egy kisgyermek lelkivilágát nagyon megviselhetik az olyan nehéz élethelyzetek, mint például az óvodakezdés, kistestvér érkezése, szülők válása, nagyszülő halála. Ezeket a nehéz időszakokat megkönnyítheti, ha az érzelmi intelligencia fejlesztésére figyelmet fordítunk. A magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező gyermek könnyebben meg tudja nevezni a saját érzelmeit, jobban tudja uralni és kontrollálni őket. Megfelelő gyakorlással és tanulással fel tudja ismerni, ha éppen szomorú vagy dühös, és kezelni is tudja ezeket a helyzeteket (pl.: ahelyett, hogy a falhoz vágja a játékát, képes megnyugtatni önmagát).
A legfontosabb az, hogy köteleződjünk el az általunk fontosnak tartott értékek mellett, és képviseljük azokat következetesen, a hétköznapi élet apró eseményei közepette is. Azok a valódi értékeink, amelyek a mindennapokban irányítják a döntéseinket, tetteinket és ezeket veszi át a gyermekünk is. Ez az értékrendbeli stabilitás az egész család lelki egészsége szempontjából fontos. Figyeljünk a gyermekre. Igyekezzünk felismerni, megérteni az érzéseit. Amennyire csak lehetséges fogadjuk el ezeket az érzéseket anélkül, hogy jónak vagy rossznak minősítenénk azokat. Tanítsuk a gyermeket empátiára! Biztassuk arra, hogy képzelje magát a másik fél helyébe! Mutassunk neki példát arról, hogy odafigyelünk másokra, hogy együttérzünk a másik emberrel!
Játékos módon is fejleszthetjük gyermekünk érzelmi intelligenciáját. Ehhez nyújtanak segítséget például a különböző EQ kártyák (pl.: Értsünk szót! vagy az Együttműködő kommunikáció Kompátia – Életkerekítő játékok). Ha gyermekünk megtapasztal valamilyen érzelmet, biztassuk, hogy keresse ki a leginkább rá jellemzőt a kártyák közül. Beszélgessünk róla, kérdezzük meg tőle, hogy mikor szokott ilyen lenni vagy mikor érezte ezt, milyen helyzetben volt akkor? A kártyák segítségével megtanulja árnyaltan és pontosan kifejezni magát, ráhangolódik a saját élményeire, és ezáltal sokkal könnyebben felismeri és megérti mások érzelmeit is. Magunk is készíthetünk hasonló kártyákat, melyeknek segítségével érzékenyíthetjük a gyermeket arra, hogy érzéseit megfogalmazza ahelyett, hogy azt mondja „nem tudom”, „nincs semmi bajom”.
A gyermek élményeinek és érzéseinek kifejezését segítik elő az olyan játékos tevékenységek is, mint például a szerepjáték vagy a bábozás. Ezek mind remek lehetőséget kínálnak arra, hogy beszélgessünk arról, hogy az egyes szereplők hogyan érezhetik magukat az adott szituációban. Az olvasott vagy fejből mesélt mesék – amellett, hogy fejlesztik a beszédértést, a beszédkészséget, a figyelmet valamint a koncentrációt – komoly lélektani hatással is rendelkeznek. A mese tartalma észrevétlenül fejleszti az érzelmi intelligenciát, a képzeletet és a fantáziát, egy olyan világot bemutatva, ahol az erkölcsi értékek mindig győzedelmeskednek. Gyermekünk életkorának, lelki alkatának leginkább megfelelő játékok kapcsán segítségünkre lehet az óvodapedagógus is. Forduljunk hozzá bizalommal és kérdezzük meg, hogy milyen játékokat javasol gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlesztéséhez.
Bajor Anita
