Testséma- és térészlelési zavar

A testséma- és a térészlelési zavarok később tanulási nehézségeket okozhatnak, ezért fontos, hogy a problémát minél előbb felismerjék. E két részképesség zavart egyben tárgyaljuk, mert működésük szorosan egymáshoz kapcsolódik. A testséma kialakulása és megfelelő fejlettsége teszi lehetővé, hogy a gyermek képes legyen a saját testén tájékozódni és az irányokat helyesen meg tudja ítélni, majd ezt az ismeretét átvigye a külső környezetre is. Ahhoz, hogy megfelelően működjön a térészlelés, vonatkozási pontokra van szüksége a gyermeknek, ami pedig nem más, mint a saját teste. Tehát a térbeli helyzet zavarai a saját testhez való viszonyt is érintik.

A téri zavarokkal küzdő gyermeknek sokszor hiányosak az ismeretei saját teste kiterjedéséről vagy saját mozgásairól. A test megfelelő ismerete nélkül nehezen alakulnak ki azok a készségek, amelyek lehetővé teszik a gyermek számára, hogy az írást, olvasást, számolást (számok írása, kiolvasása) megfelelő módon elsajátítsa. A testséma- és térérzékelési zavarok miatt előfordulhat, hogy iskoláskorban visszafele olvas (pl.: ló helyett ól) vagy nem ismeri fel, milyen nagyságú betűkkel kell írnia.

Miért olyan fontos a testséma és melyek a zavaraira utaló jelek?

A testséma kialakulása egy hosszú ideig tartó fejlődés eredménye, melyben szerepet játszanak az érési- és tanulási folyamatok. A testséma magában foglalja az egész testet és annak részeit, a testtel kapcsolatos érzéseket, a test egyes részeinek egymáshoz viszonyított helyzetét, a testmozgások észlelését, valamint a test és a környezet közötti térbeli kapcsolatok idegrendszerben történő leképeződését (megjelenítését). Mindehhez elengedhetetlen a különböző érzékszervekből (pl.: látás, hallás, tapintás) érkező információk agyban történő egységes feldolgozása. A testséma megfelelő fejlettségére a mozgások megtervezésében is szükség van (pl.: labda elkapása, öltözködés, ceruza megfogása). Mindemellett hatással van az énképre is, mert a testséma zavarai kedvezőtlenül befolyásolhatják az önértékelést és a kompetencia érzésének kialakulását.

A testséma zavaraira utaló jelek:

• A test középvonalának a keresztezése problémát okoz (pl.: Nem tud a jobb kezével a teste bal oldala előtt dolgozni vagy nehezen tudja egyik lábát keresztezni a másik fölött).
• Nehézkesen megy a karkulcsolás.
• Bizonytalan a szem-kéz (pl.: kockák egymásra helyezése, ollóhasználat) és a szem-láb koordinációt (pl.: labda rúgása célba) igénylő mozgások kivitelezése.
• A mozgás hirtelen megszakítása során nem tudja egyensúlyban tartani a testét.
• Nehezen alkalmazkodik a mozgás megváltozásához.
• Nem tudja megnevezni, hol értek hozzá.

A téri tájékozódás kialakulásának feltételei és a zavaraira utaló jelek:

Ahhoz, hogy térben megfelelően tudjunk tájékozódni, jó térészlelési képességre van szükség. A téri tájékozódás megfelelő kialakulásában fontos szerepet játszik a testséma. Testről való információkat (testséma) a gyermek már csecsemőkortól kezdődően fokozatosan sajátítja el. Amennyiben ez a folyamat zavart szenved, akkor problémák jelentkezhetnek a mozgáskoordinációban és a téri tájékozódásban. A jobb és bal irányok, valamint a fent és lent megkülönböztetésére a gyermek számára a saját teste és testrészei - mint viszonyítási pontok - adnak segítséget. Számos mozgás kivitelezésben is szerepet játszik a térbeli tájékozódás. A téri mező ritkán statikus (mozdulatlan), a tárgyak gyakran elmozdulnak, és a mozgást ennek az elmozdulásnak megfelelően kell szervezni. Ilyen például, amikor a gyermek labdázás közben a saját mozgásával a labda elkapására törekszik.

A gyermek térészlelési problémáira utaló jelek:

• Óvatosan, bizonytalanul mozog a térben (főleg új, ismeretlen helyzetekben).
• Csendes, visszahúzódó (nem keresi a mozgásos tapasztalatszerzést).
• Önállóan a még ismert környezetben is nehezen igazodik el.
• Csukott szemmel nagyon nehezére esik, hogy odamenjen az előre kijelölt célponthoz.
• Nem szereti, ha a bútorok helyét megváltoztatják a lakásban, óvodában.
• Gondot okoz számára a dolgok rendben tartása, helyükre tenni a tárgyakat, játékokat.
• A távolságot rosszul becsüli meg.
• A puzzle játék darabjait nem tudja a helyükre illeszteni.
• A térbeli pontok bizonytalansága (nem találja a térbeli helyeket).
• Hiányoznak a térbeli helyzetekkel és irányokkal kapcsolatos fogalmai (pl.: alatta, fölötte, mögé, mellé) és nem tudja, hogy milyen kapcsolat van közte és a dolgok között.
• Sokszor nekimegy másoknak vagy a tárgyaknak (pl.: ajtókeret), mert hibásan számítja ki a mozgásának hatókörét, nem jól alkalmazkodik.

Mit tehet a szülő gyanú esetén?

Amennyiben a szülő úgy érzi, hogy gyermekénél problémák lehetnek a testsémával és/vagy térészleléssel, akkor kikérheti az óvodapedagógus véleményét, vagy fordulhat a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, ahol a zavarok kiderítésére különböző teszteket és logopédiai vizsgálatokat alkalmaznak. Ha igazolódik a gyanú, akkor meg kell kezdeni a gyermek fejlesztését. Szerencsés módon ezeknek a képességeknek a kialakítására/fejlesztésére számos lehetőség van, és az időben megkezdett, szakszerű terápia lehetővé teszi, hogy mire a gyermek iskolába kerül, ezek a problémák már jelentősen csökkenjenek vagy megszűnjenek.

Hogyan segíthet a szülő a gyermekének?

A gyermekkel foglalkozó szakemberrel megbeszélve a szülő játékos formában otthon is segítheti a gyermeke készségeinek fejlődését. Fontos, hogy ezt ne büntetésként vagy kötelező jelleggel végeztessük a vele, hanem hozzuk meg a kedvét, hogy örömmel csinálja.

A testséma fejlesztéséhez néhány egyszerű gyakorlat:

Különféle mozgásos feladatok végzése váltott végtagokkal (pl.: eldobni a labdát jobb kézzel) vagy átbújás különféle bútorok, játékeszközök alatt, fölött. Ártalmatlan arc vagy testfestékkel ráirányítani a gyermek figyelmét egy-egy testrészének az érzékelésre. Testrajzolás: mondja el hová és mit rajzoltunk a testén.

Játékos gyakorlatok a téri tájékozódás fejlesztésére:

Miután a gyermek megnézte a teret, kedve szerint különböző mozgásformákkal (gurulás, mászás, futás) bebarangolhatja. Egy kellemes séta közben irányítsuk a figyelmét az égre. Nézzük meg, hogy milyen magasan repül a madár, a repülő, majd nézzünk le a földre, hogy hol szaladgálnak a hangyák? Ezután kereshet hasonló magasságban vagy mélységben lévő pontokat, majd le is rajzolhatja, hogy miket látott a magasban (pl.: repülőt, felhőket, madarakat) és lent a földön (pl.: bogarakat, füvet, kavicsot).

Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.

Bajor Anita