A várandósság és a szülés időszaka nemcsak az édesanyában indít el gyökeres változásokat, szerepformálódást, átalakulást, hanem az édesapában is, ráadásul ehhez az időszakhoz kötődő élmények meghatározhatják az apa viszonyát a saját szülői szerepéhez. Természetesen ilyenkor szinte minden az új élet érkezése körül forog, mégis fontos lenne, hogy a szülés után a szülők fokozatosan (az első néhány hét, hónap elteltével) a saját kapcsolatukkal is törődjenek és ne csak kizárólag a szülői szerepükkel.
Az apaság felé vezető út komoly lelki munkával jár, ugyanúgy, mint az anyának. Ezt a folyamatot sokszor megnehezíti, ha a nő nem fordít kellő figyelmet az empatikus odafordulásra és biztatásra. A férfiak is küzdenek az érzelmeikkel, félelmeikkel, aggodalmaikkal (még ha nem is vallják be vagy mondják ki), ezt vizsgálatok is kimutatták, a gyermekvállalás a férfiak számára is igen komoly stresszt jelent. A leendő édesapa egyre többet foglalkozik a szülői szereppel, elképzeli milyen apa lesz. Ehhez gyakran felidézi emlékeiből az édesapjához, nagyapjához fűződő viszonyát, értékeli a felmenőktől kapott mintát. Eldönti, hogy mit tart abból követendőnek, és mit fog csinálni esetleg másképp. Érezni kezdi felelősségének súlyát és felismeri, hogy ismeretlen terepen kell bizonyítania társának, önmagának, a külvilágnak.
Ezt a folyamatot gyakran kísérik lelki tünetek, például szorongás, rosszkedv vagy alvászavar, de akár magatartásváltozás is. Egyesek időnként indokolatlanul ingerültté, morcossá válnak. A feszültségek levezetésére különféle megoldásokat keresnek. Akadnak olyanok, akik noha örülnek a babának, mégis túl sokat járnak társaságba, barátokhoz, és emiatt a kismama elhanyagolva érzi magát. Mások épp ellenkezőleg, nagyon figyelmessé válnak: vásárolnak, kedvességgel, ajándékokkal halmozzák el várandós párjukat.
A lelki tényezők mellett fontos szót ejteni a biológiai változásokról is. Közismert tény, hogy a kismamákban folyamatosan zajlik a hormonális átrendeződés a terhesség és a szoptatás ideje alatt. Az már kevésbé köztudott, hogy a férfiakban is végbemennek ilyen hormonális változások.
Tesztoszteron, ösztradiol
Több kutatás igazolta, hogy a várandósság alatt sok férfiban csökken a tesztoszteron szintje. Ez a hormon az egyik legfontosabb androgén hormon, amely a férfiak agyában az agresszivitást képes fokozni, ezért csökkenése szelídebb viselkedést eredményez. Az apai ösztradiol (mely az ösztrogén egyik formája, gyengéd óvó, védelmező szerepe van) szintje a tesztoszteronnal ellentétben emelkedik. Közvetlenül a szülés előtt és után újból megemelkedik az agresszivitásért felelős tesztoszteron, ez hívja életre az apában a gyermeket védelmező, férfias viselkedésformát.
Kis idővel a gyermek születését követően átmenetileg ismét csökken a tesztoszteron termelődés és nő az ösztradiol szint, ami a libidót csökkenti. Vagyis a természet gondoskodik arról, hogy a férfit képessé tegye a védelmező funkcióra (ösztradiol hatás), de ne fokozza a szexuális aktivitását (tesztoszteronszint csökkenés), mindezt a baba és a család érdekében. Többek között ennek köszönhető, hogy az édesanya szülése után sok férfi hetekig képes mellőzni a szexuális életet. Mindez nagymértékben hozzájárul a pár kapcsolatának erősödéséhez, a fokozódó intimitáshoz.
Kortizol
Stressz hatására emelkedik a kortizolszint, ami nemcsak a stresszreakció kialakításában játszik fontos szerepet, hanem a védelmi reakciókban (az utód megvédése) is. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a kortizol nevű stresszhormon szintje a férfiakban jelentősen megemelkedik a szülés előtt, és utána is magasabb egy ideig.
Prolaktin
A párjukkal szoros és bensőséges kapcsolatban élő férfiaknál a ragaszkodás és a kötődés hormonja (prolaktin) nagyobb mértékben termelődik.
Miközben minden a mama és a baba körül forog ebben az időszakban, a férfiak is ki vannak téve néhány nehéz helyzetnek. Aki hajlamosabb a szorongásra vagy nagyon helyt akar állni, azoknál kialakulhatnak lelki zavarok. A szülés utáni hetekben, hónapokban nem ritkák a hangulati zavarok és a szorongásos panaszok. Ennek oka részben lelki (a mellőzöttség és a kirekesztettség érzése, a felelősségérzet növekedése, félelmek a családfenntartó szereptől), részben biológiai hátterű (stressz, kortizolszint növekedése, alváshiány, tesztoszteron csökkenés).
A gyermek születése után gyakran jelennek meg pszichoszomatikus tünetek (pszichoszomatikus: a lelki problémák testi tünetekben jutnak kifejeződésre) is, ilyenek lehetnek például: a vérnyomásproblémák, a fejfájás, a mozgásszervi fájdalmak vagy a gyomor- és bélrendszeri tünetek. Az apáknál is előfordulhat szülés utáni depresszió, mely leggyakrabban a szorongásból és a megfelelési vágyból ered. Az apai depresszió jóval gyakoribb azoknál, akik az elismerés és a megbecsülés hiányát élik meg, anyagi gondokkal küzdenek, munkanélküliek, egzisztenciálisan bizonytalannak érzik a helyzetüket, vagy tartós munkahelyi stressznek vannak kitéve. Szintén súlyos rizikó tényezőt jelent a beteg gyermek, vagy akik maguk is küzdenek valamilyen krónikus betegséggel. Depressziós társ mellett is magasabb a depresszió kialakulásának a kockázata. Ugyanakkor az édesapák hangulata a kismama lelki világára is befolyással van.
A férfiak a pszichés panaszaikat (pl.: szorongás, hangulatzavar) és tüneteiket gyakran saját maguk próbálják orvosolni. Ilyenkor sportba, munkába vagy rosszabb esetben önpusztító tevékenységekbe (alkohol, szerencsejáték, számítógépes játékok, pornó) menekülnek. Fokozottabban jellemző rájuk, hogy problémájukkal, panaszaikkal ritkábban fordulnak külső segítségért. Ez a tulajdonság hátrányt is jelent a számukra (de a család számára is!), hiszen sokszor csak a súlyos tünetek esetén vagy tarthatatlanná vált krízisállapotban (amikor már elfajultak a dolgok és a problémák) vesznek igénybe szakszerű segítséget. Ennek hátterében gyakran az áll, hogy szégyellik érzéseiket, gondolataikat és a gyengeség jeleként minősítik a segítségkérést.
A társadalomban elvárt és megtanult nemi szerep elvárja a férfiaktól, hogy ne vállalják fel és ne mutassák ki érzelmeiket. Erre számos vizsgálati eredmény rámutat: a férfiak általában rosszabbul teljesítenek a saját érzelmeik felismerését és verbalizálását célzó tesztekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem éreznek, vagy ne lennének mély érzéseik, sokkal inkább azt, hogy kevésbé tudják őket kifejezni, hiszen arra nevelték őket, hogy racionálisabban, cselekvő módon próbáljanak boldogulni az életben.
Leginkább úgy tudjuk megelőzni a férfiaknál ezeket a lelki zavarokat, vagy felismerni, hogy szükségük van külső segítségre, ha kiegyensúlyozott, jól működő párkapcsolatunk van, törekszünk egymás igényeinek elfogadására, értéknek tekintjük a kölcsönös intim beszélgetéseket, érzéseink megosztását és feltárását.
Bajor Anita
