A több területre kiterjedő fogyatékosságot nevezzük halmozott fogyatékosságnak: ebben az esetben egymással párhuzamosan legalább két fejlődési területen jelentkezik biológiai károsodás következtében különleges állapot, és a két területen jelentkező elmaradás nem hozható egymással ok-okozati összefüggésbe.
A halmozott fogyatékosság kialakulásának hátterében leggyakrabban a központi idegrendszer összetett sérülése áll. Ez lehet fertőzések, oxigénhiányos állapotok, traumák, krónikus betegségek és agydaganat maradandó szövődménye. A központi idegrendszeri sérülés több fontos agyi régió biológiai károsodását idézheti elő egy időben, ami eltérő fejlődést eredményezhet a mozgásszabályozási folyamatok kialakulásában, a kognitív funkciók területén. Hosszú távon pedig ugyanazon gyermek esetében mozgásfogyatékosságot és tanulási problémákat generálhat.
A halmozott fogyatékosság előfordulhat kevésbé súlyos formában, különösen akkor, ha az értelmi képességekre nem hat a sérülés. Ez lehetővé teheti – a fejlesztésekkel és a család felkészítésével együtt –, hogy a gyermek iskolába járjon, és ennek köszönhetően később könnyebben beilleszkedjen a társadalmi életbe.
A súlyosan halmozottan fogyatékos gyermek az, akinek sérülése legalább két területen okoz fogyatékosságot, és ebből az egyik területen a legsúlyosabb minősítést kapja. Ezek a gyermekek akadályozottságuk miatt önálló életvitelükben korlátozottak, és egész életükön keresztül külső személy segítségére szorulnak. A sérülésük együtt járhat érzékszervi (pl. látás- vagy hallásfogyatékossággal), mozgássérültséggel, autizmussal vagy a kommunikáció zavarával. Ezeknél a gyermekeknél fontos feladat a motoros funkciók és az önellátó tevékenységek fejlesztése, a kommunikáció és az önkifejezés megteremtése, valamint a kognitív és értelmi funkciók fejlesztése.
A gyermek fogyatékossága akár már a magzati korban kiderülhet, de rögtön a születés után is jelentkezhetnek a tünetek. Minél súlyosabb a sérülés, annál hamarabb felismerhető, így a súlyosan halmozottan fogyatékos gyermekek jutnak a legkorábban vizsgálatokhoz, fejlesztésekhez.
A halmozott fogyatékosság vezető tünetei
- a motoros funkciók területén:
• a felegyenesedés, az állás, a helyváltoztatás képességének súlyos nehézségei vagy hiánya;
• végtagok (a kar, a kéz, a láb) működésének súlyos zavara;
• a fejkontroll hiánya (fejét nem képes megtartani, nem tudja különböző irányokba mozgatni, testének elmozdítása során nem tudja fejét megtartani);
• az összetett mozgások összehangolásának hiánya;
• kommunikáció hiánya, zavara;
• esetleg beszédképtelenség;
- a szenzoros (érzékelési-észlelési) funkciók területén:
• ingerek felfogása és feldolgozása alacsony szintű;
• észlelés és érzékelés hiánya;
• túlérzékenység, alacsony ingerküszöb;
- emocionális-szociális funkciók területén:
• agresszív viselkedés;
• túlérzékenység;
• gyakori hangulatváltozás;
• ok nélküli nevetés vagy sírás;
• önállótlanság az öltözködésben;
• széklet- és vizeletkontroll hiánya;
• problematikus evés-ivás.
A halmozottan fogyatékos gyermekek korai fejlesztése a pedagógiai szakszolgálatban történik. Az ingergazdag környezetet biztosító bölcsődei ellátás intézményeiben, a fogyatékos személyek nappali intézményében és ápoló-gondozó otthonában is adható fejlesztés, amennyiben a szükséges feltételek adottak a különleges igényű gyermekek ellátásához. A pedagógiai szakszolgálat ezekben az esetekben tanácsadást biztosít a családnak, sőt az ellátó intézmény szakalkalmazottai részére is.
Ahhoz, hogy ezek a gyermekek beilleszkedjenek a társadalomba, elengedhetetlen a szocializációjukat segíteni, megvalósítani az óvodai nevelésüket, továbbá támogatni a családot.
A súlyosan, halmozottan sérült gyermekek számára komplex korai fejlesztés a hatodik életévükig biztosított, kivéve, ha három évesen bekapcsolódnak az óvodai nevelésbe. Ezeknek a gyermekeknek a teljes körű, biztonságos és magas színvonalú ellátásához az egészségügy, az oktatásügy és a szociális ágazat (segélyek, juttatások) szoros együttműködése szükséges. Fejlesztésük többirányú megközelítést, más-más tudományterület szakembereinek – szomatopedagógus, gyógytornász, konduktor, értelmileg akadályozottak-, látássérültek-, hallássérültek pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus és logopédus – közös munkáját igényli.
A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek annak a tanítási évnek az első napjától, amelyben a hatodik életévüket betöltik, fejlesztő nevelés-oktatás keretében teljesítik a tankötelezettségüket. A gyermekek neveléshez-oktatáshoz való joga biztosított, ezt az egységes gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény látja el egyéni vagy csoportos formában, egyrészt saját intézményében külön erre a célra létrehozott csoportban, másrészt otthoni ellátás keretében, harmadrészt abban az intézményben, amely a gyermek ápolását, gondozását végzi.
Nagyon sok plusz fizikai, anyagi és mentális terhet jelentenek a családok számára a halmozottan fogyatékos és súlyosan halmozottan fogyatékos gyermekek ápolása, gondozása és nevelésükkel kapcsolatos feladatok, ezért kiemelten fontos, hogy a támogatásokról, elérhető szakmai segítség formáiról megfelelő tájékoztatást kapjanak a családok.
Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, CSBO Közhasznú Nonprofit Kft., 2020.
Gruber Mónika
