Mit kezdjünk a verekedős és harapós gyermekkel?

„Vajon ez az agresszió a fejlődés természetes velejárója? Mit rontottam el? Örökölte ezt a viselkedést? Majd kinövi!" vagy „Kérjek inkább segítséget? Nem csoda, hiszen ezt látja!”

Csak néhány kérdés a gyermek agressziója kapcsán a szülőben megfogalmazódó dilemmák közül. De vajon mit tegyünk, ha azt mondják vagy azt tapasztaljuk, hogy verekedős és harapós a gyermekünk?

Az okok:

Az agresszió evolúciós hozadékunk, a korábbi társadalmak sem voltak tőle mentesek, csak korszakonként más formában jelent meg. A kutatók feltételeznek genetikai hátteret, az agyi struktúrákban megjelenő eltérést, valamint a gyermeki temperamentum különbözőségét, és ezeket hajlamosító tényezőkként tartják számon. A legmeghatározóbb azonban az érzelmi-szociális környezet: ha az agresszív viselkedést a környezet jutalmazza, illetve ha a gyermek a szülők, a környezet és a média által nyújtott agresszív modelleket utánozza.

A gyermeki agresszió megjelenési formái

Csecsemőkorban dühös sírásban, hánykolódásban, a szopás hirtelen megszakításában, majd impulzív újrakezdésében jelenhet meg. 2 éves kor körül változik a megjelenése, a kisgyermek harcol azért is, ami korábban nem érdekelte, harap, tép, rúg, üt, lökdös, megjelenik a számára fontos dolgok megszerzésében, vagy az akarata érvényesítésében. A beszédtanulással, 3-6 évesen nő a verbális agresszió jelenléte, a másik sértése, bántása, fenyegetése, a kötekedés és a sértegetés. A passzivitás is lehet agresszió, vagyis ha nem tesz meg valamit, amit kellene.

Anyai viselkedés

Az anyához való biztonságos kötődés jelentősen csökkenti az agresszív elemek megjelenését. Ennek hiányában a kisgyermek rosszul kódolja a felé irányuló viselkedést, és akkor is támadónak éli meg, ha nem az, félelmet él át, és ennek megfelelően – hibásan – viszonttámadással reagál. Nagy segítség, ha az anya ráhangolódik a kisgyermek érzelmi állapotára, és segíti az érzelmek azonosítását, szóbeli kifejezését. („Látom, most dühös vagy!”) Ezzel csökken a gyermek belső feszültsége, és annak veszélye, hogy ez agresszióban jelenjen meg. A „kéz és a láb használata helyett” (ütés, rúgás) „szájat” adunk a gyermeknek, segítjük feszültsége, indulatai szóbeli kifejezésében.

Amikor a szülői jószándék jelenik meg agressziót növelő tényezőként

Az 1-2 éves gyermekre világ körüli felefedezőútja során sok veszély leselkedik. Ha ilyenkor a szülő túlóvó, és mindig leállítja a gyermek önálló cselekvését, konfliktusba kerül a gyermekkel. Ha pedig a gyermek azt éli meg, hogy csak harccal tud bármit elérni, akkor rögzülhet a kifelé – elsősorban az anyára – irányuló agresszió, ami később, mint tanult viselkedés jelenik meg más helyzetekben is.

Mit tegyünk?

Mikor lehet szükség szakember segítségére?

Ne halogassuk szakember bevonását, ha nem érezzük magukat elég hatékonynak, mert ha rögzül ez a hibás megküzdési mód, nehezebb a korrekció, mint a hatékony viselkedés kialakítása.

A szakember segít az érzelmek megnevezésében, egy alacsonyabb izgalmi állapot elérésében, valamint abban, hogy a gyermek szavakkal is képessé váljon kifejezni az érzelmi állapotait.

Az óvodai pszichológus vagy a pedagógiai szakszolgálat nevelési tanácsadással foglalkozó szakemberei lehetnek segítségünkre, illetve ha szükség van rá, ők tesznek javaslatot az egészségügyi rendszer további szakellátóinak bevonására.

Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.

Szabó Győzőné Magdi