Minél súlyosabb a hallássérülés, annál szembetűnőbb jelei vannak, és a figyelmes környezetben néhány alkalom után felmerülhet a gyanú, hogy valami nincs rendben.
A súlyos fokú hallássérülésnek szembetűnő jele, hogy a gyermek hangos hangokra sem reagál, vagy csak esetlegesen figyel fel az erősebb zajokra. Bizonyos hangok felkeltik a figyelmét, de a környezete sok hangra nem tapasztal reakciót. Már a bölcsődés években is eltérés tapasztalható a nyelvfejlődés terén, a súlyos fokban hallássérült kisgyermek hangadása elszegényesedik, hangjának minősége megváltozik. Jellemző lesz egyéves kor felett a magasabb, sikítósabb hangszín vagy a monoton hangadás. Ha a gyermek néhány szótöredéket, egyszerűbb szót mond is, vagy próbál utánozni, beszédfejlődése ezen a szinten legtöbbször megreked. A súlyos fokban hallássérült kisgyermekek már kétéves korra olyan kompenzációs stratégiák kiépítésére lesznek képesek, hogy a szülőket és a környezetet is sikerül megtéveszteniük. Általában erősen támaszkodnak a látásukra, például a szájról olvasásra. Figyelemfelkeltő jel lehet az is, ha túl sok a gesztushasználata, erőteljesebb a mimikája.
A közepes fokban hallássérült kisgyermekek halláscsökkenésére általában az óvodai években derül fény, mivel nyelvfejlődésük, ha hibásan is, de megindul. Beszédükre jellemző, hogy hiányoznak a ragok, toldalékok, és nehezen javíthatók a beszédhibák. Az óvodáskorú hallássérült kisgyermekek a többieket sokszor utánozzák, megfigyelik társaikat, mikor mit kell csinálni, és kis lemaradással követik a napirendet, de van olyan is, aki nagyon önálló, és ebben az életkorban már nem is igényli a verbális instrukciókat. A közepes fokú hallássérülésre jellemző, hogy a figyelem nagyon esetlegesnek tűnhet, van, amire reagál és van, amire nem az érintett kisgyermek. Ilyenkor a környezet, a szülők többnyire azt gondolják, hogy mindennek a lustaság vagy „szelektív hallás” van a hátterében; hogy a „gyermek csak azt hallja meg, amit akar”, de valójában képes a válaszreakciókra.
Jellemző még az is, hogy a kommunikációban szintén nagyon segítő számára a szájról olvasás, a metakommunikáció használata.
Az enyhe fokban hallássérült gyermekek pedig gyakran csak a középső-, nagycsoportban, vagy az iskolai időszakban jutnak el a megfelelő vizsgálatokra, mivel a halláscsökkenés jelei a környezet számára nem mindig egyértelműek, a reakciók elmaradásánál legtöbbször figyelmetlenségre gondolnak. Az érintett gyermekek nyelvfejlődése többnyire megfelelő, de egy-egy hang kiejtése hibás lehet, a figyelme pedig szórt, felületes.
A gyakorlat azt mutatja, hogy már egy enyhe fokú hallássérülés is nehézséget okoz a beszédhangok felismerésében, differenciálásában, továbbá gátolja a sikeres anyanyelv megtanulását. Olvasási nehézség, gyenge emlékezet, helyesírási gyengeség, a szavak végének félrehallása és elírása mind-mind felhívó jelek arra, hogy mögöttük enyhe fokú hallássérülés húzódik meg.
A korai években kulcsfontosságú az időtényező, és minden nap, amely hatékony segítség nélkül telik el, a hallássérült kisgyermek lehetőségei szempontjából elveszett időnek számít. Fontos a korai és pontos diagnosztika, a hallást javító eszközzel történő ellátás, a nyomon követés és a megfelelő szurdopedagógiai foglalkozás.
Ha a gyermeknél felmerül a hallássérülés gyanúja, akkor audiológiai kivizsgálásra van szükség, melyre a házi gyermekorvos utalja be a gyermeket. Amennyiben beigazolódik a gyanú a 0-3 éves korú gyermekek esetében a járási pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak további segítséget nyújtani. A korai fejlesztést a megyei szakszolgálatoknál, illetve a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Hallásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézményénél lehet igényelni:
A hallássérült gyermekek terápiája:
A szurdopedagógiai fejlesztés célja a sérült vagy hiányzó nyelvi kommunikáció indítása, a nyelvi kifejezőképesség fejlesztése, javítása. A hallássérült gyermek hallásnevelése, beszédfejlesztése (naturális)-auditív-orális módszerrel történik. A szakember a szülőkkel együttműködve végzi a terápiát, melynek során segítséget kapnak ahhoz is, hogy az otthoni környezetben végzett anyanyelv elsajátítás minél sikeresebb legyen.
Amennyiben a hallássérülés tünetei mellett a gyermeknél más pszichés problémák is jelentkeznek, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. Egyáltalán nem ritka, hogy a szülők nehezen tudják elfogadni, feldolgozni a gyermek sérüléséből adódó hátrányokat, ezért előfordulhat, hogy ők is segítségre szorulnak.
Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.
Szabóné Harangozó Andrea
